Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Àz országgyűlés képviselőházának 336* képviseletekkel, szűvetkezetekíkleíl és más szer­vekkel, valiaanint a magángazdasiági szerveze­teknek személyileg, egyénileg fontos faktorai­val ha/vonta egyszer zártlkörü gazdasági tájé­koztató értekezletet tartok, aimelyekeni a szemé­lyééi érintkezés, szóbeli tájékoztatás útján igye­kezem kiépíteni a k|özyetlen kapcsolatot egy­felől az összes gazdasági ágazatok, másfelől pedig az államigazgatás és ta maglángazdasági élet iegfoutosbb irányítói között. De rendkívül nagy súlyt helyezek arra, t. Képviselőházi, — és ez ismét válasz Stitzi János igen t. képviselőtársam felszólalásának megfe­lelő passzusára,, — hogy a közvélemény legszé­lesebb rétegeinek az időszerű, gazdasági kérdé­sek tekintetében, kialakult állásfoglalásáról ál­landó és rendszeres képet kapjak. Ezért a gaz­dasági szervezeteknek vidékem élő tagjaiból mint egy 4000 főnyi összekötői és többszáa főnyi levelezői hálózatot SEê^veztem meg, amely le­velezői és összekötői hálózat jelentéseiből gyűj­töm össze ha.y,onkint, sőt lehetőleg hetenkint a gazdaságpolitikai kérdésekbein az ország kü­lönböző részeibetni kialakult felfogásokat. Természetes, igen- t. Képviselőház, hogy ez a gazdaságpolitikai propaganda vonalán nem elegendő tevékenység, helyesebben ez nemt me­ríti ki ennek a tevékenységnek egészét, de talán mégis legfontosabb szektora ennek a munká­nak. De más vonalom gazdaságpolitikai tekin­tetben is igény beveszem a tájékoztatásnak, a felvilágosításnak és a meggyőzésnek mindazt a korszerű eszközét, amelyet nemzetpolitikai vo­nalon a sajtóban, ,a rádióibani, előadások tartá­sában, röpiratok készítésében!, plakátok kiadá­sában jelöltem meg. De igénybeveszem a gaz­dasági propagandának egyik leghatalmasabb eszjközét, a kiállításokat is. (Kunder Antal: És a jó gazdaságpolitikát!) Mindezekkel az eszkö­zökkel támogattam és támogatni fogom a gaz­dasági miniszter urak mindenkori konkrét tö­rekvéseit, (vitéz Imrédy Béla: Csak a helyese­ket! — Kunder Antal: Nehéz volna választani! — Reményi-Sclmeller Lajos pénzügyminiszter: Mindjárt válaszolunk! — Kállay Miklós mi­niszterelnök — Kunder Antal felé: Ez azt je­lenti, hagy csak addig csináltunk helyes politi­kát, amíg miniszter voltál! — Derültség. — Az elnök csenget.) Valamint azt is, hogy ami ellen­zéki, az jó. (Derültség.) Támogatom a különféle akcióikat, például a takarékossági akciót, a: ter­ménybeszolgáltatási rendszert, valamint a zug­forgailom és a feketepiac elleni harcot isv. Tauf­feír Gábor igen t. képviselő társam, azt mondotta voilt, hogy^ ne általánoisságban beszéljek én a magyar néphez, hanem konkrété mondjam meg a<zjt, amit a magyar nép kíván, és azokról be­széljek. (Csorba János: Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni még a propaganda­minisziternek sem!) De vannak dolgok, amiket igen nehéz megérteni a másik oldalon levő uraknak. (Tetszés a jobboldalon. — Taps.) T. képviselőtársam, a felelős politikust — és ez válasz Tauf fer Gábor t. képviselőtársaimaiak — az válasiz'tlja eil a miéptribuntól, hogy a néptri­bun megmondja azt, ami a népnek kedves. (Egy hang a jobbo\\dalo>m: Ami tetszik!)} Ariele-* lös politikusi pedig meggyökerezitéti és népsze­rűsíti azt, ami a népnek kell és ami abban a pillamattbam az államnak szükségest (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Ez a különbség, igen t. képviselőtársam, a felelős* politikusi és a néptribun között. Az egyik kimondjai azt, ami népszerű, a imasik nép­szerűsíti azt, ami szükséges. (Tetszés.) Ismétlém, ülése 194Ù novëiinber 12-èn, pénteken. 281 ez. a különbség ési én csupán ezem az utóbbi vo^­maién doítg'ozhatom. Csak az igazságot és a valót mondhatom és nem festhetem, rózsa színtűbbre a horiztontotl mint amilyen és nem ígérhetek nem létező ruhát, (Egy hang a szélsőbalóldalon: Aranyórát anccal!) nem létező cipőt és olyan jószágait, amelynek ígérgetése a legnagyobb lelkiismeretllenségi ennélfogva a legkáro­sabb és legveszedelmesebb propaganda volna. (Ügy van! Úgy va\n! — Tjaps a jobboldáhn*. — Tauf fer Gábor: Nem ígérni kell, de adni!) Befejezem, igém t. Képviselőház ! Nagy vonásokban ezekben akartaimi besizámofliai ar­ról a munkásságról és azokról a teendőkről, amelyeket a nemzetvédelmi, propaganda, tár-, canéíJküli mdnr'szitierei minőségében' az elmúlt hónapokban kifejtettem, és az elkövetkezendő időben kifejteni szándékozóim.^ Elnézést kérek éllőaidásomi hosszadaAmasságáé'rti, (Ma \i<juk! Haiïïjuk! a szélsőbalo. dawn.) de ennek oka nem annyira az ón személyemben, mint inkább az exponálandó problémák sok árnyalatában, és bonyolultságában rejlett. Égi ezek a problé­mák nap mint nap szaporodnak. Minél job­bam kiéleződnek, a háborús viszonyok, annál nagyobb és annál nehezebb feladatok előtt ál­lok. (Ügy van!)- Teljesen úgy vami, amint kölitségvetiésiem nyomtatott indokolása tartal­mazza: feladataimat és teendőimet, a minden­napi élet szükségletei és követelményei hatá­rozzák meg, amely ékhez gyorsan és rugalmas san kell alkalmazkodnom, mert a lázasa,n alakuló világeseményekkel éls, iaz azok nyomán kialakuló' belső hangulati helyzettel állnak összefüggésiben. Állandó vigilaueiát, állandó en garde-ban állást, állandó riposztot követel tőlem ez a munka és követelnek tőlem* ezek a problémák; higyjék el, t. képviselőtársaim, folytonos! belső nyugtalanságot, állandó belső feszültséget éls egy meg nem szűnői belsői égést, — mert alki miéig akarja gyújtani embertársai líelkébeni a lelkiismeretnek, a felelősségérzet­nek és az áldozatvállalásnak tüzét, annak el­sősorbaui saját magának kell e szent tüzektől égn'e. (Űffp vam! Ügy van! Nagy taps a széi­sőbakwldalon, a ktözépen és a jobboldalon.) Nem hiszem, tisztelt Képviselőház, hogy van még egy funkció a mai állami feladatok sorában, amelyhez annyi hit, annyi elszántság, annyi lemondás, annyi meggyőződés és auy­nyi szenvedés kellene, mint az a tér, ame­lyen én és kitűnő munkatársaim fejtjük ki működésünket. Hit nélkül, meggyőződés nélkül, lelkeseidé« nélkül, lemondás nélkül nemzetvé­delmi propagandát sem < irányítani, sean, csi­nálni nem liehet, t. Képviselőház, imfert hogy a közvélemény eihigyje nekem az/okat az igazsá­gokat, amelyeket hirdetek számára, elsősorban! azt a meggyőződést kell kiérlelni lelkében, hogy én hiszem ezeket az igazságokat (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), én magam he­lyeslem azokat, sőt ezeken túl azok az igazságok, amelyeket hirdetek, kisz aki Ihatatlan darabjai életemnek. {Éljenzés és taps jobbfelől.) Csalk ilyen módon, csak ilyöni eszközökkel, csak ilyen áíliandó, folytonos belső égéssel és meg nem szűnő benső nyugtalansággal és feszültséggel lehet az emberekben ai tisztánlátás világosságát meggyújtani és csak ezeknek az erőknek segít­ségével lehet megindítani az elhatározást a kö­zös küzdelmekre és a közös áldozatvállalásra. Mert erre a küzidelemre és erre az áldozatvál­lalásra az elkövetkező időkben,. mint ahogyan ma délelőtt egy komoly miniszterelnöki beszéd 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom