Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

Àz országgyűlés képviselőházának 336. Ülése 1943 november Í2-én, pénteken. 2?5 Ion és a középed) nem tagadom azonban, az, ese­menyek néha belekéniyiazerítenek benimünkeit abba, hogy erősebb eszközökhöz is nyúljunk. Ennek előidézői, ennek provokálói azonban selhasem mi magyarok vagyunk. (Ügy van! Ügy van!) A másik nagy kérdési, amelyről, 1 méiltózt'ít­talk beszélni, a sajtó és. a cenzúra kérdése. A cenzúrával éni személyesen meto, foglalkozotmi, én még egyetlen egy utasítást sem adtaim ki, nem ismerem a cenzúra,-utasítás'0|kiat. Mostí újabban talán intenzívebben és többet fogok ezzel a kér­déssel foglalkozni. A cenzúra háborús intéz­mény és igaza van az egyik képviselő úrnak, hogy abban az utasítás-tengeriben — egészen természetesen — a cenzor nem mindig találja el a legjobb megoldásokat. (Rajniss Ferenc: Nem mindig 1 ? Egyszer sem! — Derültség a szél­sőbaloMlalan.) Ez természetes. Sajnálom aizokat az eseteket, amelyeket Nagy László képviselő úr fellhoKott, magam is furcsának találonL, hogy ne jelenhessék meg például egy j,ogi fejtegetés ai H!áz elnapolásáról. Valószínűleg az _ volt az utasítás, hogy ezt azért nem lehet kritikia, tár­gyává tenni, mert a Ház elnapolása államfői ténykedés volt. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Ilyen félretmagyarázás lehetett az oka annak, hogy ez azí egyszerű jogi fejtegetés nemi jelen­hetett meg. Nagyon mehéz eltalálni a legjobb meg­oldást, mert minden szót, minden oldalról rette­netesem megnéznek, amelyet itti ebben az ország­barii leírunk. Fokioizottan kell figyelni és vi­gyázni, kiadtam azonban az utasítást, hogy a. magyar kjözélet olyan prominens, vezető tag­jainak cikkeit, akik hivaitöttiakí arra, hogy ma­guk bírálják elS és magúik vállaljanak felelős­seget azért, amit írnak, ha kifogás vaui ellenük», először nekem .mutassák be s cstaik azutáni cen­zúrázzák. A harmadik kérdés, amellyel tüzetesebben és többször méltóztattalki foglalkozlni, a hadi­gondozás kérdése. Ez inéig nincs véglegesen megtoldva. Ma az egész kérdést egy polgári hadigondozó hivatal keretébe beosztani nagyon nehéz lett volna, mert hiszen az az ember még katona, amikor a kórházba kerül, katona, ami­kon- onnét kikerül 1 és. csak akikor érett meg, a polgári gondozásra, amikor már onnan is ki­került. Az" egész megoldásnak tehát az az alap­tétele, hogy akkor k ( erül polgári gondozásba, amikor mint katona, már leszerelt. Méltóztassa­nak meggyőző dye lenni, hogy ezzel a hatáskör­rel a hadigondozó hivatal most már aízon lesz, hogy ezeknek elhelyezkedése, eízeknefc: istápo­lása és figyelemmel kísérése minden tekintetben megfeleljen annlak a szociális gondolatnaíkl és hazafiúi kötelességnek, amelyet ai képvi&ell'ő urak kivétel nélkül hangoztattak. (Helyeslés.) A képviselő urak szóvá méltóztattak tenni a tárcanélküli miniszter uraik munkakörét és azt, hogy Lukács Béla miniszíer úr miért nem vetlte át a Hadigondozó Hivatal vezetését. Ö a kormánypárt elnöke; talán nem lett volna he­lyes, ha a hadigondozásnak is ő volna ai kizá­rólagos Vezeiőjte,, mert ez mindenesetre félre­értésékre adhatott volna okot. Meg vagyok róla győződve, ha valaki a saját véleménye szerint nem megfellelő elbánásban részesült volna, mindjárt valamelyik páir'ihoz szálaJ't volna és, azt mondta volna, hogy ai p.áitallágía miatt van ez így. (Rajniss Ferenc; .Nagyon helyes!) Különben is, amikor őexcellenciáját fel­kértem a miniszterség, vállalására, az ai gondo­lat vezetett, hogy ő a pártszervezetei és „kép­viselőtársai révén ,a legjobban összeköttetésben van az életteli, s miivel mi ennek a pártnak vaK gyünk a kormánya és a miniszterei, ő jelen legyen a minisztertanácson, informáljon ben­nünket, viszont pártján és szervezetein keresz­tül az országot is. informálja a. folytatott mun­káról és az intenciókról. Kifogásolni méltóztattak a propagandami­nisiziter úr hatáskörét. A propagiandamjniszter úrnak rminden hatáskör :rende ( Ikezés!r& áll, amely az ő nemzeti propagandájának az előre­vitele céljából sízüksé^es. Méltóztattak emlí­teni, hogy vándorszlniár^ulatokkal kitűnő munkát végeizi, méltóztaitnak tudni* hogy a film terén máris milyen eredményes munkára, l6r kintihiet vissza, méltóztatnak ismerni azt a munkát, amelyet könyviben és sajtóban végez. Igyekeztem bürokráciát nemi adni neki, (Alhi­lános helycsMs.) mert hai bürokráciával meg­terheljük, volna, ha neki mindezeknek a kérdé­seknek az adminisztratív részeit is in tépnie kelllíett volna,- akkor feltétlenül mégis csak szű­kíteni kellett volna & hatáskörét, mondjuk a színházra, mozira, sajtóra és egyebekre, ami­ket említeni méltóztatták, de az.élet számos egyéb vonatkozásában nem lelt volna módja ós ideje, hogy a dolgokba beleszóljon. A propaganda vezetőjének 1 .mindenütt oft kell lennie, mindent látnia kell, mindenre fel kell hívniat a figyelimet* a kormányt minden­ről tájékoztatnia kell és mindenütt meg kell jelennie, ahol úgy látja, hogy az ő nemzeti propagandájára szükség van. Ezért van neki szabad keze. Propagandaminisztérium nincs, de Antal Istvánnak itt mondok köszönetet azért, hogy van és eiz;t a rendkívüli munkát nagy sikerrel végzi. (Helyeslés és tap$ at jobboaalom, és « középen.) Pártunk veizénszónclkiáról, Padányi Gulyás Jenő barátomról keld 1 megérniékezniom. Abból a sok értékes gondolatból, melyeket felvetett, kiragadok egyet, amely az ő kedvenc gondo­liaita és színién a nemzetiségi kérdéssel függ össze. Ennek lényege az, hogy ai nemzetiségi problléimát elsősorban a maga tudományos, azután társladaimi és más vonatkozásaiban fel kellene- dolgozni. Ezj ,ai munka nagyon értékes lenne. Csináljuk i« bizonyos vonatkozásban, de tulaj diómképpen óríélkfe csiak akkor lesz, ha munkatárslakat kapunk hozzá a nemzetiségek vonaláról, mert akkor jön ki belőle olyan szin­tézis^ amelyet tényleg hasznosítani tudunk az ország érdekében. {Ügy van! Ügy van! He­lyeslés.) Köszönetet mondok az előadó úrnak. Elő­adásában! olyan tökéletesen foglalta össze aizo­kat a kérdéseket, amelyek a miniszterelnöki tárcát illetik, hogy ezért — azt hiszem -- csak mindnyájunknak köszönetét és elismerését toh máosolhatom, (Éljenzés ési taps jebbfelől.) Meg kelll jegyeznem, hogy töfbb képviselő úr a bizottságban is, itt is szóvá, tette, hogy rövid az idő a miniszterelnöki tárca tárgyalására. Igaz. Azt is méltóztattak, mondani — közben ja­vaslatok hangzottak el —-, hogy! a propaganda minisztériumot a miniszterelnökséghez kellett volna csatoini, ezt és ezt még a miniszterelnök­séghez kellene kapcsolni. Nézetem szerint a miniszterelnökségi tárcához nem kell konkrét feladatokat kapcsolni. Konkrét feladatoknak miniszteriális elintézés© nem tartozik a minisz­terelnök feladatkörébe. Sajnos az események hoz­zák magukkal, hogy össze kel'l fogni a külön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom