Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
272 Az országgyűlés képviselőházának 336. leírtam a törvényt, nagy iái dolog hogyan vam, mint van, mikorra bell összehívná a Házat; megjósoltam, hogy október második felében fetz© íogjáik hívni. Ömz& is hívták. Ezt a törvény alapjárt momdtlalm. Az első beltűtől m utolsóig kidobták. Pedig csak védekeztem, mert mindeinká kérdezgetett, nem akartam mindenkinek elmondani, s meg akartam: mondani egyszerre, hogy teljesen;a törvényesi jog állapján történt az elnapolás és a: törvény az összehívás tekintetében! így és így intézkedik. Ez sértette a nemzet érdekéti? Kidobták az. első betűtől az, utolsóig. Én már elfáradtam, nem reklamáltam, hla,mein >aizt miomdtam; ha kidobták, kidobták, el van intézvei, mit csináljak veil©? (DerüUség a szélsőbaloldaliam.) Egy másik eset a következő. Egy óriási cukik jelent meg Reményi-Scbneller • Lajos pénzügyminiszter úr ötéves tervével kapesolátbaa. Egy miásik cikk megjelent Bornemisza Géza iparügyi miniszter úr személyével kapcsolatban az Ipari Munkaszervező Intézetről. Ez rendben van, nincs semmi baj.. Csáb azt felejtették el, hogy az ötéves győri programm szülőiapja vitéz Imrédy Béla volt és hogy az Imi.-nek. az Ipari Munkaiszervező Intézetnek a szülőapja szintén vitéz Imrédy Béla volt. A Niemizetőrbeni. meg akartuk írni a legszelidebb aljakham, hogy azért, tessék a nagy ünneplés közben vitéz Imrédy Béláról is megemlékezni illendőségből. Az első betűtől az utolsóig kidobták. Ez nem lovagias dolog, ez nincs renidben, (Ziaj.) Itt van egy másiki eiset. Az én kis folyóiratomban a beszédemből idéztek; ,a következiőket, (olvassa): »Mikor a vitézi szellemi minden gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai megnyilvánulása-. ..« Majd így folytatom (olvassa): »... ai 'szabadkőműves, marxista, bolsevista giettenkieldés és földalatti mumjka ellen szót emelek-. ..« Ezek a szavak.: »a szabadikőműves, marxista, bolsevista settonkedés és földalatti munka« kihúzattak. (Zaj a szélsőb'loldaJon.) Miért? (Rajniss Ferenc: Nem kanászok vagyunk mi, hanem ,ai magyar értelem! képviselői!) Ez 1943 márciusábaini történt Ebben pedig' egyetértünk, a miniszterelnök úr minden megnyilatkozásában ez ellen, küzd. Ez remidben van, igaz, hogy a cselekedeteket nem látom,. Mégis, ha a miniszterelnöki úr is ez ellen küzd és nem akarhíaítjuk,, hogy a szabadkőműves, marxista, bolsevista sette'ukedés és földalatti munka itt tlailiajt találj qn, akkor a cenzúrának is meg kellett volna ezt engednie és ki kellett voinai adnia. A baj az, hogy mikkor ilyet lát az ember, végleg elkeseredik, és azt mondjai, hogy itt nem lehet egymást meggyőzni, mindent másként hallunk és látunk, nieim érzünk egyet, csak szavakat mondunk, csak egységet hirdetünk tartalom nélk(ül, Gsiajk komolyan nem akarjuk megfogni egymás kezét, pedig-pedig állítom, hogy a zsidók és a velük szövetkezett társaság kivételével nemzeti egységet lelhetne teremteni ós kellene is teremteni a bolsevizmus, a kisantant, a szabadkőműves, a zsidó, a mjairxista, a kommunista földalatti propaganda ellem való határozott energiktus cselekedetekkel^ (Éîénk hely sl'és és taps a szélsőbaloldalon.) így tökéletesen* meíglenne a nemzeti egység. Ügy érzem, felszólalásom at azzal kell befejeznem, hogy fohászkodom a jóságos Istenhez: világosítsa fell) a kormányt, világosítja fel a kormánypártot, világosítson fel minden magyart, bennünket is, hiogy találjuk meg az öszszefogásnak az alapját; de nem szavakban, hanem csellfekedteitekben. (Helyeslés a szélsőbalülése 1943 november 12-én, pénteken. oldalon.) Létünkért folyik a harc. Bármely nap a legnagyobb áldozatot követelheti a nemzet mindemegyes tagjától: vétet, életet és mindént. Ebben meg kell találni az egyetértésnek az alapját, s az egyetértés egy étlen aliapja a cselekvések mellett a bátor, határozott kiállás a mellét a háború mellett, amelyet a bolsevizmus ellien- a nemzetközi szabadkőművesség és zsidóság elleni a mi szövetségeseinkkel együtt a mi katonáink folytatnak és letörése ebiben az országban minden olyan megmozdulásnak, (Ügy van! Úgy vom! a szélsőba\ oldalon.) amely ezt a győzelmi akaratot gyengíteni, (Taps a szélsőbaloldalon.) amely ezt a hifiéit, elszántságot csökkenteni aktarja. (Éljenzés és laps a szélsőbaloMalon) Sajnos, cselekedeteket én nem látóik. Ezt hangsúlyozom. Szép beszédeket hallok; de cselekedeteket nem látok. És mert cselekedetleiket nem látok, azért nem fogadom el ezt a címet. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A s?ó noiwt többen üdvözlik) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148, §-ának (2) bekezdése értelmiében a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíváni szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőházi ! (Halljuk! Halljuk!) Tárcám vitája meglehetősen napi politika nélkül folyt rfe. Ezért hálás köszönetet mondok. Azok a nagy kérdések ugyanis, amelyek t. felszólalt képviselőtársaimat elsősorban foglalkoztatták, a nemzetiségi kérdés, a sajtópolitika., a hadigondozás kérdése nem sorolhatók a napi poétika kérdései közé. Talán Nagy László képviselő űr ütötte meg leginkább a politikai hangot, de az ő felszólalásánaik alaptételeit is olyan 1 nagy nemzeti kérdéseik alkották, hogy talán még az ő felszólalását sem lehet a napi politikával folglalkozó kérdések közé sorozni. Mégis — biszein a parlamenti udvariasság is azt hozza magával, hogy az előttem szóló szavaira reflektáljak — elsősorban az általa felvetett kérdésekről fogok szólni. Nagy élvezettel hallgattam iái képviselő úr beszédét- élvezettel azt a lelkesedést, azt a tüzet, ameíly szjavaiból kicsendült. Talán még Meskó^ Zoltán képvisielőtálrsuníki szólott ilyen lelkesedéssel a mali nap folyamán. De irigységgel is hallgattam őket. Szeretnék én is abban a helyzetben lenni, hogy ia kérdéseket csak úgy tekintsem, ahogyan azokat a gondolatok és szavak tükrébem és játékában (Úgy van! Ügy van! — Taps jobbfélől.) olyan könnyen és világosan, lehet nézniT. képviselőtársam felsorakoztatta beszédeimet. Szembeállította azlok egyes tételeit, elleinmondás'okati keresett élsi látszott kimutatni. Én néhány héttel ezelőtt hozzájárultam, hogy beszédeim gyűjteményét nyomtatásban kiadják. Ezt abban a tudatban tettemé hogy vele még inkább alkalmat fogok adni arra 1 , hogy 'több mint másféil év keserves munkáit és nagyon lelkiismeretesen megfogalmazott megnyilatkozásait összehasonlítsuk egymással. Be első bemutatkozó beszédembe, amikor aizt mondtam, hogy hadseregünkkel részt kell vennünk ebiben a hadjáratban, nemi írhattam bele aizt, hogy én egy fait accomplit vettem át, amint aüít nagyon, jól méltóztatnak tudni. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Es tudnia kell a képviselő úrniak, hogy abból, hogy 300.000 főnyi hadseregünk mit veszített, feilszereilésbeni pedig majdnem mindenünk ólt pusztult a harc-
