Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-336

260 Az országgyűlés képviselőházának 336. k ed elein állami irányítás alatt áll. Aa anya­írót mindenesetre az állami tartja a kezében. Már most a gyakorlat úgy fest, hogy igém bölcs gondolatoktól vezéreltetve anyagközpont­jaink általában úgy gondolkoznak, hogy a régi (kereskedőt kell támogatni, az új hadd hulljon el. (Ügy van! Ügy van! a szétsöbalo> dalom,.) Ezt meg is mondják nyíltan*. Van itt még, egyéb is, például a hitelakció a^ keresztény ke­reskedők és iparosok támogatására. Ezeknek célja megteremteni azt a bizonyos . magyar gazdasági középosztályt, amelyről még bátor leszek néhány szót szólni. Ugyanakkor azonban a máslik kéz minderről nem tud és azt mondja, hulljon el az új, mert a régi, szolid, bevezetett kereskedő és iparosi cégeket óhajtjuk támo­gatni" Ezt én egy konkrét területen konkré­ten tudóim; és hajlandó vagyok alkalmilag adatokkal is szolgálni. (Palló Imre: Méltósá­gos kereskedőik!). T. Képviselőház ! Ezzel kapcsolatban azu­tán természetesen foglalkozni kell a költség­vetés következő címével, az értelmiségi mun­kanélküüsé'g leküzdésére az 1939 :IV. tc-bem a végrehajtás költségeire beillesztett összeg­gel. Mi ezt úgy szeretnők nevezni, hogy tulaj­donképen ebben a pontban oda van helyezve a kormány elé egy ragyogó történelmi feladat: a keresztény magyaç gazdasági középosztály kineveilése. Meg kell jegyeznem, hogy etojnek a tétele sem változott tavaly óta. Az előadó úr­tól hallottunk egy indokolási kísérletet ennek alátámasztására, de azt nem lehet egészen el­fogadni. Megmondjuk ősizilntén: ez az. intéz­mény sok zökkenővel fog működni. Pokoli feladata volt a kitűnő kormánybiztosnak, Kulcsár Istvánnak (Elfedés és taps a szélsë­baloídalon.) igazán pokoü erőkkel kellett meg­küzdenie, amikor egy-egy intézkedését végre akarta hajtani, de elmondjuk erről a helyről is: a törvényt teljesen értő és érző megközelít­hetetlen magyar férfiú volt- (Ugy van! a szélsd­baloldoJwn.) Most azt tapasztaljuk, hogy hirte­len lehetetlenné teszik Kulcsár Istvánnak a magyar faj érdekei iránti érdeklődését és el­küldik más posztra, a Balatoni Intéző Bizott­sághoz. Nem tudom, van-e ebben valami re­miniszcencia a bethlenizmus, halbio^ógiai ügye­"ire és talán azért küldték Kulcsár Istvánt is a Balatonhoz, mert az a meggyőződésük, hogy ebben a kérdésben már nines tennivaló. Mél­tóztassanak megengedni, de ezt nem hisszük-el. Ha most azt nézzük, hogy mi történt azok­kal az új gazdasási elemekkel, magyarokkal, akik zsidótörvényeink' folytán mégiscsak fel­puhították egv kissé az addig teljesen, zárt zsidó arcvonalat, akkor itt két tipust találunk. Vegyük előre a jobbikat. Ezt a jobbikat, ezt a jobbik típusát az új magyar elemnek, keres­kedőnek, iparosnak, úgy tekintjük, mint ' & SJ elszánt ejtőernyős katonát, aki belevetette ma­ga a.z, ellenséges árokba és ott a maga felsze­relésével — főképen erről a felszerelésről van itt szó — iparkodik tartani a frontot addig, míg a többi magyarok is bejutnak ebbe a ke­gyetlenül elzsidósodott gazdasági életbe s azu­tán egyszer csak valóban megteremtődik az a bizonyos magyar gazdasági középosztály, amely ha megvolna, — méltóztasanak nekem elhinni, nemcsak a kormánynak, hanem minden a ma­gyar sors iránt-érdeklődő férfiúnak is sokkal de sokkal könnyebb lehetne a szíve. Ezek a szegények ott harcolnak* valóságos mártírok, ülése 1943 november 12-én, pénteken. pionírok, akik ma sem kapták meg ezt a fel­töltést­Ne méltóztassanak nekem azt mondani, hogy a másik fele ezeknek az elemeiknek — akiket Mii o ta y István olyan ragyogóan Ala­dároknak nevezett — feltöltést jelent »a magyar gazdasági honfoglalás' szempontjából. (Piuko­vich József: Ellenkezőleg!) H,a az első típust tartjuk jónak, szerencsésnek, szükségesnek, a masodikat rossznak, akkoir vizsigáljuík • meg, mi a helyzet, A helyzet az, hogy ennek a z első tí­pusnak, amely szükségesi és jé, uienizeitpolitikai feladat volna a támogatása. Beszéljünk őszin­tén: ezek ,a mai gazdasági konjunktúrában meg tartják mag-ukat. De vájjon ía , kormány bizony os-e abb ami, hogy mindent megtett az iránt, hogy ha majd egyszer a konjunktúra el­múlik é« keservesebb gazdasági időik jönnek, ezek az új existeneiák fenn is tudják magukat tartami? Meggyőződésünk, hogy nem. Éppen­ezért továbbra is szükség volna Kulcs-ár Ist­vánra, vagy bárki másra, aki kemény volna és értené is a dolgát, hogy utánanézzen a& Aladá­rodnak. Mert nem leihet sem magyair, sem kor­mánypárti, sem ellenzéki érdeik az, hogy egy karakterben szegény, hitvány lelkiségű élemet próbáljunk kitenyészteni a magyar gazdasági életben, amely már abban• a pillanatban hit­vány, amikor Aladárnak megy. Ezek azok, akik . azt mondják : én mindig jobboldali voltam, én kívülről tudom a Szegedi gondolatot 1919 óta. Ezzel szemben a másik oldal felé ott tartják valóságos házőrző Bernátjukat és azt hiszik, hogy őket veszedelem nem érheti. Ha az új magyar kereskedelem! ebből az emberfajtából tenyésizjtődik ki. akkor én nem kérek ebből, mert ez semmivel sem jobb, mint a zsidó. ÍMeskó Zoltán: Kosszabb! — Palló Imre: Ezeik a méltóságos kereskedők!) Legyen szabad még néhány sziót szólinom a Vitézi Szék dotációjának kérdéséről. Itt szin­tén azt gondoljuk, hogy miután a asidóbirto­kok átvételével a Vitézi Székre nagyobb fel­adatok' hárulnak, talán ,a dotációnak is na­gyobbnak keMene lennie. (Káilay Miklós mi­niszterein ök: Hitel formájában kapják, de ez •vissza térül!) Most végezetül, de nem utoljára, legyen szaibad ezzel a tárcával kapcsolatban még egy témával, a hadigondozás kérdésévél foglalkoz­nom. Azzal kezdem: — mi Bonczos Miklóst ki­tűnő férfiúnak tartjuk és alkalmasnak tartjuk erre a feladatra (Ugy van! Ügy van! « szélső­bal oldalon.), tehát ne méltóztassék azt mon­dani, hogy mi erről az oldalról a kijelölt kor­mánybiztost támadjuk, mert nem támadjuk. De tisztán organizatórius szempontból nem vitás az, hogy a miniszterelnökségi tárca meglehető­sen túlzsúfolt, Nem is hiszi e-1 senki sem azt, hogy a miniszterelnök ,a tárcája alá tartozó összes kérdések részleteivel foglalkozjhassék. De ezt nemi is kívánja tőle senki. Ha már azon­ban ennyire túlzsúfolt, akikor legyen szabad megkérdeznem: miért kellett még ezt a felada­tot is a miniszterelnök úrnak magára vennie? Itt ugyanis kínálkozott voílma egy másik meg­oldást Ott van például Lukács miniszter úr mi­nisztériuma. Ne méltóztassék a személyi aposz­trofálásofcat bántónak találni, de mi úgy em­lékszünk, hogy amikor a miniszter úr tárcáját lét esi tetteik, akikor éppen az volt a nyilvánosan ki jelentett szempont, hogy erre a tárcára vár a hadigondozási kérdések megoldása. De a hon­védelmi minisztériumtél nem vették el ezt a feladatkört. Azt kevesen tudjuk itt a Háziban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom