Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. 231 ganda folyik. (Ügy van! Ügy v\am! Taps a szélsőbaioldailon.) Ujságikötegekíet tudnék a Ház asztalára temmti, amelyek ben mirídig csak azt «j míondatiot halásszák ki a főcímekben,, hogy »súlyos harcok folynak«, a, sikereket pedig mindig csak alcímekben emilítik meg. Tegnapelőtt látltlatm azt, hogy százi amerikai hajónak a japánok részéről való elsüllyesztésérlőr! hogyan írt egy komzlelrvatiív újság. Kéthasábos címben közölte, de ugyamakkor minden kommientár néHíkül, kéthasiábon talán nemi is odatartozó amerikai je'lemtést közölt, amelyben a-fupian három romboló élsülllyesBtiéisélrőI volt sfcfó. (Gúnyos felkiáltások aí szélsőbaloidalom\: Vetetlen!) Igenis, szükség van itt józanságra és tisztánlátásra, de elég volt ebből az álobjektivi-' tásból! Elég volt abból, hogy eseményeket kommentár níé\lkül adjunk- Elég volt labbójl, hogy a magyar rádió Sztálin beszédének kivonatát egyetlen szó koimimentár nélkül adja. (Rajniss' Ferenc: Államfő! — Zaj. — Rajniss Ferenc: Persze, hogy nem az! Persze, hogy nem igaz!) Igenis, szükség van itt a tisztánlátásra,, de ne felejtsük el, hogy 900 000 zsidó él itt ebben az országban, aki úgysem törekszik egyébre, miini arra, hogy a magyarságot kaltasztrófai-mamigiullatba sediorja. Ne \ elejtsük el, hogy aiz ő méreg injekciójuk naponta úgyis igen nagy adlag ebben a nemzetben. Rajniss Ferenc képviselőtársam mondja mindig, hogjr ha Magyarországon; három ember összeáll iés valami olyant tesz, vagy olyant határoz el. ami a zsidóknak kedves, másnap arra ébred* ïhogy kilencszázezeirbarmadmagával van. (Derültség a szélsőba oldaton.) Egy j(f0eljmletes erő készülne itt megtorlásra mindiaizért, ami Gömbös Gyula óta zsidótörvényeik címén történt. A legfel elő ti énebb, a legveszélyesebb játék ezeket az erőket szabadon engedni és szóhoz juttatni. Lehet, hogy a kormány t- tagjai közül néhányan ilebagateillázálják azokat a jelenségeket, amelyek színházban és a könyvkiadás ierén megnyilvánulnak, én azonban nem tartóim jelentéiktetemi epizódnak azt, hogy vasárnap a Nemzeti Színház színészei fogják ünnepelni a magyar színpadokról kiebrudalt Rátkai Márton zsidó színészt és ő aizit fogja szavalni: »Hát én nem vagyolk magyar?« (Egy hang jobbfe161: Elmarad! Technikai okokból dmarad!) En nem tartóim jelleníiékteilen epizódnak: azt, hogy a könyvkiadás frontján éppen most m készül megjelenni Kaczér Illésnek, Benes egyik legbensőbb bizalmasának (Zaj és mozgás.), Csehszlovákia visszakívánó] án akt aki hivatalos' nyilatkozaitokban most kívánja vissza Csehszlovákia helyreállítását, magyar nyelven egy könyve a négerek lázadásáról, hogy regényét éppen most, a magyar sajtóban, mint egy óriási nagy eseményt, mint egy nagy magyar író rehabilitációját üdvözlik. "(Rajniss Ferenc: Zsidók lázadása!) Én nem tartom jelentéktelen dolognak, hogy -ezekem! ía meEléikharetereken mi törtiánik. örömimel vesszük tudomásul azt az őrségváltást, amely ,ai magyar sajtópolitika legfelsőbb vezetésében nemrégen történt. Sokat várunk ettől, de bejelentjük azt is, hogy nagyon féltjük/ Thurániszky Lászlót és munkatársait, hiszen hol van az az ügyes, bűvészinas, aki a palackiból kiengedett • szellemeiket vissza tudja oda egyszer dirigálni? Itt a tizenkettedik órai, hogy megálljt kiáltKfiFVISELöHAZI NAPLÓ XVIL sunk ennek a félelmetes folyamainak, itt a tizenkettedik óra, hogy a bolsevista eszmék szálláscsinálóival szemben végre erélyesen fellépjütaik. (Ügy van! Ügy vom! u- üzétisőbrioldalon.) Annatk a siatjtóniak, amely ai katyni tömeggyilkosságról a hivatalos jelentéseken kívül semmiféle, kommentárt nem közlőit, nem jár semmiféle enigedményl, siemmifélei sajtószabadság. (Ügy van! — Taps a szelsőbrlo?dalom.) Annak a sajtónak, amiely soha egy szót nem ír a bolsevizimíus igazi lényegéről, ugyanakkor Rooseveltek háborúutáni terveit készpénzként oldalszámra terjeszti és közli, nem jár semimjiflé/lc egyenlő mérték velünk, akíik mindenkor a bolsevizmus ellem 1 , a lelső front szilárdságáért harcoltunk. (Ügy van! — Taps a szMsőbWloüdallén. — Rajniss' Ferenc: Nem; is. jár ki! az egyenlő mérték! — Maróthy Károly: Nem is adnak egyenlő mértéket! Fordítva!) Bármemmyire óra emu, hogy azjok aa urak, akik most a sajtó élére kerültek, ebben a kérdésben veletm egyetértenek, nem látok határozottságét, kteményi kezet, megtorlást vezető helyen ezekkel a jelenségekkel szemben és ezéírt a miniszterelnöki tárca költségvetését a legnagyobb sajnálatomra, nem! foiga«dhatom el. (Élénk éljenzés és taps a> szé%őba\loldalon.) Elnök: Szólására következik a vezérszónokok közül Padányi Gulyást Jenő. Padányi Gulyás Jenő: T. Házi! Az előttem szólott Oláh György képviselőtársam is méltányoltiai azt a, komoly alaphangot, amelyet a miniszterelnök úr ma délelőtt elhangzott expozéjában mindnyájunk számára megütött. A magam részéröl viszont szívesen méltányolom, hegy Oláh György t. képviselőtársatm is beállt azolktnak soraiba, akiket a miniszterelnök úr felhívásában munkatársaiul hívott (Rajniss Ferenc: Tizenöt évvel ezelőtt állt be! — Oláh György: Én már régebben bent voltaim!) — nemi vonom kétségbe, hogy korábbam is ott volt — még pedig azoknak sorában, akik. a bíráliaftot gyakorolják. Azt a versenyt amelyet ő meigitnidított abban a tekintetben, hogy ki áll jobban helyt, ki végezi több munkát a magyarság Mkä komdíciióV jánaik femntlairtásábam^ vállaljuk ési ebben a nemes versenyben az országijává, kerülhet csak előnybe 1- A magam részéről azt is hozzáteszem, hogy nekem) sóikkal' rokonszeímvesebb aízy amit Oláh György t. képviselőtársam végzett, még ha bírált i®, minltl ha; az ellenzék ennek aí komoly vitániafe mindjárt az elején távollétével tüntetne. Sokkal szebb, ha szembenálluruk, véleményünket elmondjuk és igyekezünk tisizitlázni. A magami részéről niagyomi szerenosésuelk és politikailag szükségesnek is ítélem azt, hogy a miniszterelnök úr volt szíves a moist induló költségvetési vitát expozéjával megmyitni. Sziüksiéig volt rá, mert mindnyájan kiéreztük beszédéből a magyar hazafinak azt az aggódó hangját, amelyet lelkünkben _valamemmyieni őrzünk és amiely egészien bizonyosain! végig fog csengeni bennünk az egész vita seráni. Tudva azt, hogy a miniszterelnök úr a, parlament ári zmusnak olyan komoly barátja, mint amilyennek magát vallja is, éppen a vita kapcsán egy kérést intézek hozzá a, 'házszabályokra vonatkozóan. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon «szeretném, ha a minisizt er elnök úr imíódot találna arra, hogy a házszabály oknak ma már túl szaros ruháját a költségvetés tárgyalásáról lefejtetnék és szabadabb mozgást engedmének. (He~ l'yjeslés a szelsőbalotdalom. — Zaj.) •Nem a technikai obstrulkciió hangulatában tárgyalunk ma 35
