Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1943 április 29-én, csütörtökön. 11" Nevezetesen méltóztatnak tudni, hogy a terület visszacsatolások következtében maga a területvisszacsato'lás olyan problémákat vétett fel ezzel a kérdéssel ikapcsolatban, amelyek függetlenek a munkások önkéntes vándorlásától, mert hiszen a területvisszacsatoilás következtében visszakerültek régi hazájukhoz, társadalombiztosításuk azonban Romániában vagy Szerbiában stb. votlt érvényben. Ezzel megoldatlan kérdések keletkeztek, amelyek legjobb tudomásom szerint a csehszlovák állam [maradványaivá?!, 'kapcsolatban rendezíést nyertek, ezidőszerint Szlovákiával rendezzük, illetőiéig ezt a rendezést ratifikáljuk, úgy tudóin azonban, hogy Romániával és a volt Jugoszláviából keletkezett többfajta 'államokkal kapcsolatban, ez a kérdés még megoldatlan. Tisztelettel bátorkodom, tehát a belügyminis ziter úrnak nem figyelmét felhívni, hanem kérni őt, hogy amennyiben e tekintetben, még nem történt volna meg a rendezés — és ez bizonyára neon a mi jószámdékunkon múlott, — méltóztatnék e tekintetben is à szükséges lépéseket megtenni. Ez azonban a dolognak csak egyik része, mert ezek a problémák, ismétlem, olyanok, amelyek a területvisszacsatolással keletkeztek. Varrnak hasonló problémáink más országokkal, különösen a nyugateurópai államokkal szemben is. Méltóztatnak visszaemlékezni azokra az időkre, amikor magyar munkások igen nagy tömegekben vándoroltak ki a nyugateurópai államokba, különösen, Franciaországba, Belgiumba stb. Arra is méltóztatnak emlékezni, hogy éppen Franciaországban az annakidején magukat igen nagymértékiben szocialistáknak és a munkásproblémákkal szemben megértőknek, sőit egyedül megértőknek valló kormányzatok a gazdasági krízis idején a magyar munkásságot, tömegesen küldték haza, illetőleg bocsátották el az ottani gyárakból. (Meskó Zoltán: Megérdemlik a sorsukat a franciák!) Ennekfolytán ezeknek a munkásoknok egész sereg ilyen társadalombiztosítási problémájuk vált megoldatlanná. Ezek a magyar munkások, mielőtt Franciaországba vándoroltak volna, itthon befizették a maguk- járulékait, azután befizették Franciaországban is és a végén, magyarán szólva, két szék közt a pad alatt maradtak. Tudomásom szerint még mindig vannak ezekben az országokban kint dolgozó magyar munkások, a probléma tehát még mindig aktuális. Említettem, hogy annakidején éppen magyar ösztönzésre a Népszövetség foglalkozott ezzel' a kérdéssel és emlékezetem szerint a 48. számú népszövetségi egyességokmányban próbáltak éhben a kérdésben legalább az öregségi, a munkaképtelenségi problémákkal kapcsolatban és halál esetére valamilyen megoldást keresni; Ezt az egyezményt akkoriban elsősorban Magyarország és azt hiszem, Lengyelország, Hollandia és talán Kuba el is fogadta, sőt ratifikálta is. Ügy tudom, Belgiumban r is megszavazta a képviselőház, érvénybelépésére azonban valamilyen formai okból már nem került sor. Franciaország ellenben. — pedig talán a leginkább ott voltunk érdekelve, — akkoriban nem ratifikálta ezt az egyezményt. Nyilván 'lehettek ennek politikai okai is. Mindenesetre a magyar munkások ezrei vallották ennek kárát. Nem tudom, hogy így van-e, de talán má más megítélés alá esnek ezek a problémák francia-magyar viszonylatban is és talán a mai francia kormányzat, amelyet sokan reakciósnak tartanak, megértőbb a szociális problémákkal szemben, mint annakidején a Blum-, stb.-féle kormányzatok voltak. Talán nem volna időszerűtlen, ha a magyar kormány most valamiféle kezdeiményező lépéseket tenne a tekintetben (Meskó Zoltán: Miért Blum? Blümnek hívták! Mindegyik országban másként mondják!), hogy ezekkel a nyugateurópai országokkal is rendeztessék a társadalombiztosítás valamilyen viszonossága. Mélyen 1 Képviselőház! A magyar munkások külföldre vándorolt ezreivel szemben nekünk igen sok kötelezettségünk van ós marad a jövőben is és ezeknek a kötelezettségeknek a végső megoldása csak az lehet, hogy őket előbb-utóbb hazahoztuk Magyarországra. Addig is azonban mindent el kell követnünk az ő érdekükben és ha a kormányzat nagyon helyesen és nagyon bölcsen német yonatkozás

: ban és szlovák vonatkozásban már rendezni tudta! ezt a kérdést, méltóztassék megengedni, hogy mély tisztelettel kérjem, hogy ezekben a vonatkozásokban is jöjjön a Képviselőház elé, illetőleg' elsősorban nemzetközi úton kezdeményezzen ilyen lépéseket. Én csak ezt a néhány megjegyzést bátorkodtam a javaslathoz fűiznii, amelyet egyébként természetesen a magam és pártom nevében a legnagyobb szeretettel üdvözlök. (Éljenzés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! Társadalompolitikai szempontból rendkívül fontos határokat jelez ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, illetőleg beiktatása, nemcsak azért, mert háború idején tárgyal társadalompolitikai jellegű kérdést, hanem azért is, mert intézkedései általában alkalmasak arra. hogy most a háború tartama alatt, de még inkább a háborúutáni időben a viszonosság alapján olyan terméazetű biztonságot, gazdasági jogvédelmet nyújtson a munkavállalóknak, elsősorban az ipari munkavállalóknak, amely a békeidőben várható egészséges nemzetközi élet kifejlődését minden bizonnyal elősegíti. Ennek a törvényjavaslatnak két más. fontos jelentősége is van. Afcri egyik az, ^ hogy a kölcsönös törvénybeiktatás tulajdonképpen bizonyos vonatkozásban kikapcsolja a politikai határokat és ennek jelentősége gazdasági vonalon kiszámíthatatlanul hasznos lehet. A másik jelentősége az, amint előttem szólott t. képviselőtársunktól hallottunk, hogy ha már 1935ben is kísérleteztek a genfi nemzetkötzi munkaügyi egyezménty alapján ilyen természetű kérdések törvénybeiktatásával, kölcsönös megegyezéssel, mégis azt látjuk, hogy ezek nem váltak általánossá olyan időben sem, pedig amikor Eurépaszerte divat volt ezekkel a kérdésekkel Genfből irányítva foglalkozni, ÍTgylátszik, az újabb világháborúnak kellett elkövetkeznie, hogy legalább is tengelyvonatkolzásban bizonyos államokban a teljes kölcsönösség alapján valóban reális tartalommal kössék meg ezeket a szerződéseket. Politikai rendszerek bizonyos irányú együttműködését láthatjuk tehát ebben a törvényjavaslatban, illetőleg a kölcsönös beiktatás szándékában. Ha az általánosságon kívül részleteibem is foglalkozni akarok a kérdéssel, van olyan néhány szempont, amelyet a mélyen t. Ház szíves figyelmébe kell ajánlanom. Eddig a nem-