Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-335

• Äz országgyűlés képviselőházának 335. ügyminiszter úr felállt és azt

r mondotta, hogy ennek az évnek, mármint 1942-ne!k végével az áringadozások befejeződneki. Emlékszem arra, hogy már akkor is derültség fogadta a, pénzügyminiszter úr bejelentéséti. Hol vagyunk ettől ma, t. Ház? Hol vagyunk ettől, amikor újabb é& újahb árrögzítésefcet jelentetnek be és minden egyes újiafbb árrögzítés egy újaJbb áremelési lavinát jelent. Mi ennek a visszahatása? Ennek a visszahatása, az, hogy mindenki menekül a pénzétől, mert hiszen a kormány nyilatkozat okban egyáltalán nem ]ehet megbízni, és minthogy az emberek menekülnek a pénzüktől, min dent megfizetnek az áruért, mert a papír a kezükben úgysem ér semmit sem. Ezt a hisztériát látjuk: és ennek magvait a kormány mia^a hintetne el (vjtéz Lipcsey Mártom: Ugyan kérelmi-), magatartásával adott erre okot. (vitéz Lipcsey Márton: Nagy megállapító !) Minthogy eiz így van, minthogy ez letagadhatatlan, úgy látom, hogy a nemzeti gazdálkodás rendjét eikőso'íban a kormáiniy zavarja és ezért a javaslatot nem fogadhatom el, mert nem tartom helyesnek, hogy azok a koirmányhatóságok ítélkezzenek és azoktól a kormányhatóságoktól függjön a büntetőeljárás, megindítása, amelyek a zavart előidézték ési eilsofcoriban bűnösök. (Taps a széhobulotdaiom. — vitéz Lipcsey'Márton: Szóval lázadást szít!) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászóinO (Nem!) Hal szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igaz9ágü|gymim|iis{2tetr úr kíván szólni!. Radoesay László igazságügyminiszter. T. Képviselőház! (Haitijük! Hat tjük!) Haala Kóbert t. képviselőtársaim az előbb azt kívánta, hogy vezekeljen a koamány. Én. nem tudom, vaint-e ok arra, hogy a kormány vezekeljem, de ha van rá ok, akkor legyem szabad azt a megjegyzést tennem, hogy éni a kormányéit tegnap és ma meglehetősen sokat vezekeltem (Demdség és taps jobb fi tol és ai középen.), meghallgatvám azokat a felszólalásokat ame<lyek azért, hogy elködösítsék a, kérdést, úgy állították

1 be ezt a, javaslatot, min* amelyről okos ember egyáltalában nem is beszélhet. Mielőtt az egyes felszólalásokra válaszolnék, legyen szabad kettőt megjegyeznem. Az egyik az, hogy soha egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy ez a javaslat meg fogjiai oldani az úgynevezett feketepiac, a zűgforga^ lom problémáját, sőt ellenkezőleg, körülbelül két év óta valahányszor attakkoztak azzal, hogy a ziúgforgalom megakadályozására tegyek végre már valamit és hozzak már büntető jogszabályokat, mindig " azt válaszoltam^ hogy a zúgforgalom problémáját nem egyedül büntető jogszabályokkal lehet megoldani (Ügy van! ügy van! jobb felöl.), hadern ezt elsősorban termelési vonialon, árpolitikai vonalon, nemzetnevelési yonialocai lehet és kell megoldani (Ügy v.am! Ügy vom! Taps a jobboldalon) és osak kisegítőnek jöhet a büntető jogszabály. (Szöilősi Jenő: Mégis ez az első!!) Kisegítőnek akarom is ezt a jogszaibályt hozmi. A másik általános természetű megjegyzés arna vonatkozik, hogy egyes képviselőtársaim szerkezeti szempontból kifogásolták a javaslatot, mondván, hogy ehelyett a részletjavasl^t helyett hozni kellene egy olyatni egységes: javaslatot, amelyben vallóban benne vam minden jogszabály; amely a gazdasági élet rendjét zavaró cselekmények büntetőjogi üldözésére alkalmas, vagyis az árdrágítása» közellátási és hasonló természetű bűncselekmények egész ülése 1943 november 11-én, csütörtökön. 205 komplexusát foglaljuk össze egy kodexhie!, Erre helyettem résziben már — nagyon helyesen — válaszoilt Megay Károly és Biró István t. képviselő társam. Felszólalásiuk

1 elején ugyanis rámutattak arra, hogiy ez egy háborús javaslat, azt mondották mindketten, hogy ez pregnánsan háborús javaslat, ebből pedig öinikenjt következik, hogy ezt kodifikálni, egy nagy kódexbe belefoglalni nem volna célszerű. T. Ház! Köztudomású, hogy mindazok: a korlátozások, amelyek a gazdasági élet terén a háború kényszerű következményeként'életbe kellett léptetni, éppen csak; ennek a rendkívüli helyzetnek tartamára szánt jogszahályok és mihelyt ez a rendkívüli helyzet megszűnik és a gazdasági élet normális menete ismiét elkezdődhetik, nem lesz rájuk szükség. Nyilvánvaló, hogy nem ai háború a nemzetek normális élete, hanemi a béke. Hosszú időre szóló kodifiIkációnakl tlermélszeitiesein nincsen értelme átmeneti állapotokra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől). —- Mozgás b'aifelől.) A Ibékeviszonyokat lehet állandó természetű kodifikált jogszabályokkal szabályozni, de & rendkívüli viszonyokat ßsak átmeneti jellegű, az adott helyzethez igazodó kisebb jogszabá'Iyoíkikial lehet, szabályozni. Ennélfogva természetes, hogy ha javítanunk kell valamely már hatályos oiíyan törvényen, amely a kivételes állapottal kapcsolatos, akkor ezt nem úgy fogjuk megcsinálni, 1iogy az egész anyagot újból megismételve kódexbe foglaljuk, hanemi úgy és akkor javítunk a, szabályokon, ahogyan és amikor a szükséglet megkívánja. Ennek a javaslatnak a célja* amelyet lesz szerencsém ismertetni a ^felszólalásokra adandó válaszom során, az, hogy javítson a most hatályos joigsaaibályokionj. vMár hosszú idő ó|ta mindig azt hallom, hogy a< háboírú vámszedői!, a háflború hiénáit szigorúan büntetini keli. Tegnap m, ma is csaknem mán den felszólaló részéről egyhangúlag ezt a kívánságot hallottam. És amikor most jövök egy javaslattal, amiely éppen ezt akarja elérni, hogy a háború vámszedőit, hiénáit szigorúbban büntessük, (Ügy van! jobbfeioV-) akkor' 13 felszólaló kép vise ő közül 10 vagy 11 azzal támad rám, hogy ém ezzel a javaslattal nem a háború vámszedőit, hanem az ártatlan embereket kívánom büntetni, a: békés polgárokat, a tisztességes embereket akaróin börtönfbe juttatni. (Derü\'ség jobbfelőL) ;Mié(rt| mondják ezt?

1 Azért, mert vagy nem méltóztattak elolvasni a most általuk kifogásolt; javaslat 6. §-át teljes szövegében, vagy ha igen, akkor azért támasztják ezt az aggályt a 6. §-sal szemben:, hogy bizonyos közhangulatot teremtsenek ez ellen a kormányintézkedés ellen, (vitíz Lipcsey Márton: Van benne valamlü — Elénk ellenmondások a szelsőbcűolűé.on. — Incze Anita-: Ez nem áll! Ezt kikérjük, magunknak! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőba oj dalon.) Elnöki: [Csendet kérejk, képviselő urak! (Incze Antal: Ez nem áll kérem!) Radoesay László igazságügy miniszter: En a javaslatiban kifejezetten azt mondom,, hogy büntetni kívánom a< vevők közül is azokat, akik a közellátás érdekeit súlyosan veszélyeztetik a maguk vásárlásaival. (Nagy László: De ezt ne a miniszter úr döntse el!) Ezzel csak eggyel továbbfejlesztem a vevők büntetendő kategóriáit. A ma hatályos 1920 : XV. t% szerint tudvalevően azi a kategória, /büntetendő, amely nyereséges továjbbeladiás céljára vásárol. Most ezt még meg akarom toldani egy to31*