Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

1Ô4 Az Országgyűlés képúiselöházának $34. Ha ez a garázdálkodás, amely ebben az országban az egész, vonaion a iúggeitlen kisgazdapárton kezdve, a demokrata pártokkal együtt így halad tovább, akkor 1918. menthetetlenül újból bekövetkeznék, ha nem lenne iit a imagyar nemzet másik ereje, amelyik a magyar, parasztságban, a hungarista-mozgalomban és a mi népi erőnkben rejlik. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! De ha bekövetkezne, akkor egyedül csakis a magyar királyi kormányt teszem felelőssé pártunk nevében azért, hogy a dolgok ilyen előrehaladott állapotba juthattak. Kérdem a miniszterelnök urat és vele együtt az egész, kormányt: hajlandó-e a szociáldemokrata pártot és szakszervezeteit ezekkel a megszorításokkal azonnali hatállyal feloszlatni, vezetőit őrizetbe venni és félreállítani örökre a magyar nemzet feltámadásának útjából? (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon. — Gr. Serényi Miklós: Erre nem volt kiváncsi a belügyminiszter úr ! ) Elnök: Az interpieitláció kiadatik a kormánynak. Következik Vájna Gábor képlvlselő úrnak az összkormányhoz intézett interpellációja a leventekö teles ifjúságnak a szociáldemokrata szakszervezetekből való eltávolítása tárgyában. Kérem a jegyzői urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz a leventeköteles ifjúságnak a szociáldemokrata szakszervezetekből való eltávolítása tárgyában. 1. Tudja-e a m. kir. kormány, hogy a leventeköteles ifjúságnak a politikai pártok keretéből való kitiltása és egyben a szociáldemokrata és onás szakszervezetekben való meghagyása káros, veszedelmes az ifjúságra és a harcoló honvédség számára? 2. Hajlandó-e a kormány oly intézkedéseket kiadni, melyekkel a leventenevelést teljesen és kizárólag csakis a magyar állam honvédségének kezébe adja s ezáltal a magyar ifjúság lelkét a káros és nemzetellenes tanításoktól megmenti s az ifjúságot képessé teszi arra az áldozatvállalásra, melyet a nemzet nagyérdekei ma tőle (megkívánnak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vájna Gábor: T. Ház! (Haljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A 3050/1942. M. E. számú rendelet a lieventeiköteles ifjak politikai tevékenységének megtiltásáról intézkedik. Az intézkedés a honvédelemről szóló 1939 : II. te. 141. §-ának (1) bekezdésére van alapítva. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Bölcs rendelet volt!) Ez a rendelet a következőket szabja meg (olvassa): »A leventekötel'es ifjú tekintet nélkül korára« — itt a hivatkozott szakasz alapján a betöltött 23. éves ' korról van szó — »semmiféle politikai tevékenységet nem fejthet ki. Éhez képest a levente köteles ifjú politikai pártba vagy bármely más megjelölésű politikai szervezetbe tagként be nem léplhet, illetőleg annak tagjai nem maradhat, politikai pártnak, vagy bármely megjelölésű politikai szervezetnek működésében részt nem vehet, gyűléseim vagy bármely össziejövetelén meg nem jelenheti annak jelvényét nem viselheti.« A rendelet indokolásában a miniszter ezt mondja) (olvassa): »A leventeköteles ifjaknak bármilyen politikai tevékenységtől való elíilülése 104$ november 10-en, szerdán. tása nemzeti érdekből abban, az esetben is elengedhetetlenül szükséges, ha életüknek 18. évét már betöltötték.« Tehát nemzeti érdekbői! A negyedik bekezdésben ezt mondja (o'vassi): »A nemzettől fokozott erőkifejtést kívánó háborús időiben a nemziet lelki egysege különösen nagyfontosságú tényező, amelyet ellentétben áiiló politikai felfogásokkal és a nemzet polgárait egymástól szétválasztó politikai hangulatkeltéssel megbontani, merénylet a nemzet biztonsága ellen.« Majd később ez mondja (tovább olvassa): »A leventekötede« ifjúságot, ma fokozott mértékben a háborúra készítik elő, ami nz állam minden polgárától a hazának önfeláldozó szolgálatát követeli meg. Nyilvánvaló, hogy kellő kiforrottság ág politikai iskolázottság hiányában a politikai életben való részvétel az ifjúság lelki egységének kialakulására hat károsan, végérvényesem a honvédség' ü to képes söget nem kívánatosan érinti.« Ez volt a miraüszteri indokolásiban. Ezt a rendeletet, amely 1942 május 5-én jelént meg, 19i2 június 10-én. tehát több, mint egy hónappal később à 36 tagú országos bizottságban tárgyaltuk. Már annakidején is kifogásoltam ott a bizottságban, majd az 1942 december 2-án tartott 318. képviselőházi ülésen is szóvátettem ennek a kérdésnek a hátterét. Ezt a rendeletet tudniillik annakidején azért hozták, — mi, nemzeti szocialisták Legalábbis úgy éreztük — hogy a leventeköteles ifjúságot a szelso jobboldali mozgalmakból kiszorítsák. Ezt szóvá is tettem itt a Házban és a bizottságban is. Azonban ugyanakkor a kormány nem gondoskodott arról, hogy nocsak a politikai pártokból, hanem ai szakszervezetekből is tiltsák ki a leventét. A szakszervezet nem politikai párt, legalább is ezt mondja a belügyminiszteri intézkedés. 1920-ban, amikor az. akkori belügyminiszter a szociái demokrata szak síz er vezetek autonómiáját visszaadta, megállapítottal hogy a szakszervezet gazdasági, kulturális és szociális egyesülés, amely főleg munkaközvetítéssel foglalkozik, a politizálás azo'nlban benne szigorúan tilos s amennyiben politizálás történnék ott, ez a szakszervezetek azonnali feloszlatását vonja maga után. T. Ház! Ilyenformán azután a helyzet az, hogy a jobboldali mozgalmakból, a jobboldali pártokból kitiltott ifjúság rá van utalva arra, hogy a szociáldemokrata szakszervezeteken keresztül igyekezzék magának állást és kenyeret szerezni, hogy oda tudjon menni, hogy ügyesbajos dolgait megbesizél

je; vagy pedig a Kalcitba vagy a Nemzeti Munkaközpontba. A Kálóiról és a Nemzeti Munkaközpontról, mint lényeges faktorról nem lehet beszélni, azért, f mert ott nagyon kevesen vannak. Az, ifjúság, az ifjúmunkások zöme a szociáldemokrata szakszervezetekben vani, (Szabó János: Nem úgy van Erdélyben:!

1 A visszatért, területeken megfordítva van!) a szakszervezet, az a hely, ahol szakok, szakmák szerint összejönnek az emberek, hogy asztalos az asztalossal, kőműves a kőművessel, lakatos a lakatossal a maga ügyesbajos dolgait megbeszélje- Erre lehetőséig olyan mértékben, mint a szakszervezetekben, a politikai pártokban tulajdonképpen ninicsen is, mert a szociáldemokraták és a . kommunisták nagyon jól tudják, hogy, ahol szakmabeli embereik jönnek össze megbeszélni a bajaikát és bánataikat, ott lehet őket a legköninyebben