Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

1Ô4 Az Országgyűlés képúiselöházának $34. Ha ez a garázdálkodás, amely ebben az or­szágban az egész, vonaion a iúggeitlen kisgazda­párton kezdve, a demokrata pártokkal együtt így halad tovább, akkor 1918. menthetetlenül újból bekövetkeznék, ha nem lenne iit a ima­gyar nemzet másik ereje, amelyik a magyar, parasztságban, a hungarista-mozgalomban és a mi népi erőnkben rejlik. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! De ha bekö­vetkezne, akkor egyedül csakis a magyar kirá­lyi kormányt teszem felelőssé pártunk nevében azért, hogy a dolgok ilyen előrehaladott álla­potba juthattak. Kérdem a miniszterelnök urat és vele együtt az egész, kormányt: hajlandó-e a szociál­demokrata pártot és szakszervezeteit ezekkel a megszorításokkal azonnali hatállyal feloszlatni, vezetőit őrizetbe venni és félreállítani örökre a magyar nemzet feltámadásának útjából? (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon. — Gr. Serényi Miklós: Erre nem volt kiváncsi a belügyminiszter úr ! ) Elnök: Az interpieitláció kiadatik a kor­mánynak. Következik Vájna Gábor képlvlselő úrnak az összkormányhoz intézett interpellációja a le­ventekö teles ifjúságnak a szociáldemokrata szakszervezetekből való eltávolítása tárgyában. Kérem a jegyzői urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. kormányhoz a leventeköteles ifjúságnak a szociáldemokrata szakszervezetek­ből való eltávolítása tárgyában. 1. Tudja-e a m. kir. kormány, hogy a leven­teköteles ifjúságnak a politikai pártok kereté­ből való kitiltása és egyben a szociáldemokrata és onás szakszervezetekben való meghagyása káros, veszedelmes az ifjúságra és a harcoló honvédség számára? 2. Hajlandó-e a kormány oly intézkedéseket kiadni, melyekkel a leventenevelést teljesen és kizárólag csakis a magyar állam honvédségé­nek kezébe adja s ezáltal a magyar ifjúság lel­két a káros és nemzetellenes tanításoktól meg­menti s az ifjúságot képessé teszi arra az áldo­zatvállalásra, melyet a nemzet nagyérdekei ma tőle (megkívánnak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vájna Gábor: T. Ház! (Haljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A 3050/1942. M. E. számú ren­delet a lieventeiköteles ifjak politikai tevékeny­ségének megtiltásáról intézkedik. Az intézke­dés a honvédelemről szóló 1939 : II. te. 141. §-ának (1) bekezdésére van alapítva. (Zaj a szélsőbaloldalon. — vitéz Imrédy Béla: Bölcs rendelet volt!) Ez a rendelet a következőket szabja meg (olvassa): »A leventekötel'es ifjú tekintet nélkül korára« — itt a hivatkozott sza­kasz alapján a betöltött 23. éves ' korról van szó — »semmiféle politikai tevékenységet nem fejthet ki. Éhez képest a levente köteles ifjú politikai pártba vagy bármely más megjelölésű politikai szervezetbe tagként be nem léplhet, illetőleg annak tagjai nem maradhat, politikai pártnak, vagy bármely megjelölésű politikai szervezetnek működésében részt nem vehet, gyűléseim vagy bármely össziejövetelén meg nem jelenheti annak jelvényét nem viselheti.« A rendelet indokolásában a miniszter ezt mondja) (olvassa): »A leventeköteles ifjaknak bármilyen politikai tevékenységtől való elíil­ülése 104$ november 10-en, szerdán. tása nemzeti érdekből abban, az esetben is el­engedhetetlenül szükséges, ha életüknek 18. évét már betöltötték.« Tehát nemzeti érdekbői! A negyedik bekezdésben ezt mondja (o'vassi): »A nemzettől fokozott erőkifejtést kívánó há­borús időiben a nemziet lelki egysege különösen nagyfontosságú tényező, amelyet ellentétben áiiló politikai felfogásokkal és a nemzet polgá­rait egymástól szétválasztó politikai hangulat­keltéssel megbontani, merénylet a nemzet biz­tonsága ellen.« Majd később ez mondja (tovább olvassa): »A leventekötede« ifjúságot, ma foko­zott mértékben a háborúra készítik elő, ami nz állam minden polgárától a hazának önfeláldozó szolgálatát követeli meg. Nyilvánvaló, hogy kellő kiforrottság ág politikai iskolázottság hiányában a politikai életben való részvétel az ifjúság lelki egységének kialakulására hat ká­rosan, végérvényesem a honvédség' ü to képes sö­get nem kívánatosan érinti.« Ez volt a miraüszteri indokolásiban. Ezt a rendeletet, amely 1942 május 5-én jelént meg, 19i2 június 10-én. tehát több, mint egy hónap­pal később à 36 tagú országos bizottságban tár­gyaltuk. Már annakidején is kifogásoltam ott a bizottságban, majd az 1942 december 2-án tartott 318. képviselőházi ülésen is szóvátet­tem ennek a kérdésnek a hátterét. Ezt a ren­deletet tudniillik annakidején azért hozták, — mi, nemzeti szocialisták Legalábbis úgy érez­tük — hogy a leventeköteles ifjúságot a szelso jobboldali mozgalmakból kiszorítsák. Ezt szóvá is tettem itt a Házban és a bizottság­ban is. Azonban ugyanakkor a kormány nem gon­doskodott arról, hogy nocsak a politikai pár­tokból, hanem ai szakszervezetekből is tiltsák ki a leventét. A szakszervezet nem politikai párt, legalább is ezt mondja a belügyminisz­teri intézkedés. 1920-ban, amikor az. akkori bel­ügyminiszter a szociái demokrata szak síz er veze­tek autonómiáját visszaadta, megállapítottal hogy a szakszervezet gazdasági, kulturális és szociális egyesülés, amely főleg munkaközvetí­téssel foglalkozik, a politizálás azo'nlban benne szigorúan tilos s amennyiben politizálás tör­ténnék ott, ez a szakszervezetek azonnali fel­oszlatását vonja maga után. T. Ház! Ilyenformán azután a helyzet az, hogy a jobboldali mozgalmakból, a jobboldali pártokból kitiltott ifjúság rá van utalva arra, hogy a szociáldemokrata szakszervezeteken ke­resztül igyekezzék magának állást és kenyeret szerezni, hogy oda tudjon menni, hogy ügyes­bajos dolgait megbesizél je; vagy pedig a Kalcit­ba vagy a Nemzeti Munkaközpontba. A Kálói­ról és a Nemzeti Munkaközpontról, mint lénye­ges faktorról nem lehet beszélni, azért, f mert ott nagyon kevesen vannak. Az, ifjúság, az ifjúmunkások zöme a szociáldemokrata szak­szervezetekben vani, (Szabó János: Nem úgy van Erdélyben:! 1 A visszatért, területeken meg­fordítva van!) a szakszervezet, az a hely, ahol szakok, szakmák szerint összejönnek az embe­rek, hogy asztalos az asztalossal, kőműves a kőművessel, lakatos a lakatossal a maga ügyes­bajos dolgait megbeszélje- Erre lehetőséig olyan mértékben, mint a szakszervezetekben, a poli­tikai pártokban tulajdonképpen ninicsen is, mert a szociáldemokraták és a . kommunisták nagyon jól tudják, hogy, ahol szakmabeli em­bereik jönnek össze megbeszélni a bajaikát és bánataikat, ott lehet őket a legköninyebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom