Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

Àz országgyűlés képviselőházának 334. hogy nehéz megértem, ennek következtéiben alkalmazásával zavar fog keletkezni. A kodifikálást is kifogásolta és azt mondotta, hogy sokkal jobb volna, ha az egész gazdasági életet zavaró körülmények meggátlására az eddigi törvények félretételével vagy hatályonkívül helyezésével egy új törvényt alkotnánk és egy ilyen új törvényjavaslattal lépett volna az igazságügyminiszter úr a Ház elé, amelyben az összes vonatkozó jogszabályokat egybefoglalta volna. Kétségtelen, hogy ez a tétel így felállítva bizonyos fokig fedi is az igazságot, mert hiszen, talán jobb, érthetőbb lenne, ha a gazdasági életet zavaró jelenségek meggátlását célzó büntető szankciók és jogszabályok egy törvényben lennének összefoglalhatók, dé ez a dolog természete szerint lehetetlen. Én éppen azt látom, hogy az igazságügymimiszter úr tudatában lévén annak, hogy kénytelen a törvényi avasl

at szövegében töblb törvényre hivatkozni, egy az eddigi gyakorlattól eltérő és ' dicsérendő szokást vezetett be ennek a törvényjavaslatnak a kodifikálásán ál, megalkotásánál, mert mindjárt az 1. §-ban felsorolja mindazokat a törvényeket és azoknak szakaszait, amelyeket! ez a törvényjavaslat érint, illetőleg hatályciii kívül helyez,. Mindjárt az 1. §-bam megemlíti, hogy aiz 1920 :XV. te. § -a, mi 1920 :XXVI. te. 8. § a s az 1940;XVIII. te. 9, §-ának rendelkezései módosulnak, illetőleg kiegészüluek. Ha tehát az 1. §-t elolvassuk, akkor tisztában vágunk azzal, hogy itt felesleges az, ami más törvényeknél gyakran tapasztalható, hogy a szövegben is történjenek egyes szakaszokra különkülön utalások. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat könnyebb megérthetését szolgálja az, ha mindjárt az 1. §-ban felsorolja mindazokat a törvényeket és azoknak szakaszait, amelyeket ez a törvényjavaslat érint vagy hatályon'kívül helyez. ' A törvényjavaslat kritikájánál nemcsak előttem szólott igen t, képviselőtársam, hanem általában, mások is, a büntetések súlyosságát •hangozhatják. Kétségtelen, hogy a tör vény javasltat büntetései súlyosak. Különösen azt hangoztatják, hogy a tör vény javaslatban mód van arra, hogy ;aiz árdrágítóknál a vagyonelkobzást is ki lehet mondani, sőt bizonyos visszaesés esetén ki is kell moindaini és ez aa intézkedés az eddig ismertetett törvényekben nem fordul elő. Kétségtelenül súlyos büntetésinek tartan azt, hogy valakiinek a vagyonát is ell lehet kobozni, a vagyonelkobzás kimondása a törvényjavaslat értelmében azonban csak iá visszaeső árdrágítóikra vonatkozik és ebben az esettben is figyelmeztetni kell az elítéltet az első árdrágítása ítélet alkalmával, hogy ha aizi árdrágítást másodszor is elköveti, akkor va|gypmát is elkobozzák. Ha a mai időkben al köz ési az egyeteiíniestsiég rovására valaki, aki már egyszer árdrágításért el volt ítélve, azt még egyszer ^elköveti, én nem tartom és nem látoan olyan súlyosnak, hogy ebben aiz esethemi nem »lehet«, hanem ki »kel;]« mondani a vagyonelkobzást (Helyeslés a szélsőba\loöd<dom. — Pintér Béla: Helyes! Eb(ben mtadenki egyetért. Halál reá!) A második legnagyobb kifogás a törvényjavaslat 6. §-ára vonatkozik. Ez az országnak — mondjuk — &ST szélesebb rétegét érinti s ez a köztudatba úgy került, hogy a törvény most már — hogy úgy mondjam — nemcsak a feketén eladót, hanemi a feketén vevőt is bünteti. Ha ez így volma benn a törvényjavaslatban, akkor ülése 1943 november 10-én, szerdán. 14Ö nekem a törvényjavaslattá!!, helyesebben a törvényjavaslatnak ezzel a szakaszával szemben' komoly aggályaim lennének. Semmi kifogásom nem lenne akkorr, ha az állam mim den köaszükségletd cikkel el tudná látni iaz ország lakosságát (Egy. hang a széteőbaltádcaon: Ez atz!), asionibam a kevés készlet miatt ennek természetesein nem tehet eleget. E szakasz; utolsó mondata azonban azt moindja. hogy csak abban az esetben bünteti, ha ezáltal :aí köizielllátás; érdekét súlyosan veszélyezteti. Nagyom természetesen itt talán szükség lenne arra, amire a mód meg is! van, hogy ezt.ai saakaszt érthetőbbé tennénk, vagy legalább isi ne legyeim bírói mérlegelés tárgyai, hogy milyen eset az, amikor a közellátás érdekét ^súlyosam veszélyeztetik. Én nagyon jól tudom és valószínűnek is tartami, hoey a törvényjavaslat megalkotói nemi a kis esetekre gondoltak ebbeni a slzakaszban, hatnetm az úgynevezett felvásárlókra, a halmozókra, akik szükségletükön túlmenőleg gyűjtenek össze készleteket. Ezek am ország közellátását kétségtelenül súlyosan veszélyeztetik. (Gosztonyi Sándor: Tessék így megfogalmazni!) Szükséges és- indokolt lenne: tehát, ha ezt al szakaiszí, amely kétségtelemül a legnagyobb vitára adott alkalmait, ebben ,ai vonatkozásban érthetőbben, helyesebben és megnyugtatóbb módon változtatnák meg, bár meg vágyóik győiződve róla^ hogy nagyon sok esetbem a kényszer visz rá sok emlbetrlti arra, hogy feketén vásároljon. (Gosztonyi Sándor: Nemi kap a jegyre! —Palló Imre: Próbáljon tojást szerezni m

ía Budapesten!) T. t Házi! A törvényjavaslatnak van egy igen érdekes része, amely azt mondja, hogy az ítéletnek vagy rendelkező részének falragasz vagy hirlap útjám való közzététele' iránt a bíróság intézkedhetik. En ezt szükségesnek és indokoltnak tartom, sőt méltóztassanak megengedni, hogy talán egy egészen szokatlan javaslattal jöjjek és ennek bizonyos módon való kiegészítését is javasoljam, nevezetesen azt, hogy elrendelheti a bíróság, hogy az, ítéletet a vidéken szokásos módom is közhírré 1«

L hesseni tenni. Gondolok itt arra, hogy falulhelyen nagyon természetas'ein sem a falragasz, sem azí újságban való közzététel megfelelő hatassál nemi járt, tehát a közzététel a szegyem, vagy a megbélyegzés hatását nemi éri el. Éppen ezért indokolt lenne adott esetben, hogy akár kihirdetési, akár dobszó útján ezeket az. ítéleteket szintén közhírré lehessem tenni. T. Ház! A törvény javaslat a nemzeti gazdálkodási rendjét zavaró egyes oselelklményiefc szigorúbb büntetéséről szól. Éppen ezért indokoltnak látnámi, ha ebbe a törvény javaslatba egy-két olyan szakaszt. *is fel lehetne venni, amelyek szerény megítélésem szerint a, kívánatos ©élit szolgálnák., de amely kérdésekkel a törvényjavaslat neim foglalkozik. Az egyik az adatszolgáltatási kötelezettség. A törvényjavaslat 3. §-a foglalkozik ugyan azi adatszolgáltatási kötelezettség kérdésével, miután e helyen ai következőket mondja (ohwassa): »Árdrágító visszaélés bűntettét követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő továbbá az, aki abból a célból, hogy a hatóságot az ármegállapításnál lényegei körülmény tekintetében tévedésbe ejtse vagy. tévedésben tartsa, a hatóság előtt tudva hamis vagy hamisított adatokat tartalmazó számlát, kötlevelet, fuvarlevelet vagy más ilynemű okiratot használ«. Ez a szakasz az ármegállapításokra vonatkozó adatbeszolgáíttatásokra terjeszkedik k!i. Megítélésem) szerint szükséges lenne, ha ez olyan . 24*