Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-331

11Ö ' Àz országgyűlés képviselőházának 3$1 emelése tárgyában .előterjesztett interpellációjára. A képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám: hajlandó vagyok-e odaihatni, hogy a jövedelemadóalap akó hátaira a drágulás, illetőleg a rendeletileg felemelt fizetéseknek megfelelően felemeltessék. A képviselő: úr 'kérdésére van szerencsém közöiini a következőket: ' Az életfenntartáshoz okvetetlenül szükséges összeg: az úgynevezett létminimum adómentesítésének követelményét adórendszerünk azzal juttatta kifejezésre, hogy mentesítette a jövedelemadó fizetése alól azokat, akiknek évi összes jövedelme az 1000 pengőt, illetőleg azokat az egyházi javadalmakat és magánszolgálatban áUókiat, akiknek szolgálati illetménye az évi 3600 pengőt nem haladja meg. A létminimum adómentességének ilyen szabályozása mellett azonban

1 a létminimum adómentesítésének követelménye csak azokkal szemben valósult " meg, akinek jövedelme az előbb említett határokon alul, maradt, mert ha a jövedelem összege az eimUtétt határokat meghaladta: a létminimum összege is adó alá került. - Ezt a helyzetet az 1940:XXII. te. megváltoztatta és pedig oly módon, hogy 6000 pengő tiszta jövedelemig 10 pengőnek, mint az adómentes létminimumra eső adónak levonását rendelte el az egyébként járó jövedelemadó öszszegéből. A létminimum adómentesítésének ezen újabb szabályozása folytán az a helyzet áüott elő, hogy az az adózó, aki a korábbi jogszabály szerint 11 pengő jövedelemadó fizetésére volt köteles, mert 1000 pengiöt meghaladó, de 1100 pengőnél nem nagyobb adóköteles! tiszta jövedeiime volt, az újabb szabályozás, után 11 pengő jövedelemiadót csak abban az, esetben fizet, ha az adóköteles tisata jövedelme 1600—1700 pengőre emelkedett, illetőleg az az egyházi javadalma» vagy magánál kaimazott, aki a korábbi szabályozás szerint a 3600 pengőt meghaladó, de 3700 pengőnél nem. nagyobb jövedelmei után 80 pengő jövedelemadó fizetésére voit köteles, ilyen összegű jövedelemadót most már csak abban az esetbem fizet, ha a jövedelemadóalapja 3800—3900 pengőre emelkedett. A

r létminimum! adómentességének elrendezéséről az eddigiekben adott kép nem volna teljes, ha meg nem említeném! a 86.100/1942. VII. számú körrendeletemben foglalt azt a rendelkezésit, amiely szierint mindenl olyan esetben, amikor az adózónak kizárólag szolgálati viszonyból származó jövedelme van. a 3600 pengőt 'meghaladó szolgála ti illetmény után mindaddig, amíg a 3600 pengőn felüli jövedelmrész fele kevesebb, mint a megfelelő jövedelemadó összege, az adókivető hatóságok az 1940:XXII. te. 36. §-ának (2) bekezdésében' foglalt rendelkezés értelemszerű alkalmazásával csak a 3600 pengőn felüli jövedelemrész felét* jogosultak jéivedelemadó fejében kivetni. Ez a szabályozás azt jelenti, hogy például az az adózó, akinek kizárólag szolgálati viszonyból származó jövedelme van és ez at jövedelmié 3680 pengő, jövedelemadó fejébein 30 pengőt kötelesi fizetni az egyébként járó 70 pengővel

1 szemben. • Az 1940:XXII. te, valamint a már említett körrendeletem tehát az adómentes létminimum határát tulaj dánképpen már felemelte. Tény az, hogy az 1940:XXII. tc.-ben. illetőleg ai 86.100/1942. VII. számú körrendeletemben foglalt szabályozás után is fennmaradt az 1001—-1600 ülése 1&4Ù október 2%-én, pénteken. pengő, illetőleg a 3601—3800 pengő jövedelmet élvezők adófizetési kötelezettsége, azonban a létminimumra eső' 10 pengő levonása nul lett ezek után a kis jövedelmek után fizetendő ]—8 pengőről', illetőleg a. szolgálati illetményt élvezőiknél ,ai 86.100/1942. VII. számú körrendeletem szerint 1—84 pengőről az államháztartás nem mondhatott le akkor, amikor nemzetünk fennmaradása érdekében folytatott heroikus küzdelmünk mindenki teljesítőképességének legteljesebb igénybevételét követeli meg. A képviselő úr szerint a kisjövedelmek jövedelemadójáról az adómentes létminimumi határának felemelésével az államháztartás lemondhatna, mert az így előálló adókiesést bőségfe«en lehetne_ fedezni a hadiiiyereségek megadóztatása útján. Elteikiintve attól, hogy a hadi nyereségek megadóztatásánaki kérdése a létminimum adómentességének kérdésétől teljesen különálló és azzal semmiféle összefüggésbe nem hozható kérdés, a képviselő úr ellenvetésével kapcsolatosan megemlíteni kívánom azt is» hogy a íiadvise-ő felek bármelyik pártján álló külállamokban nemhogy felemelték volna az adómentes létminimumokat, hanem olyan intézkedéseket ho/jta'ki amelyek . következtében most már adót fizetnek azok is, akik a háborút megelőző időkben adómentességet élveztek. Ezt .az eredményt Anglia az adómentes létminimum határának 12%-os leszállításával, az Egyesült Államok pedig az. adómentes létminimum határának a nős személyeknél! 20%-os, a nőtlen személyeknél 33%-os leszállításával érte el, Németország és Olaszország az adómentes létminimum határát nem szállította ugyan le, de gondoskodott az adómentes létminimum alatti jövedelmek, illetőleg illetmények megadóztatásáról, A

z elmondottak Összefoglalásául a képviselő úr által hoizzám intézett kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy az adómentes létminimum kérdésének a képviselő úr által kívánt rendezésére nem áll módomban javaslatot előterjeszteni még azért sem, mert ez a kérdés korántsem Olyan, a pillanatnyi helyzet szemszögéből elbírálható egyszerű kérdés, amilyennek ezt a képviselő úr véli és állítja. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat méltóztassék tudomásul venni. Budapest, 1942 december 21. ReményiSchneller Lajos s, k. m. kir. pénzügyminiszter.« Einök: Méltóztatnak az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház, a választ tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válasza Beké Ödön képviselő úrnak. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasniMocsáry Ödön jegyző (olvassa). »Nagyméltóságú Elnök Ür! Beké Ödön országgyűlési képviselő a képviselőház 1942. évi november>-hó 18-an tartott 308. ülésén interpellációt intézett a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter.úrhoz és hozzám a tanoneutánpótlás fokozott elősegítése és ai tanoncoktatás megfelelő módosítása tárgyában. Az interpellációnak tárcámat érintő részére adott írásbeli válaszomat további szíves eljárás végett tisztelettel az alábbiakban közlöm Nagyméltóságoddal. »Űj állami tanoncotthonok felállítását magam is elsőrendű kulturális feladatnak tartom. Sajnos, azonban új tanoncotthonok építésére ezidőszerint az építési korlátozások és a költ-