Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

114 kz országgyűlés képviselőházának $12. legigazságosabb módon, és aki ezen ~ rendszer után, és az ilyen igazságos elosztás; után is még a maga külön útját járja, aszal szemben méltóztassék a tavalyi törvényben megadott felhatalmazás alapján úgy, ahogyan az igen t. miniszter úr mutalt ja az elképzelhető legszi gorúíbb drákói eszközöket alkalmazni. Minthogy egyrészt megvan ai bizalmam a miniszter úr személye iránt és — úgy látom mindnyájunknak megvan a bizalmunk iránta, másrészt attól a mély felelősségérzettől vagyok áthaitva, amelyet ma mindenkilnek magára kell vállaílaiia, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és középen.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásira következik? mi •". -,''> Porubszky Géza jegyalő: Thassy Kristot! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a s^ó. Thassy Kristóf: T. Ház! Felfogásom, szerint a közellátási minisztérium költségvetése a leignagyohib takarékosság jegyében lett összeállítva. Ezt onnan vélem megállapítani, hogy dacára annak, hogy ez a költségvetés is most már a tavalyinál nagyobb területekkel számol, mégis nem mutat túlságos emelkedést a kiadások terén. Ezt a költségvetést mind pártom, mind a magam nevében elfogadjotati. Szükségét érzem annak, hogy a mai nehéz időkben elismeréssel adózzam a közellátás vezetőjének és ezt nyilvánosan ki is jelentsem, mert a mostani viszonyok, a háborús állapot, a lehetetlenül rossz termés, a behozatali nehézségek olyan munkát rónak a közellátási minisztériujmra és annak mindenegyes tisztviselőjére, amely mindén erejüket kipróbálja, minden idejüket és idegüket próbára teszi és igényibe veszi. Emellett olyan ez a munka, amelynek kifelé csak ódiumát látjuk és érezzük, laikus szemmel nézve a dolgot, csak gáncsolni, és kifogásolni tudjuk a, sokszor bizony érthetetlennek látszó, feleslegesnek vagy nem célravezetőnek tetsző intézkedéseket. Aki komolyan foglalkozik köizellájtássial és belemélyed azokba az óriási feladatokba, amelyeket egy ország ellátása ró a minisztériumra, az megérti, hogy talán egyetlenegy miniszter sem áldoz annyit a közért, mint a közellátási miniszteri: ő azért az önzetlen, hazafias munkáért, amit iá köz és az ország érdekében végez, bizony — mondjuk meg őszintén — még népszerűségét is feláldozzaL Az azonban, hogy elismerem azt az emberfeletti mmnkát, amit a minisztérium végez, különösen akkor, amikio'r semmi sem áll úgy a rendelkezésére, mint ahogyan kellene, nem zárja ki azt, hogy meg ne tegyem az észrevételeimet és el ne mondjam, emit látok a közellátás terén olyant, amin változtatni kellene. Elismerem, hogy sokszor nagyon jó az elgjolndolás, de a gyakorlati kivitel tekintetében nem megfelelő és ilyenkor feleslegesnek tairtom ;a gyakorlati kivitel forszírozását. Megeshetik, hogy felfolgásom országos viszonylatban nem helytálló, mert én falusi szemmel nézem az eseményeket és a falusi ember szemével látva, annak a fejével gondolkozva, elsősorban csak a falu szempölritjából tekintem a közellátást is. Amikor falut mondok, akkor természetesen tulajdonképpen a gazdatársadalmat értem és iaz ő virradattól alkonyatig, vagy a gazda nyelvén szólva, látástól vakulásig tartó óriási munkáját nézem. Es mert ezt a nagy munkát nézem, ennels figyelembevételével még teli állapítaûîêse 194È november 23'án, hétfőn. nom, hogy a mai leszállított fejkvótát a falusi nép, a falusi ember részére nem tartom elegendőnek. Akinek a legfőbb tápláléka a kenyér, annak ebből a táplálékból eleget kell kapnia, mert éhes ember nem tud dolgozni üres gyio!morral, nem lehet elvégezni azt a nagy munkát, amely a sorstól a falusi ember osztályrészéül jutott. Szerintem a falusi népnek még a régi fejadag sem volt túlságosan sok és azt inkább fel kellett volna emelni, mint leszállítani. A kiőrlési százalék felemelése, észrevételem szerint, a falusi »kis malmokban úgyszólván keriesztülvihetetlen. Inkább úgy kellett volna megoldani ezt a kérdést, hogy a saját gabonáját úgy őröltethesse meg a gazda, ahogyan akarja. A fejkvótánál többet úgysem kaphat, úgysem őröltethet, oszthassa be tehát ezt a mennyiséget úgy, hogy ha finomat akar, akkor finomat fogyaszthasson, ha pedig többet akar, akkor kevésbbé finomat. Helytelennek tartom, hogy minden levágott sértési után 3, illetőleg 6 kilogrammot kell egyformán beszolgáltatni. Hiszen igen könnyen megtörténhetik, hogy a falusi ember családja számára levág egy 100 kilogrammos disznót, amelynek összes leszűrt zsírja nem elég a családnak és ebből a 100 kilós disznóból is be kell szolgáltatni at 3 kilogrammot die

1 akinek kisebb családja van és 150 kilogirammos disznót vág le, az is csak 3 kilogrammot szolgáltat be. Itt disztingválni kellene. Helyesnek tartom, hogy megengedték mindenki számára a sertésbizlalást. Hiba csak abban van, hogy ez az engedély későn jíött és most már nagyon nehéz ezeknek a sertéseknek megfelelő takarmányt beszerezni. Azt hiszem, hogy ennek inkább majd csak a jövő esztendőben lesz jelentősége. Kifogásolnom kell, hogy aki eigy süldőt meghízlal, az zsír szempontjából már ellátottnak tekintendő, holott megtörténhetik, hogy annak a levágott sertésnek a zsírja a család részére nem elég. Ilyenkor legalább azt kellene megállapítani, hogy a fejkvóta szerinti zsírmennyiség és a leszűrt zsírmennyiség közötti különbözetre legyen a család ellátatlannak tekintendő. T. Ház! Egy visszásságra, szeretnék rámutatni. Ha valamelyik gazdának egyik marháját baleset éri és azon kényszervágást kell végrehajtani, akkor ez nagyon sok esetben kivihetetlen. A kényszervágást tartozik bejelenteni a község elöljáróságának, a marhát pedig köteles közélelmezésre felajánlani, az állatot azonban csak jegy ellenében szabaid levágnia. Megtörténhetik az, hogy a községnek már nincs meg a kontingense s a húsiparosoknak sem tudja kiszolgáltatni a jegyet. így a kényszervágandó marha nem Ikerül a közfogyasztásiba, hactnem a gazda kárára teljesen elpusztul. Véleményem] szerint ezen úgy lehetne segíteni, hogy a kényszervágott marha levágását kontingensen felül kellene engedélyezni. Helytelennek tartom azt is, hogy tiltva van az üszőborjúk levágása, illetőleg engedélyhez van kötve. Nem hallottam még arról, (hogy ezt az engedélyt ne adták volna ki. Ez csak bizonyos többletmunkával jár. Az a gazda, aki a megfelelő minőségű üszőt, amely köztenyész* tésre alkalmasnak látszik, meg akarja tartani és fel akarja nevelni, úgyisí felneveli, aki meg nem tudja felnevelni, az engedélyt kér és meg is kapja az engedélyt. Ezzel tehát csak felesleges munkát okozunk s ezért szerintem