Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Az országgyűlés képviselőházának 311. ülése 1942 november 21-én, szombaton. 75 Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Balogh Artúr! Elnök: Balogh Artúr képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltásod: Nincs itt!) Balogh Artúr képviselő úr nincs jelen, feliratlkozása töröltetik. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Rátz Kálmán! Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Manapság igém nehéz külpolitikai kérdésekhez a nagy nyilvánosság előtt, tehát itt a parlamentben is hozzászólni. Én kerülni is óhajtottam az élesebb kérdéseket, azonban tekintettel arra. hogy előttem felvetettek olyan problémákat, amelyek nézetem szerint magyar sorsproblémák és meglehetősen éles formában hozták fel ezeket, kénytelen vagyok — már csak a közvéleménynek helyes tájékozódása érdekében is — ezeket helyreigazítani. Mindenekelőtt foglalkozom Rajniss képviselő úrnak azzal az állításával. — nem- így mondotta konkréten, de ez jött ki belőle — hogyha magyarság és a szlávság tulajdonképpen ősi ellenségek s a két nép között gyűlölet uralkodik és örök hare van kilátásban. Le kell szögeznem, hogy a legelső európai nép. amellyel mi magyarok idevezető utónkon találkoztunk, a szlávság volt. Ügy orosz, mint arab krónikások, die magyarok is feljegyezték hogy a Kiev környékén élő. később az orosz gyűjtőnéven ismertté vált szláv tör-, zsek, főként két déli törzs a magyaroknak adózott még Álmos, illetőleg az ő elődje idejében. Fel van jegyezve az is, hogy barátságos és harcias érintkezés is volt ezek között a szlávok és magyarok között. Mindnyájan tudtjuk a magyar krónikákból, hogy a magyarok ostromolták, illetőleg megsarcolták Kievett, majd békét kötve a kievi fejedelemmel, — aki talán Oleg lehetett — az ő tanácsai alapján indultad el honkereső útjukra. Ez az összeköttetés későbben is fennmaradt. Már Vazulnak. Szent István unokabátyjának is — úgylátszik — orosz felesége volt és az ő neve is szláv név voltaképpen. I. Endre, Béla és Levente, e három testvér — tudtjuk — kimenekült aiz országból. Mindanynyian szláv népekhez menekültek. Béla és Levenltle Lengyelországba, Endre pedig, akinek akkor még nem Endre volt a neve. Kievbe menekült. Ott nyerte el a keresztségét és ott kapta az András nevet, éspedig azért az i András nevet, mert Szent András volt Oroszország védőszentje, maid elvette Bölcs Jaroszlávnak, a kievi fejedelemnek a leányát, vele is tért vissza f Magyarországra orosz ser reggel orosz segítséggel. Járva tavalv is a kievi Szent Zsófia-templomban, amelyről azt mondják, hogy az orosz nép szíve mindig ot!t dobogott, láttam Bölcs Jaroszláv sírját, láttam Szent Wladimirét, láttam a "freskókat^ amelyek a közös orosz-magyar történelemre emlékeztetnek. Oroszok gyakran jöttek Magyarországra. íbiszen a Rurik-dinasztia az Árpádokkal szoros kapcsolatban állott. sűrűn összeházasodtak. Kálmán királyunk felesége, Eufémia ugyancsak orosz volt, az akkori szmollenszki nagyfejedelem leánya, később Szuszdalban lett nagyfejedelem az apósa. Sok ilyen vonatkozást tudnék felsorolni, ami nem tartozik ide. de tény. hogy a Rurik- és az Árpádház kölcsöncsen össze voltak házasodva egymással. Hogy mennyi orosz élt Magyarországon, különösen, akik elkísérték az orosz hercegnőket és hercegeket, fennmaradt helységnevek is mutatják. Ezeknek az orosz katonáknak a csontjai itt nyugosznak magyar földiben, kitűnő magyarokká váltak s emléküket ezek a helységek, mint Oroszvár vagy Oroszi és sok más Oroszi, mutatják. Sőt, meg kell jegyeznem, hogy a m. kir. testőrségnek legelső részét, az ajtónállókat még ajkkor is oroszoknak hívták, amikor már nem is voltjak oroszok, csak ez az elïievezés rajtuk maradt, úgy tudom, egészen Zsigmond király koráig. A magyar királyok és az orosz fejedelmek között sokáig fennállott a barátságos érintkezés, annál is inkább, mert hiszen közös ellenségeik voltak, míg ellentéteik nem voltak. Az utolsó levelet II. Ulászló kapta Nagy Iván cár fiától, Waszilijtóll, amelyben szerencsét és boldogságot kíván Waszilij, neki és a magyar nemzetnek. Mindez olvasható az orosz krónikákban, amelyeket Hodinka Antall, a világ legnagyobb szlavológus-tudós, az Akadémia vezető tagja, fordított le magyar nyelvre. Ez azonban nálunk kevésbbé ismert, mert nálunk a szláv kérdés általlában nagyon kevéssé ismeretes azóta, hogy elvesztettük külpolitikai önállóságunkat, megszűnt ez az összeköttetés is természetesen, mert önálUó. magyar királyi külpolitika nem létezett, _ illetőleg ezt már csak az erdélyi fejedelmek csinálták, vagy mondjuk, utoljárai csinálta a magyarság részéről Fráter György. Visszatérve a szlávokra való viszonyunkra. kell-e megemlítenem a nemes lengyel nemzetet, amellyel a magyaroknak soha tartós összeütközése nem volt, amely nép irántunk mindig testvérileg és barátilag érzett. Felejthetetlen az a dali JbJogy »wenger polák dwe bratanki i do slanki tak to saski«, azaz: »magyar-lengyel két barát, kardcsengés éis pohár között« — és ez így is volt... Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szíves már a külügyi tárca költségvetésére áttérni és nem ilyen történelmi fejtegetésbe bocsátkozni, mert a költségvetés van most napirenden. Rátz Kálmán: Mások is megtették. Nekünk tehát a lengyel néppel soha konfliktusunk nem volt és oda is számos dinasztikus és népi kapcsolat fűzött bennünket. De egyáltalán tagadom azt. hogy más szláv népekhez bennünket gyűlölet, vagy ősi ellenségeskedés fűzne, hiszen ha arról van szó, a cseh. gralkodók egyrészével tulajdonképpen a Árpád-ház szintén meglehetős rokoniságban állolt s a morvamezei csatában cseheket vert ugyan meg Kun László és alapította meg így a Haibsburg-ház hatalmát,- azonban ezek a célok dinasztikus célok voltaik, később, Zsizska idejéiben pedig vallási volt a harc. (Egy hang a szé%sőbaloldalon: És Benes idejében?) Hogy mikor kezdődött közöttünk a gyűlölet, az későbbi keletű. A szerb néppel is közösen hullott vérünk és kijelentetm, végtelenül sajnálom, hogy ez a derék, vitéz és szorgalmas nép velünk néhány évtized óta. konfliktusba és lelki megnemértésbe került és most is így van. Adja az Isten és a történeljmi sors, hogy a vitéz szerb néppel is megtaláljuk a. megértés útját, mert hiszen k'ölzös történelmi tradíció inik vannak, száz csatában, véreztünk egymás tmiellett és kiváló szerb vezetőférfiaink voltak, még az aradi vértanuk közötti is voltaik szerb