Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-311
Az országgyűlés képviselőházának 311.. inunk azt a finn nemzetet, amely' testvérünk és amely misigmutatta ... (Zaj a baloldalon-) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Stitz János... hogyan kell becsülettel, tisztességgel díszt szerezni egy nemzetnek. A horvátokkal imi mindig jó viszonyban akartunk és akarunk lenni a jövőben is. A többi népre vonatkozólag azonbani méltóztassék megengedni, hogy Crispinek egy mondását idézzem: a politika az a tudomány, iamely egyszerre képesi felejteni és emlékezni. Mi felejteni tudunk, emlékezni azonban most kell megtanulnunk, de meg fogunk tanulni emlékezni. Mert eeneki a bonniak, — amint Kölcsey mondja — élni kelj. Élnie kell és élni is fog, mert velünk van az Isten és velünk van aiz igazság. Mi e'bibeini a,z isteni igazságban hiszünk és győzni fogunk, mert győzni akarunk. (Éljenzés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot üdvözUk.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Vajna Gábor! Elnök: Vajna Gábor képviselő urat illeti Vajnia Gábor: T. Ház! November 20-án, éppen tegnap volt két esztiendjeje, h 0| gy 1?40ben a belvedere! kastélyban néhai gróf Csáky István, Magyarország; külügyminisztere az új világnak és nekünk magyaroknak egyik legfontosabb történelmi alapokmányát: Magyarországnak a háromhatalmi szövetséghez való csailllakozását aláírta. Magyarország ezzel csatlakozott a három nagy hatalom. Németország, Olaszország és Japán szövetségéhez, amely szövetség kezébe vette az új világ kialakításának építő fegyverét.^ Ez az elhatározó lépés tulajdonképpen kijelölte Magyarország és a nemzet minden egyes tasja számára azt az utat, amelyen járnia kell, ha azt akarjuk, hogy feltámadhassunk és hogy a történelem ne lépjen át nemzetünkön. Az elhatározást hosszú és alapos megfontolás előzte meg, államfőnk, a Kormányzó Űr Őfőméltósága, valamint a magyar királyi kormány részéről. A trianoni úgynevezett békeparancsok óta eltelt két évtized szomorú tapasztalatai és az időközben lejátszódó események bőséges okot, időt és módot nyújtottak a megfontolásra. A magyar nép már több mint ezer eszrtendeje áll itt nyugat védőbástyájaként, nemzetté formálva a Kárpátok koszorúja ^ közepette a Duna völgyében. Messze Ázsiából jöttek őseink, állandóan harciolva, vérrel és nyíllal szerzett szent magyar földönkért. hogy itt Délkelet-Európában, a népek országútjának csomóponjábam részesei lehessenek az új Európa kulturális, gazdasági és társadalmi kiépítésének. A magyar nemzet ezalatt az ezer esztendő alatt mindig államalkotó volt és tudatában volt annak, hogy amikor e helyen megvetette a lábát, kötelezettséget vállalt magára, kötelezettséget, amely esetleg óriási véráldozat okkal járhat! a nyugati kultúráért és a kereszténységért. Az áldozatvállalás sokkal nagyobb volt, t. Ház, mint Euróna bármely nemzetének hasonló áldozata. De vállaltuk, mert választanunk kellete a kereszténység és a haladás, vagy másrészről a pogánvság és a maradiság között, s nemzetünk a kereszténységeit és a kultúrát választotta. Majd 1241-ben. amikor Baltu kán hordái megjelentek & Kárpátok gerincén és felajánlották a szövetségi együttműködést, Magyarország nyugat védelmében megint a kereszténység és a kultúra védelmét ülése 104% november 21-én, szombaton. 73 választotta. Batu kán hadai végigsepertek hazánkon, felperzselték falvainkat és lemészárolták népünk, fajtánk legjobbjait. Ha akkor a tatár ajánlatot elfogadjuk, az azóta eltelt sok évszázadi alatt nemzetünk sorsa talán másként alakulhatott volna. Majd következtek a délkelet felőli feltörő ozmán birodalommal való hosszú évszázadokra terjedő véres harcaink. Ezek a harcok, ezeknek mindegyike egy-egy fényes aranylap, nemzetünk, de Délkelet-Európa és egész Európa történetében is. Hogy egyébről ne is beszéljek, ezekről a harcokról regélnek! a mindennapi déli harangszó hangjai, amelyeket a római katolikus egyház a török felett aratott magyar győzelem - emlékére rendelt el. A 150 éves török megszállás nemzetünk legnagyobb vérvesztesége volt. Ezt megelőzőleg a Porta is ajánlatot tett, hogy fogjunk össze, török és magyar aNyuga<t ellen. Nemzeitünk megint a Nyugat védelmét választotta és amiig a 150 éves megszállás alatt a legnagyobb vérveszteséget szenvedtük, Kómában épült a Szent Péter bazilika, a messze nyugati államok fejlődtek, iparosodtak! és vagyonosodtak, (Abonyi Ferenc: És ezért Trianon volt a bérünk!) mert a magyar dacos ellenállásával, testével fedezte azokat. Beszéljek még további véráldozatokról, amelyeket! az azóta lefolyt többi háborúban, különösen legutóbb, az 1914—18-as világháborúban hozott nemzetünk, ahol magyarságunk új. ból 664.000 hősi halott fiát áldozta Európáért és Európa kultúrájáért? Veszteségünk százalékos arányban legnagyobb volt az összes európai nemzetek vesztesége között. A zsidó hatalom igáját először régi szövetr ségesüúk, a Németbirodalőni rázta lei, amely a nemzeti szocializmusban Hitler Adolf vezetése alatt megújult és ezzel a lépésével számunkra is megnyitotta a trianoni rabbilinosek lerázásának az útját. A 35.000 főre csökkentett magyar királyi honvédség maijdnem két évtizedes béklyóba szorítása után — hála a Mindenható Isten segítségének és hála hűséges szövetségeseinknek, a német és az olasz birodalomnak és vezéreiknek, újból fegyverben áll honvédségünk, hogy harcoljon az angolszász-szovjetzsidó hatalmak ellen a trianoni átok megszüntetéséért és NagyMagyarország feltámasztásáért, Ez a harc életre és halálra megy. Ebben a harcban egyik félnek alul kell maradnia, itt nincs megalkuvás, itt nincs félreiállás, mert minden megalkuvás, félreállás nemzetünk és fadtánfc: pusztulását jelentené. . T. Ház! Két évtizeden át angol, francia amerikai, sőt az utóbbi időkben szovjet ígéretekben is bővelkedtünk. De valójában egyik ígérgetésből sem kaptunk semmit, sem. Szinte mondhatnám, előjegyzési naptár szerint jöttek az amerikai, angol és francia úgynevezett magyarbaráti képviselők, vagy szenátorok csoportjai, megnézték a Debrecen melletti gyönyörű délibábot, elmentek a bugaci csárdába, megtekintették gyönyörű Budapestünket, kedves ajándékokkal _ eltávoztak, hogy egy év múlva újból eljöjjenek, itthagyván nekünk egy gyönyörű, bíztató kis mondatot: az, idő nektek dolgozik! T. Ház! Az idő legfeljebb csak akkor dolgoziiki, ha mi magunk is dolgozunk és harcolni és akarni tudunk. Ezt a dolgozni és harcolni akarást pecsételte meg a belvederei szerződés. Mérlegre tette nemzetünk egyrészt az angolszásizrszovjet-zsidó barátságot, mely számunkra Trianont és az azt követő sok nyomorúságot hozta és a zsidó világhatalmat és 11*
