Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Áz országgyűlés képviselőházának 311. «sorsukról, (Egy hang jobbfelől: Megengedik!) Tehát ez az angol-szovjet harapófogó és Benes az ő> prófétájuk. Az európai egyensúly ebben a formában úgy áll elő, hogy a százesztendős pánszláv álmok valósulnak meg Magyarországgal szemben. Szovjetoroszország »megegyezik a lengyelcsehszlovák államszövetséggel. Ezt á megegyezést Sikorszky már megkötötte Moszkvával és ezzel a kész tervvel aztáni lassan, szinte magától értetődöleg kitermelődve, itt Európa közepén egy pánszláv-szovjet-zsidó világkép ési világhatalom. És beszélhetünk pártokról, beszélhetünk különböző elméletekről, az élet lényege és nagy titka a fajták óriási és elkeseredett harca, és ebben a harcban Magyarországnak semmiféle formában, legyen az demokrata vagy akár kommunista államképződmény, nem lehet helye, vagy éppen vezetőszerepe. Középeurópai politikájában tehát ezek lennének a hatalmas és nagy erőtényezők. Most nézzünk egy nekünk barátságos, mint mondják, Magyarország szempontjából tűrhetőbb, Amerikából keltezett és a »Foreign Af f airs«ben megjelent tervét Habsburg Ottónak. Habsburg Ottó a világképletről, amelynek következnie kell, egy nagv cikket írt s abban a középeurópai dolgok lénvegét egyetlen kérdésben látja, abban tudniillik, hogy nincs meg a nyelvközösség. Egyéb ellentétet, a kultúrában a népek és faiok között egyáltalában nem Tát ebben az írásában- Habsburg Ottónak az a tétele, hogy Ausztria az első világháborúban a rossz és a jó^ oldalon vett részt. Eossz oldalon yett rész« ágért, mer^, Németország oldalán állt, és a jó oldalon vett" részt azért, mert a szláv viláMörekvés. Oroszország ellen harcolt. Ezért akart — mon dia Habsburg Ottó — 1917-ben Károly király kiállani a háborúból és különbékét kötni, amelyet Clemenceau. Tíibaut és Lloyd Georsre^ annakidején megakadál voztak. »Kétsésrtelen« — mondja Ottó, — »hogy a Habsburg-korona alatt eervesített népek kevésbbé voltak boldogok a XIX. század második felében, mint azelőtt. Ennek oka a nacionalizmus volt. a francia forradalom e:vermeke«. Ma már beláttuk tévedésünket — írja Habsburg Ottó, — mert a Szent Vencel koronájához tartozó országoknak is egyidejűleg meg kellett volna ,adni az összes jogokat, a Szent István koronájához tartozó orszásrok népeivel együtt és mes: kellett volna oldani idejében a délszláv kérdést- Ferenc Ferdinánd — írja Habsburg Ottó, — meg akarta oldani ezt a kérdést, ha kHl. H n^met nyelvű osztrákok és a magyarok ellenére isOttó terve a következő : A dunai államok szövetségei, közös szenátussal amerikai I mimtára, vagyis minden kis és nagy alakulat egyenlő arányú és számú szenátorral venne részt a birodalom, az új Habsburg-birodalom üsry ének intézésében. Ez a szenátus egy legfelsőbb bïirrosaggal speciális hatalmat, jogot kapna a, nemzetiségek és az egyénekl közti egyenlőség biztosítására. A oél tehát tisztiára — minthogy Habsburg Ottó csak nyelvi kérdést lát, másról említést sem tesz — az. hogy egy szupranacionalista képződmény alakuljon itt Közép-Európa területén. Azt írja Ottó, hogy Napoleon háborúi" hozták a naeionalizmust, miért ne hozhatná tehát Hitler háborújának reakciója, a szupraniacionalista mozgalmat Európában, amely A naeio»a'Jisti« erőket sem' ülése 1942 november 21-én, szombaton. 61 legesíti. »Az egyetlen kivezető út« — • írja Habsburg Ottó — »a nemzetek szuverenitásának csokikéntése a Népszövetség javára, amely jobb kell legyen és ereje kell legyen jutalmazni és büntetni«. Korbács és cukor a nemzeteik számára! Ezt nem Ő mondja, ezt én mondom. »A háborús politika pedig az kell legyen — mondja Habsburg Ottó, ^- hogy minden erőt, amely széttagolhatja, decentralizálhatja Németországot, harcba kell állítani, hogy a dunai szupranaeionalista közösség, valamilyen úton-módon előálljon«. Ottó azt reméli, hogy az oroszok tanulnak a mostani példából. Különösen azért, mert hiszen az. oroszok figyelmeztették a cseheket arra, hogy ne harcoljanak a régi Ausztria árnyéka ellen, hanem a német veszedelem realitása ellen küzdjenek. Az oroszok biztonságát is jelentené ez, a szupranacionális dunai állam. Értekezését így fejezi be Habsburg Ottó : »Nincs igazi szabadság, amíg Bécs a, németeké. Sok föderációra van szükség, népek szövetségére s bevonására Európán kívüli nagy nemzeteknek!; ez teremtene békét«. Magyarországról ebben a Foreign Affairs-ben megjelent elgondolásban csak egyetlenegy mondait van, az„hogy: »Magyarország felszabadítása a német járom alól mit sem ér Bécs felszabadítása nélkül«. Tegnapelőtt volt Magyarországon az Ottóünnep, ahol azt kiabálták, hogy: »Éljen a király!« Ennek a tervezetnek éljeneztek- akik ezt tették. (Abonyi Ferenc: Szomorú! — Incze Antial: Tessék eljárni ellenük!) T. Ház! Én Magyarország végleges és súlyos veszedelmét a nánszláv törekvések érvényesülésében látom. Itt van a magyal; nemzetiségi kérdéseknek is a súlypontja, és itt van a külpolitikai feladatunk súlypontja is. Nem .arról vau szó a Dunar völgy ében, hogy milyen.viszonylatban vagyunk egyenkint és különkülön a szláv népekkel, akár világtörténelmi szempontból, alkar a század szempontjából, amely előttünk áll összes küzdelmei vei. Nem az a nagy kérdés, hogy a horvát, a szlovák, vagy a cseh kérdésben milyen a jelenlegi, a pillanatnyi helyzetünk. A nagy, az óriási tény az, hogy a pánszlávizmus be van ágyazva a bolsevizmusban és a zsidó mesianizmusba, és bármi történik, bármennyire fogadkozzanak a szlávok jelenlegi vezetői, emezen az oldalon, legyenek esetleg becsületes emberek is, akiket maid később egyszer elsöpör a vihar, a pánszlávizmus egy szervezett faji erő, egy hatalmas expanziós erő. amely Vladivosztoktól le^az Adria partjáig eey hatalmas, egyetlen óriási birodalomról álmodozik. A cárok idejében a vallást használták a pánszláv célok szolgálatára, ma pedig a kommunizmus hatalmi korában Marx tanait, és a lázitást a társadalmi osztályok között az osztályharcot. (Úgy vom! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a magyarságnak a legnagyobb s a legveszedelmesebb ellensége: >?z ellen kell nekünk küzdenünk és igenis a külpolitika végső nagy mélységeiben mi csak a latin és a germán erőre támaszkodhatunk (Ügy van' Űgv van! a s^élsőbaloldalon.) örökké és egyedül a magvar élet megmentése érdekébm. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Itt a frázisoknak, a knruckodásnak, a negyvennyoleaskodásóknak ífihe tétlen és abszurd korszakában bizonyos körök részéről nem helyesen állítják be $ nemzetiség