Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

56 Az országgyűlés képviselőházának *11. még Trianon legnyomorúságosabb éveiben sem, mert tudtuk, hogy az emberileg elérhető legmagasabb rendű életet, kultúrát és bizton­ságot mi tudjuk biztosítani ezen az Európa leg­kényesebb részén fekvő terülte ten. És mivel az a meggyőződésünk nem szűnt me^ egy pilla­natra sem, kötelességünk volt vállalni ennek a nagy hivatásnak áldozatos, de magyarhoz méltó útját, A birodalomalkotó népeiknek pél­dát kell mutaniok asz alkotásban, hősiességben és áldozatban, mert addig ismerik el őket vezetőnek, ameddig különbnek tartják. Külpolitikánk helyes vonalvezetéséről ta­núskodik az a tény, niogy tai nemzet lelkében élő elhivatottság tudatát az elmúlt két évtized alatt a népek közösségében úgy képviselte, hogy hazánk az. eszmék és irányzatok forrongó atmoszférájában megnyomorított állapotából képes volt a maga biztonságai és jövő fejlődése garanciáit megszerezni és történelmi tradíció­jának megfelelő helyzetet teremteni, mégpedig a belső erők tudatos erősítésével és. a sors­közösség álapján közelálló nemzetek baráti kapcsolatainak f elvételével. Megszüntette a pénzügyi ellenőrzést és a fegyverkezési korlá­tozást. Ehhez magymértékihen hozzájárult az a pénzügyi politika, amely biely re állította- az államháztartás egyensúlyát és megvalósította a milliárdos beruházási programmot, melynek révén átütő erejű hadsereget hívott életre. Külügyi kormányzatunk sohasem lépett a képzelődések, az. irreális tervezgetések és kísér­letezések útjára. Reálpolitikai célkitűzéseiben külügyi kormányunk nem a lemondás és a megalkuvás békéjét munkálta, hanem becsüle­tesen a megértés és igazságosság békéjét. A Berlin-Eóma-tengely hatalmaival fennálló szoros kapcsolatunk, az antikomintern ligáhioz valló csatlakozásunk, a szabadkőműves Nép­szövetségből történt kilépésünk, a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk világosan meghatározta helyünket az európai államok rendszerében. Nemzetünk nagy barátai, aa olasz és német nép vezéreinek támogatásával a megcsonkított ország területének kétszeresére, lakossága másfélszeresére emelkedett. Tekin­télyben és anyagiakban megerősödött orszá­gunk mint jelentős középhatalom, az elsők kö­zött ál a kialakuló új európai rendben. Ma a világtörténelem legnagyobb hábo­rúja dúl, amely méltóbban fogja viselni a vi­lágháború elnevezést, mint a mellette kismé­retűnek látszó 1914--1918. évi. Ennek a háború­nak lényegei az,, hogy .-Angííla megszervezte Európa ellen az összes távolálló hatalmakat, amelyeknek Európa egysége és hatalma kelle­metlen, viagy amelyeknek éppen Európával szemben vannak hatalmi és gazdasági impe­rialisztikus szándékai. Ezek előtt a hatalmak előtt gyűlölt? volt minden olyan mozgalom, kormány és államforma, amely aktiwá tudja tenni azokat az erőket, amelyeknek termé­szetes érdekeivel ellenkezett a Versailles-ban és Trianonban teremtett rendszer. A háború kitörésére csak akkor került sor amikor vi­lágos lett, hogy a páriskörnyélki békék terem­tette rendszer megnyomorított országait nem lehet továbbra gúzsba kötve tartani ezeknek az országoknak belső ellenségeivel, a zsidó li­berális kapitalizmussal, a széttagoló demo­krata rendszerrel és a szabadkőművességgel. De amikor harcra került a sor, az angolok akkor is jobbnak látták másokat harcoltatni maguk helyett. Elővették mindazokat az erő­tényezőket, amelyek hajlandók voltaik a régi rend ífonmtaritásiáJért fharsolnli. Kis népeknek ülése 1942 november 21-én, szombaton. erejüket és jelentőségüket ineghaiadó szelepet es előnyöket igörtek, hogy ezzei biztosítsak a kibontakozó uj európai lena elleni euenaua­suJaat es önieiáiuozasuKat. J_. Jberenc Irancia Király szenemé lamaüi lei eboen a harcban es miként o a torokoitkei koiott szövetséget, iiogy ezzel iiátuat-amadja azt a hatalmai, amely egyesíteni akarta a keivszteny Európai, Anglia akkor, araidon minden inas európai nep eivérzett a reménytelen küzdelemben, haj­landó volt újra a barbár kelettel szövetkézül minden ellen, ami az emberiség számára szent és értékes, amiért édni -e'rdem'cs. Így természe­tes, hogy a gyözó es legyőzött szamai iá egy­aránt ellenségnek számító bolsevizmussal szemben kezdett lassan kialakulni a külső erőktől egymásnak hajszolt európai népek lelki egysege. T. Ház! Európában a család, a vagyon, a vallás és a kultúra veszélye lassan, de bizto­san kialakítja az európai sorsköz ősség érzését ós megteremti az európai öntudatot. Euró­pának ezt a példátlan lelki válságát, élbredő Öntudatát és önvédelmi harcát egy távoli nagyhatalom támogatja, egy másik pedig vér­beíojtani igyekszik. Az Európából kirajzott Egyesült Államok, amely az európai technikai civilizációt minden hagyjományosi mély lelki kultúra nélkül hihetetlen magasra fejlesztette, gazdasági imperializmusával már régen félel­metes ellteníéle kontinensünknek. Természete­sen neim áll érdekében, hogy Európa egységes szellemben, '.erőbem ós tekintélyben sokszoro­sára gyarapodva az egyre növekvő yankee-ter­jeszkedést gátolja és 1 arra a helyre szorítsa vissza amely azt megilleti. Másrészt az egye­dül tehetetlen Anglia gazdasági és katonai megsegítése o'lylan előnyeiket és Ireményeket ébresztett fel a roppant hatalmas pliutokrácia előtt, amelyek mindenképpen kifizetődő üz­letnek tűntették fel a jelen háborúban való részvételüket. Az egyensúlynak ez a megbont- * lása és Amerikának nyilvánvaló aspirációi késztették »Japánt arra, hogy a háromhatalmi egyezmény szellemében fegyvert fogjon az új nagyázsiai rend megteremtése érdekében. Mi­ként Európában Franciaországot, több kisebb államot és a Szovjetuniót sikerült harcra bírni, úgy a Távolkeleteu Kína népei vérez­nek a szövetségesek, céljaiért. T. Ház! Láthatjuk, hogy a világ javaiból kisemmizett, sorsukkal elégedetlen, dinamikus feszítő erőt képviselő népekkel szemben két elöregedett világhatalom: Anglia és Kína, és két hódításra kész imperialista állam: a Szov­jetunió és az Egyesült Államok állanak. Ma ­már tagadhatatlan, hogy a küzdelem az egész világra kiterjed és csak a legkivételesebb föld­rajzi fekvésű állaimok vonhatták ki magukat alóla^ de ezeknél sem lehet tudni, meddig tart szerencséjük. Magyar ország geopolitikai hely­zete az egymással szemben álló hatalmi erők erőközpontja közelében ma már meghatározza külpolitikai irányát. De évszázados bevált tra­díciók is arra késztetnek bennünket, hoçy a mindig visszatérő veszéllyel szemben a német és az olasz külpolitikai kapcsolatokat keressük. A magyar külpolitika egészen kivételes éleslá­tását bizonyítja az-, hogy már Lengyelország és Jugoszlávia vonalán, tehát a hagyományos magyar külpolitikai másik tengelymegoldásá­nak lehetősége idején is világosan felismerte, hogy itt a végső kérdés a keleti barbarizmust képviselő Oroszországgal való leszámolás lesz, melyben mi csak Németországra és Olaszor­szágra támaszkodhatunk. Ez a választás annál könnyebb, természetesebb és érthetőbb volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom