Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-321
Az országgyűlés képviselőházának 321. védelmi törvényben megállapított alapkötelezettséggel, amely hatvan esztendeig tart, ennek következtében a szurrogátumnak, a pótléknak, a pénzbeli fizetésnek sem szabad tovább tartania, mint hatvan éves korig'. Teljesen érthetetlen előttem, hogy most a hatvan esztendőt kitolják hetven esztendőre. T. Képviselőház! Megismétlem tehát, nem lett volna hátrányára a mélyen tt törvényszerkesztő uraknak, ha egyrészt áttanulmányozták volna a régi öreg, liberális hadmentességi díjról szólói törvényt és abból megállapítottiák volna, hogy a régi hadmentességi törvény szerint senki sem volt mentes a hadmentességi díj alól, csak az, aki keresőképtelen vagy olyan nyomorék volt, hogy egyáltalán keresőképtelen volt, vagy pedig az, aki tényleges katonai szolgálatot teljesített, a 1 szolgálati idő tartamára. Ez teljesen észszerű dolog. Ugyancsak ez a régi törvény megállapította azt is, hogy a hadmentességi díjat a szolgálati idő minden esztendejére kell fizetni. Az illető tehát addig fizette a hadmentességi díjat, amíg hadköteles volt. Ez az új javaslat a hatvan éves korig tartó hadkötelezettségi szolgálati kötelezettség helyett hetven esztendős korig állapítja meg a hadmentességi adó fizetését. Nem az ellen beszélek, hogy ne fizessen mindenki és nem az ellen, hogy hetven esztendős korig állapítsák meg a fizetési kötelezettséget, nem bánom, állapítsák meg százötven esztendeig. (Meskó Zoltán: Ha garantálják, hogy addig élünk!) ha a törvény tud olyan Reményi-féle injekciót adni az embernek, hogy százötven esztendeig éljen és annyira megfiatalodjék, nem bánom, állapítsák meg addig. (Meskó Zoltán: Állunk elébe!) Ezt nagyon szívesen vállaljuk, de nem lehet kontroverziát csinálni a törvények között, mert ha a honvédelmi törvénybén megállapítják, hogy hatvan esztendős koromig tart a szolgálati kötelezettségem, akkor nem róhatnak rám hetven évig tartó szolgálati kötelezettséget. Egyszerű paraszti ésszel megállapítható az ellentét. (Meskó Zoltán: "Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Amikor szóvátettem a javaslatnak ezt az igazságtalanságát és törvénybeütközését, akkor még csak egy igen kis hibájára mutattam rá. Ugyanilyen elvi jen lentőségű^ igazságtalanság a javaslatban az, amit a kivételezésekkel kapcsolatban csinálnak. A javaslat 1. fejezetében az 1. §. megállapítja, hogy kik fizetik az egyszeri hadkötelezettségi adót. Azt mondja a javaslat, (olvassa): »1. Akik végleges osztályozás folytán a tényleges katonai szolgálat alól mentesültek, akit póttartalékba helyeztek, akit elbocsátottak.« Milyen helyzet áll élő? A faluban ott van egy daliás legény, aki valósággal a falu rosz^ sza. A kocsmából kiver mindenkit, azonban tíz hold földnek a birtokosa és őt fel fogják menteni, illetőleg póttartalékba fogják helyezni. Ez az ember ugyanannyit fog fizetni, mint az ia rokkant, nyomorék, vagy hülye, aki azért van mentesítve a katonai szolgálat alól, mert egyáltalában alkalmatlan, tehát teljes képtelen ség, hogy ez a törvényjavaslat ezt a daliás, bikaerős embert katonailag egyenértékűvé tegye a vakkal, a sántával, a hülyével. Ha igazságot akarok - szolgáltiatni 1 , nyilvánvaló, hogy figyelembe kell venni a mentesítésnél vagy kedvezménynél azokat a körülményeket, amelyek tényleg az életben adódnak. Most még vegyük hozzá azt, hosy ha annak a daliás legénynek birtokán a kataszteri tiszta jövedelme IvÉFVWEíLÖHAZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 december 11-én, pénteken. 585 } 99 korona, az teljesen mentesül, egyáltalában semmit sem fizet, elleniben az a nyomorék, sánta, anélkül is csökkent munkaképességű ember, ha kataszteri tiszta jövedelme 101 korona, fizetni fogja az adót. Ilyen esetlegességekre nem lehet alapítani' egy törvényt. Ha törvényt csinálunk, annak igazságosnak és megnyugvástkeltőnek kell lennie. (Meskó Zoltán: Úgy van!) Ha azok az urak, akik ezt a törvényt szerkesztik, valaha is lettek volna falun, akkor el tudnák képzelni, mit jelent az, ha a szomszéd portáján ott van a daliás legény, akinek bár ugyanolyan földje van, semmit sem fizet és nem is megy katonának, ugyanakkor a másik oldalon az a nyomorék, sánta, aki dolgozni nem tud és anélkül is csökkent munkaképessége van, adót fog fizetni, esetleg még be is fogják hívni munkaszolgálatra. Ennél a javaslatnál tehát az kellett volna, hogy legyen az alapelv, hogy e szurrogátum fizetése alól mentesítést éppenúgy nem lehet senkinek sem adni, mint ahogyan a katonai szolgálat kötelezettsége alól sincs senkinek mentesítése. Másodszor nem terjedhet túl a^ fizetési kötelezettség azon az alapkötelezettségen, amit a honvédelmi törvény megállapít, hogy mennyi katonai szolgálatot tartozott teljesíteni. Egy egyenlő eggyel, az egyik oldalon van a katonai szolgálat teljesítése, ha ezt teljesítem, nem; fizetek, ha pedie: ezt nem teljesítem, akkor fizetek. Ennek tehát arányos. nak' és egyenlőnek kellett volna lennie, se többet, se kevesebbet a szurrogátumban adni nem lehet, • mint amennyi az alapkötelezettségben van. Nem alkarom ezeket az elvi jelentőségű dolgokat tovább kiélezni és ezeknek a kérdéseknek tárgyalását tovább folytatni, inkább rátérek egy másik vonatkozásra!, e javaslat végrehajthatatlanságára!. Az ember esze megáll, mert kolosszális bÖlcseségnek kell mondani azt, hogy ez a törvényjavaslat a házaktrai, lakásokra alapítja a fizetési kötelezettséget. Hiszen ma a lakások terén van a lehető legnagyobb bizonytalanság és zűrzavar. A feketepiac legsötétebb rejtelmein túlmegy az, amü a lalkások tekintetében van. Hiszen talán méltóztatnak tudni, hogy milyeni óriási differenciák vannak a lakásbérefcben és mlyen nehéz viszonyok között tud az ember ma 1 lakáshoz jutni. A javaslat kolosszális bölcsesége erre a legzavarosabb, legbizonytalanabb, leglehetetlenebb alapra helyezi az adóbeszedést. Nem tudom megérteni,. miért volt erre szükség? Ha már egyszer a javaslat első részébein a házadét, a földadót, a kereseti adót a már évtizedek ótai kimunkált és nagyon jól ismert adóalapokat fel tudták vennli,, miért volt szükség arra, hogy második részében elővegyék a jövedeJmiadót, ami szintén kimunkált és helyes, de azután előráneigálják mint egy »deus ex machinât«, a lakást. Kérdezem a mélyen tisztelt pénzügyminiszter urat és a jávaslatszerkesztő urakat, fel van-e dolgozva egyáltalában a lakáskérdés abból a szempontból, hogy azt adóalapul lehessen használni 1 ? Egyáltalán fel vanmak-e dolgozva az albérletek, a főbérletek, az ágyra járók abból a szempontból, hogy azokat az adókötelezettség vonatkozásában figyelembe lehessen Venni? Miután eddig a lakás adótárgy, adóalap egyáltalán nem volt. egészen bizonyosan nincsenek feldolgozva. Valószíűleg most fogják feldolgozni. A mélyen t. pénzügyminiszter úr azonban éppen nekem elismerte a költségvetési vita során, hogy nincs embere s ezért akadozik az egész adóadminisztráció. Kijelen81
