Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Áz országgyűlés képviselőházának 320. életévét, a nyugdíj, illetőleg öregségi biztosí­tási díj azonban még a meleg levesre sem ele­gendő. Nem látom be., hogy ezeket az embere­ket, akik legtöbbnyire nyomorúságos nyugdí­jukból, vagy kicsi Oti, vagy Mabi. járandósá­gukból élnek, mért kell ilyen mértékben, egé­szen 70. éves korig megterhelni adóval. Szerin­tem ezt a korhatárt minden különösebb sérelem nélkül, az államkincstárnak minden nagyobb megterhelése nélkül is lehetne szállítani 60 vagy legfeljebb 65. esztendőre, ezzel leg-alább a leg­öregebbeket mégis biztosítanánk arról, hogy öreg napjaikra ne kelljen ezt az adót fizetni. Nem haza beszélek, mert rám nézve a jövő esz­tendőben megszűnt ez az adó, hanem beszélek annak a sok embernek a nevében, akik a 60—70. év közt vannak és akiknek bizony borzasztó nehéz megkeresni annak a mindennapi kis ke­nyérnek az árát, amely nekik a jegy alapján osztályrészükül jut. Súlyosan kifogásolom, mert az egyenlő teherviselés elvének áttörését jelenti, — ja tör­vénytervezet 14. §-át, amely azt mondja (ol­vassa): »Mentesek a hadmentességi váltság alól: 1. a m. (kir. honvédség és a m. kir. csendőr­ség hivatásos állományának tényleges szolgá­latban álló, vagy várakozási illetményekkel szabadságolt tisztjei, tiszthelyettesei és legény­sége; 2. a m. kir. rendőrség felügyelői szakán tényleges # szolgálatban álló tisztviselők, a m. kir. rendőrség és a m. Mir. pénzügyőrséig altiszt­jei és legénysége, valamint a letartóztatási in­tézetek őrszemélyzete.« Bocsánatot kérek, ta­pasztalatból tudom, hogy rengeteg olyan tiszt és altiszt szolgál a honvédségben, aki a harc­teret nem is látta. Nem láthatta, mert vagy egy vasútállomásom teljesíit évekl óta szolgála­tot parancsnoki vagy alárendelt viszonyban, vagy mint honvédségi tisztviselő szolgál és idehaza élvezi a polgári élet gyönyörűségeit. Egyáltaláan nem látom tehát be, hogy miért kell ezeket ez alól az adó alól mentesíteni. Ha a miniszter úr odaírta volna, hogy a mentesí­tés csak az esetben következik be, ha ezek az urak legalább hat hónapolt kint töltöttek a harctéren, akkor még elfogadható lenne ez szá­momra, így azonban nem tudom belátni, hogy miért mentesítenek egy ilyen nagy tömeget ez alól az, adó alól, egy olyain tömeget, amely anyagilag és testi épségét illetően is torony­magasságban van aizolk felett, akik kint szen­vednek. Engedelmet kérek, a honvédségnek azok a tagjai, akik mint mondtam jégben, hóban, fagyban, kint fáradva rettenetes gyöt­relmek és fáradozások köjZit teljesítenek szol­gálatot, r irigykedve néznek azokra az urakra, akik elég ügyesek ahhoz, vagy pedig' a beosz­tásuk olyan, hogy nem kell kimenniök a harc­iérre és azonfelül még ezt az, adót sem kell megfizetniük. Én ezt súlyos igazságtalanságnak tartom, az egyenlő teherviselés, elve áttörésé­nek tartom, épp ezért kérem a miniszter urat, ha most nem is, de a pénzügyi bizottságban méltó.ztassék egy módosítást eszközölni, amely szerint kimondanák, hogy a mentesség ezekre is csak akkor következik be, ha legalább hat hónapos harctéri szolgálatot teljesítettek.'Ezt követeli meg az osztó igazság, (Reményi-Schnel­ler Lajos pénzügyminiszter: Ezt nem lehet leadminisztrálni ! )• Ezeket a, f elisor olt kategóriákat az, igen t. miniszter úr javaslatában mentesíti az adó­KÉPVIiSELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 december 10-en, csütörtökön. 575 zás alól, ellenben megrója a, hadiüzemek! mun­kásait és alkalmazottait adóval. Kivételt csak azzal tesz, akit az üzembe bevezényelltek, Aki ezt a tervezetet készítette, az sohasem dolgozott gyáriban és nem tudja, mi a hadiüzem. Ma ol­vashattuk az újságban, hogy Olaszország moz­gósította az iparát. Mi, amint a háború kitört, rögtön megkezdtük ezt, azonnal mozgósítottuk. Ennek folytán a hadifontosságú üzemek min­den alkalmazottja katonának tekintendő, kato­nai szabályoknak van alávetve s ha a legcseké­lyebb hibát elköveti, akkor a katonai parancs­noka megbünteti, ha pedig a , legcsekélyebb mér­téiklben felmerül a gyanúja annak, hogy az illető szabotázscselekedetet követett el, hadbíró­ság elé kerül. És nemcsak a gyárban, nemcsak az ipartelepen való tartózkodása idején esik az illető katonai fegyelem alá, hanem még polgári életében is. Cslak egy példát említek fel a sok közül. Egy gyárban mieghalt egy vasöntő mun­kás, Munikjástársai gyűjtést rendeztek. A be­folyt összeg legnagyobb részét odaadták az öz­vegynek, egy csekély részén pedig koszorút vettek!. Tradíció abban a gyárban, álltaiában a munkásság tradíciója, hogy a koszorúra vörös szalagot tesznek. Ezt a vörös szalagot itt is rá­tették a koszorúra, és ezzel 1 a vörös papímizailiag­gal vitték ki a temetőbe, hogy azt a^sirra te­gyék!. (Reményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter: Lehet piros-fehér-zöld szalagot isi rá­tenni!) A katonai parancsnok mindazokat, akik ebben résztvettek, súlyosan megbüntette, holott nem a gyárban, hanem a, gyáron kívül történt a dolbg, amikor az, illetők már szabad emberek. (Meskó Zoltán: Szakítani kell a rossiz szokás­sal ! Piros-fehér-zöldet feleli rátenni ! — Reményi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ügy van! Egyszerű! Az a magyar nemzeti szín!—Meskó Zoltán: Magyar munkás volt! •— Elnök csen­get-) Ha a miniszter úr úgy látja, hogy ezek a hadiüzemekben . dollgozó munkások nemcsak munkaidejük alatt, hanem azon kívül, polgári életükben is katonai szubordináció alá tartoz­nak), akkor én nem látom be annak a jogosult­ságát, miért méltóztatik ezeket megróni ezzel a hadmentességi' válts ággal 1 . (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mert a rendes munka­helyükön dolgoznak-tovább!) Ez tévedés. (Re­ményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem tévedés, mert tény!) Azért tévedés, mélyen, t. miniszter úr, mert az, újabb időben divatba hoz­ták az egyéni lap alapiján való beutalást, a gyá­rakba. Ez nemcsak a munkásoknál!, hanem a tiszt viselőknél is előfordul. Például valaki — mondjuk — egy harisnya­gyárban dolgozik, mint tisztviselő, egy szép napon az egyéni lapjla alapján utasítást kap arra, hogy jelentkezzék Csepelen a "Weisz Man­fréd-gyárban, ahol mint, Írnokot fogják alkal­mazni. -Fizetése természetesen lényegesen ki­sebb, mint volt azelőtt. Ami kivétel van ebben a törvényjavaslatban, az csak a katonák által odavezényelt emberekre vonatkozik. Ezekét azonban nem a katonaság vezényelte oda» ha­nem az egyes kerületi elöljáróságok atz egyéni lap alapján. (Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter: A honvédelmi törvény alapján!) Bocsánatot kérek, lehet, hogy a honvédelmi törvény ilyen magyarázata alapján, de ezek az emberek, akiket ilyen módon vezényelnek be a gyárba* lényegesen kevesebb keresettel rendel­keznek, mint azok, akik már régebben is ott dolgoztak s ezenfelül katonai szubordináció alatt állának, teljesen méltányos tehát az a kí­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom