Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-320
Az országgyűlés képviselőházának 320. gíflő jogcím ebben a törvényjavaslatban, kiindulva abból a megfontolásból, hogy el lehet birálni valakinek az életstandardiját azon az alapon is, hogy mennyi llakbiért fizet, mert ebből lehet következtetni az ő jövedelmére. El tudom képzelni, hogy valakinek van egy négyszobás lakása, ési ebből hármat állbérletbe ad s ekkor már fizeti azt a "kereseti adót, pedig elég szomorú és nehéz viszonyok között élő ember az ilyen ember, hiszen rendeisien özvegyasszonyok vagy hasonlók szoktak ezzel foglalkozni. Abban az esetben, ha ezt nem hozzuk levonásba, arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ha valaki négyszobás lakásából három szobát kényszerül albérletbe adni, az ilyen négy szoba is ismérve lehet az ő jövedelmi állapotának, életstandardjának, pedig éppen fordítva van: sokkal alacsonyabb életstandjardon él, mint egy olyan bérlői, aki négyszobás lakásából nem ad ki bérbe egy szobát sem, ennélfogva helyes volna ennek megváltoztatása. T. Képviselőház! E törvényjavaslat azonban a legnagyobb meglepetéssel 16. §-án'ak (8) bekezdésében szolgál. Ez a bekezdés így szól: »Annak terhére-, aki vitézségi érem, a Károlycsapatkereszt vagy a kardos és koszorús tűzkereszt viselésére jogosult, a jelen szakasz szerint kiszámított hadmentességi váltságot 25%-kal csökkentett összegben kell kivetni.« Ez annyit jelent, hogy a világháború hősei, ha mindjárt meg is sebesültek, nemi tudom kétszer vagy háromszor is, vagy a legszebb kitüntetéseket klapták, vagy niéigy esztendeig ott szenvedtek a fronton, szintén, hadmentességi váltságot tartoznak fizetni és csak abban a kegyben részesülnek, hogy 25% kezvezményt számítanak le az adójukból. (Maróthy Károly: Ez a hősi erények devalvációja!) Ezi megint arra vall, amit az indokolással kapcsolatban anyagelvűségnek nevezünk, ez a hősi elvnek teljes háttérbe szorítása. Az, htogy a világháború 1914—18-'. g tartott és azóta már 20 egynehány év eltellt, nem lehet ok arra, hogy elfelejtsük azok érdemeit, akik akkor a hazát védték. (Igaz! Ügy van! a szélsőb^oldalon.) Ha olvasom a következő szakaszt, amely arról szól, hogy aki pedig ma kinit hadiszolgálatot, illetve honvédelmi [munkaszolgálatot teljesít három hónapja, annak 50%-ot vonnak le (Maróthyi Károly: Zsidók! Szégyen! G-yalázat!), akkor nem tudom megmagyarázni, miből indulhatott ki ennek a törvényjavaslatnak szerkesztője. Hát aki négy esztendeig kint volt a világháborúban 1 , védte ott a hazát, imegsebesült és kitüntetéseket kapott, annak kisebb érdeme van, vagy már elévült-e az érdeme azzal szemben, aki ma hat hónapra kimegy árkot ásni vagy utat építeni? (Maróthy Károly: Mit szól ehhez a (miniszteri) Ez ismét egy olyan ponit, amely egymagában elég már arra, hogy rámutasson a törvényjavaslat szellemiségére, amely miatt a törvényjavaslatot nenni fogadom elt Én< azt kívánnám, hogy akik a világháborúban részt vettek, Károlycsapatkereszttel vagy kitüntetéssel jöttek haza, teljesen mentesüljenek a hadmentességi váltság alól, mert azok már kivették a részüket a hősi áldozathozatalbóll (Csoór Lajos: Legalábbis a sebesültek!) Még^ egy poní, van itt, amelyről szeretnék) megemlékezni s ez pedig az, hogy ueimi számítják be a most kint lévőknek azt m időt» lése 1942 december 10-én, csütörtökön. 569 amelyet nem egyhuzamban: töltöttek odakint a harctéren. Tudjuk, hogy a részleges mozgóisítások idején sok embert hívtak; be egy-két, két és félhónapra, azután újból) két hónapra. Sokan vannak, akiket négyszer-ötször behívtak, alighogy leszereltek, két hét múlva újból behívták őket. Megfontolásra adhat okot, vájjon, mi is vezetheti ilyen zavarra a katonai adminisztrációt. De most erről nem akarok beszélni. Helyes lenne, ha ezeknek szolgálatát összesítenénk és ennek azt alapján szabnánk kii azután mentességüket. (Csoór Lajos: De ez nemi kényelmes! — Zaj. — Elnök csenget.) Felmerült az a kérdés is, hogy akik női munkaszolgálatot nem teljesítenek, f azok is fizessék ezt a hadmentességi váltságot. Én azon az állásponton vagyok, hogy amíg a nőknek ezt a honvédelmi munkaszolgálatát ténylegesen a gyakorlatban általánosan kötelezővé nemi teszi-k, addig a nők ilyen megterhelésére még mem kerülhet sor. . ;< Ezzel be is fejeztem bírálatomat. A kifejtettek alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy pártom nevében eztí a törvényjavaslatot általánosságban a nészlUetes vita alapjául elfogadhassam. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Beké Ödlön, Elnök: Beké Ödön képviselő urat illeti a szó. Beké Ödön: T, Ház! A pénzügyminiszter úr két új adónemre vonatkozó törVényjavaslatot terjesztett a Ház elé. Az elslo adónem az egyszeri hadkötelezettségi adó, a másik pedig a hiadmenfesiségi váltság. A Ház b árimelyik oldaláról, bármelyik politikai párt szólt is hozzá a most tárgyalás alatt levő törvény javaslathoz, mindegyik hozzászólás érdemi megnyilatkozásában megtalálható az az egyöntetű megállapítás, hogy ez a javaslat és a bevezetendő két új adó szociális, helyes, szükséges és olyan ürt tölt he amelyet eddig nagvon fájdalmasan éreztünk a magyar törvényalkotásiban. Amint maga/ a javaslat indokolása is ismerteti bevezető részéiben, a magyar adlózó közönség tulajdonképoen nem ismeretlen adófogalommal találkozik most. amikor ezzel a bét • bevezetendő adónemmel kelfl számolnia, hiszen az 1880 : XXVII. te. már az 1914—18. évi háborút megelőző időben bevezette és meg is valósította a hadimentességi díjat és ennek alapján mindazok, atkik akár alkalmatlansági, akár valamely egyéb jogcímen nem teljesítettek katonai szolgálatot, megfelelő hadmentességi díjat fizettek. Az 1924 : IV. te. 6. §-a megszüntette ezt az adónemet, úgy hogy ettől az időponttól kezdtve egészen a mai napig semmiféle címen hadmenteisségi adót vagy illetéket nem fizettek és így semmi anyajgi áldozatot nem vállaltak azok, akik a trianoni Magyarország guzsbakötöttsége miatt nem tettek eleget katonai szolgálatuknak, valamint akik a most follyó háborúban nem vesznek részt. A [trianoni bé'keparancjs következtében flsatonaiilag lefékíezett Magyarország tulaj dinképpen csupán egy körülbelül 30.000 főből álló hadisereget tarthatott s így a trianoni idők alatt már a fizikai alapfeltétele sem volt meg annak, hogy a nemzet minden eigyes hadkötelezett tagja tényleg katonai szolgálatot! teljesítsen. Az 1939. óta katonailag felszabadult Ma,78*
