Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-320

Az országgyűlés képviselőházának S20. a katonai szolgálat tekintetében számszerűen miképpen vían ma igénybevéve az ország lakossága és miiképpen lesz esetleg igénybevéve egy vagy kéthónap vagy félév múlva. A maximális •határt egyébként csakis a teiherbíróképesség szabja meg. Az alsó határt megszabja a törvényi avaslatmak általam imént jelzett az a melléktendenciája, hogy bizonyos társadalmi kiegyenlítődést óhajt szolgálni. Ebben a vonatkozásban arra kell figyelemmel lennünk, hogy nem volna helyes egy egészem, alacsony vonalon mozgó adóztatásban keresni ezt a társadalmi kiegyenlítődést, mert ez magát a gondolatot diszkvalifikálná, s így természetes, a törvény javaslat tendenciájából és szeli emébőli folyó követélmény az, hogy a szóbanforgó adóknak tetemes, érezhető áldozatot kell jelenteniük. T. Ház! A teherbíróképesség vizsgálatánál, amelynél, persze a kisegzisztenciákat tartjuk mindannyian első sorban szem előtt, megállapítottam, hogy például közös nevezőre hozva, a különböző foglallkoizásbeli adóalanyokat, amelyekre nézve -a hadkötelezettségi adó különkülön százalékos adókulcsot állapít meg, éspedig közös nevezőre hozva .akképpen, hogy havi 300 pengős jövedelemből indulok ki. akkor azt látom, hogy például a magántisztviselői vonalon a hadkötelezettségi adó a havi 3Ö0 pengős, illetőleg évi 3600 pengős jövedelem mellett 6 százalékos kulcs alkalmazásával 216 pengős terhet jelent. A 216 pengő három évre elosztva, havi 6 pengő újabb adóterhet jelent, aminthogy, miként azt a későbbiekből látni fogjuk, az öszszes hasonló kisjövedelmű kategóriákban havi 5—8 pengő között mozog a hadkötelezettségi adóban jelentkező új adóteher. A kisiparos, illetve a szabadpályán működők kategóriájában szintén 3600 pengős évi keresetet véve alapul, már nyolcszázalékos adókulccsal számolva, a 216 pengővel szemben már havi 288 pengőt jelent az új adóterhe. A háztulajdon esetében, ha egy olyan házbirtokot, háztulajdont veszek, amelynek nyers házbérjövedelme hatezer pengő, — körülbelül ez felel meg ugyanis az imént alapul vett kereseti színvonalnak, — annak 17 százalékos adója 1190 pengő, .amelynek 15 százaléka adj adót, 178 pengő 50 fillérben. A földtulajdon esetében az 500 korona kataszteri tiszta jövedelemmel bíró mezőgazdasági ingatlan felel meg az alapul vett 300 pengős egzisztenciának, ami körülbelül 50 holdat, illetve 3750 pengő jövedelmet jelent. Az adó pedig ebben az esetben 125 pengő. Végül a tantiémjövedelem vonalán egy 3600 pengős tantiém után 432 pengőt jelent az adó. Méltóztatnak ebből a lépicsőzetből látni, hogy bár a törvényjavaslat nem állapít meig progressziót — és ebben igaza van előttem szólott képviselőtársamnak — bizonyos progresszió először már magában a százalékban is van, s a teher arányos elosztását nemcsak a progresszió szolgálja, hanem szolgálja a különböző adókulcs is. De a felhozott példákból az is r megállapítható, hogy az adó mértékénél egy részt : a mezőgazdasági ingatlan részesül bizonyos kíméletben, másrészt a szerintem már valóban túlterheli házingatlan fcap bizonyos kíméletet, a tantiém jövedelem pedig igen helyesen, fokozottabb adóztatás alá esik. Ami azt illeti, hogy a kisiparosok, kiskereskedők, a szabadfoglalkozású pályáin lévők aránylag magasabb adót fizetnek, 288 pengőt, azt hiszem, ebbe bele van kalkulálva a kötött árak mellett is még mindig igen lehetséges adóáthárításnak, minden idők és minden adóülése 1942 december 10-én, csütörtökön. 563 rendszerek eme legnagyobb problémájának a lehetősége is. A teherbíróképesség tekintetében mint már említettem, számottevő körülmény, hogy az .adót a javaslat három esztendőre osztja el Ha már most a 'hadmentességi váltság /szempontjából vizsgálom a kérdést, akkor azt látom, hogy a hadmentességi váltságnál már tökéletesebben, mondjuk még tökéletesebben, érvényesül a progresszió, tehát a teher arányos elosztásának elve. Az iménti példa esetében, tehát egy 3600 pengős évi kereset vagy jövedelem esetében a hadmentességi váltság terhe, abban az esetben, ha jövedelem alapján állapítják meg, 21*60 pengő, abban az esetben pedig, ha a fizetett lakbér alapján róják ki az adót, 60 pengő. Azért nem mondok 27 pengőt, mert nézetem szerint ebben a pénzügyi szempontból nagyon szellemesen felállított konstrukcióban a 4500 pengőig menő jövedelem^ alapján való adózási lehetőség többékevésbbé tárgytalan lesz azért, mert például az általam, alapul vett esetben az a 3600 pengős keresetű kistisztviselő, kiskereskedő vagy kisiparos feltétlenül két szobában lakik, ha pedig két szobában lakik, ami 1200 pengős bérnek felel meg, had mentességi, váltság címén feltétlenül 60 pengőt kell fizetnie, miután 'a javaslat azt, mondja, hogy ha a jövedelmi adó alapján mutatkozó adó kisebb, mint a lakbér alapián mutatkozó adó, akkor az utóbbit kell kiróni. A 21 vagy 27^ pengős adótétel tehát 'a legtöbb esetben virtuális marad, mert a lakbér utáni adó lép a helyébe és így áll elő a 3600 pengős jövedelmű adóalapok 60 pengős adótétele, amely hozzá még 72 pengőre emelkedik, ha nem kötöttbérű lakásról van szó. Mélyen t. Ház! Itt őszintén megmondom, ezen a ponton már elég érezhetővé válik az adóban jelentkező teher, különösen a magánalkalmazottak vonalán, mert hiszen azok — mint méltóztatnak tudni & különadók folytán eddig^ is erősen fokozott adóterhet viseltek. Ügy érzem, nincs stilszerűtleinebb dolog, mint a mai 'vagy a maihoz hasonló viszonyok között egy adó csökkentését, vagy pláne eltörlését kívánni, de felhívom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy majd a kibontakozás felé vezető úton gondoljon rá, hogy a legelső ' enyhítést ezen a ponton, a magánalkalmazotti különadó terén hajtsa végre, mert a magánalkalmazottak ezt érzik a legelviselhetetlenebbnek. Ehhez most ismét hozzájön a két új adó révén ia legkisebb exisztenciáknál is havi 10—12 pengő újabb tehervállalás, ami ennek a társadalmi rétegnek az adózását meglehetősen súlyossá teszi. A különadóval kapcsolatban szeretnék' még utalni arra is. hogy a legnagyobb adó» politikai biiba egy adótörvényben azt mondául, hogy az adó csak egy bizonyos időre, mondjuk egy-két évre szól. Adótörvénynek soha sem szabad ilyen Ígéretet tennie, amit pedig annakidején a különadótörvény elkövetett, amihez a pénzügyminiszter úrnak természetesen semmi köze nincs. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Azóta nem tettem ilyen Ígéretet! — Tauf fer Gábor: Be azért megszüntetni lehet!) Nem is a pénzügyminiszter úrhoz adresszálom. Látom azonban és sokan mások is látják, hogy mennyivel súlyosabbá, — mondhatnám: — elviselhetetlenebbé teszi a magánalkalmazotti különadót az a tudat, hogy eredetileg eigy évre szánták, aztán meghoszszabbították, később ismét meghosszabbították, majd véglegesnek deklarálták. Van azután t. Ház as adóváltságrói SÍSÓIQ