Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Si8 Az országgyűlés képviselőházának 3Ï9. valamit is feladunk. Semmit^ egy szikrányit s"em! Továbbmegyek. Nekünk tényleg bizonyos tekintetben, amennyire a mai európai viszonyok megengedik, de addig is, amíg meg nem engedik, gondolkoznunk kell és ki kell termelnünk, forralnunk kell magunkban ezt a gondolatot. Én a magam részéről nem elégszem meg ezzel a gondolattal, amely mondom, a haent Korona tanában olyan gyönyörűen le van fektetve mert dinamikus, hatalmas lendületet kívánok, más népekhez hasonlóan. Én nem elégszem meg ,azzal a gondolattal sem, amely ragaszkodik mindenhez, ami most van, mert ez az úgynevezett kiscímer. Én ragaszkodom a közép címerhez, a magyar birodalmi gondolathoz, mert h,a mi dinamikusabb népek között nem visszük be a magyar birodalmi gondolatot miinden olyan területre, amely a magyar középcímerben benne van és ahol egykor a hunok és magyarok lovai tapostak és patkóik csattogtak és ahol hivatva vagyunk arra, hogy barbárabb, haszontalanabb és komitáesi népek között mi tartsuk fenn a rendet és mutassuk meg, hogy mi is ennek a szentistváni koronának a fénye, akkor lemaradunk a népek versenyében. Kagaszkodom tehát a magyar birodalmi gondolathoz! (Helyeslés jobbfelől.) Az öncélúság gondolata bizonyos fokig meghatározza r magatartásunkat. Egy másik tragikusan szép dolog pedig az, amelynek hatása alatt a pogány Vajk meghajtotta kemény fejét és fölvette magára a kereszténység e\ázatos keresztjét és palástját. Többször előfordult az a szép gondolat, hogy az evangéliumi szellemnek, a krisztusi szellemnek kell áthatnia a magyar törvényhozást, a magyar szellemet, mindent. Ez a gondolat az Evangéliumot ajánlja, mint legfőbb világnézetet a figyelmünkbe. Ez nagyon szép gondolat és többek között Tildy Zoltán igeni t. képviselőtársam és Faragó Ede t. képviselőtársam és igaz kedves barátom is nagyon szépen beszéltek errat vitéz Faragó igen t. képviselőtársam legalább a maga részéről azt is mondotta, hogy ez a kettő, ,a katonás szellem és az Evangélium nem zárja ki egymást és katonás közszelleniet kell itt nevelnünk. Én ehhez a magam részéről hozzáteszek még valamit. Nem osztozom Tildy Zoltán képviselőtársamnak abban a nézetében, hogy pogány dolog minden, ami az Evangélium szellemével nem egyezik és pogány lelkiségü emberek azok, akik olyan tanokat hirdetnek, amelyek az Evangélium szellemével ellenkeznek. Én erre csak azt mondom, hogy én magam is híve vagyok az Evangélium szellemének és vallásos ember vagyok, de az élet sok vonatkozásában, különösen ma, ebben a kegyetlen háborús időben nem szabad a lelkünket, hogy úgy mondjam, túlságosan beállítani egy ilyen ideológiai vonalra, hogy minden az Evangélium szellemében történjék. Ami lehet, menjen abban. De éleink: emlékezetemben van még egy nagyobb vidéki városban lefoliyt nagyobbarányú tűzharcos találkozó, amelyen magam is mint * tűzharcos vezetőtiszt résztvettem. Egymásután állta'kl fel a szónokok és azt akarták bebizonyítani, hogy nem lehet töfbbé azt mondani, hogy legyen úgy, mint régen volt, nem lehet többé Olyan gondolatokkal foglalkozni, hogy mindent visszaszerzünk s minden jól van úgy, ahogyan van és mondjunk; le a régi magyar ábrándokról. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. Akkor valahogy szerencsétlenül ugyancsak az Evangélium szót említ ették és azt mondották a hivatalos, szónokok, hogy bizony tegyük, magunkévá azt a mondást, mint magyarok és mint tűzharcosok is, hogy aki téged megdob kővel, dobd vissza kenyérrel és aki téged pofonvág balról, nyújtsd oda neki a jobborcádat is. Akkor már nem bírtam tovább ós valami erő fellökött, valósággal feldobott a heHyemről. Azt moudtalm, hogy miután tíz ilyen pacifista és defetista szónokét végighallgattam, kijelentem, hogy én nem vagyok apostol, hanem magyar tűzhaireos és aki engem megdob kővel, visszavágóin! malomkővel, és aki engem, magyar tűz- ' harcost) balról pofon mer vágni, azt jobbról úgy vágom viiissza, hogy még a pokolban is sírva, fogja emlegetni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A magyar öncélúságot csak úgy látom elérhetőnek, ha egy végtelen katonás mentalitású, egy dinamikusan gondolkozó, egy, az élettér fogalmát magyar szempontból megismerő s egy, birodalmi gondolatokat magában ' foglaló ifjúságot neveiünkw Én a llegszebb inkarnációtját a szellemi élettérre való nevelésnek éppen a leventeifjúság^ nál látom és én, aki hosszú ideig szintén leven teparanosnok voltam, a magam részérői szintén ugyanazt igyekeztem a gyerekekbe belevinni, hogy ne nyugodjanak soha belei, hogy mink még mindig megcsonkított állapotban vagyunk. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha, egyszer elérjü'kl a régi határokat, akkor meg jusson eszükbe és vigyék be gyerekeikbe és unokáikba azt a gondolatot, hogy valamikor a magyar határokat három tenger partja mostál, mert különbeni eresebb, erélyesebb, meg nem alkuvóbb életterek között ma mindiig jobban össze fogunk zsugorodni, holott nekHink ezt megtennünk nem szabad, mert a világ fajilag ma is majdnem 50 százalékban turáni, nyelvezetben pedig 15 százalékbaln turáni és a turániság japánokat és finneket is jelent, de nem utolsó sorban jelent magyarokat. lehet, hogy kicsit elkalandoztam ezekkel a gondolatokkal, de van egy elvem. Amikor látom, hogy egy-egy nagy vezér, egypár apostol rendkívüli meg nem allikuvó konoksággal, szívóssággal és nagy szellemiségével mit tud egy országból; kihozni akkor önkénytelenül igazolva látom az én régi teóriámat, hogy nem, sok ember, kevés ember kell, mert egy ember erő, két ember hadsereg, három ember nagyhatalom, de ez a három ember kemény magyar ember legyen. Miután ebben a kormányban több mint három ilyen kemény, elszánt, egyenes, becsületes magyar embert látok, többet, mint hármat, bizalommal vagyok a kormány iránt és a magyar jövő iránt, a megajánlási jiavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának (3) bekezdése értelmében a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Iffen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Az általános vita folyamán Maróthy Károly képviselő úr határozati javaslatot terjesztett elő, melyben utasíttatni kívánja a kor-