Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-319
Àz országgyűlés képviselőházának 319. ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 531 felől.) Ez a népfaj adott a szentistváni Magyarországnak három kalocsai érseket, ezt vallják őseiknek a Somsichok, a Festeticsek, a Latinovicsok, a Wlassiesok, a Vojnichok, a Szladitsok és így tovább. Mindez biztos záloga a magyar haza jövője érdekében kifejtett oda : adó és áldozatkész tevékenységnek a bácskai bunyevácság részéről. Szükségesnek tartottam mindezt megemlíteni a valóság és a történelmi tényeknek megfelelő helyzet megvilágítása céljából, azzal a meggyőződésemmel, hogy a magyar kormányba told- és házjuttatásoknál nem fog elzárkózni és megfeledkezni róluk sem, mivel a bunyevácság a 23 éves megszállás ideje alatt a, magyar áh lameszme és a magyarság szempontjából semmi kivetnivalót nem követett el, sőt az ehhez való hűséget és ragaszkodását dokumentálta, T. Ház! Miként az ország többi részében, így aiíDé'lvidétken isiáldást hozóba nemzet önbizalmát emelő és a magyar faj erősítésére alkalmas tevékenységet fejt ki az Oncsa. azáltal is, hogy annyi nincstelen családot juttat házhoz, otthonhoz, tűzhelyhez. Ez az igazi út az új, jobb világ felé, amelynek mértéke egészen más lesz. Ez, a mérték a boldogabb családoké, a megelégedett otthonok nagyobb száma és a mai kultúrállapot színvonalán tartott nagyobb életlehetőségnek minél több ember részére való biztosítása. A jobb világhoz minél több boldog embert! A család és az otthon az ember életének legtermészetesebb és legfontosabb kerete. Amit a család nyújt és tartalmaz, az az élet tulajdonképeni tartalma. A lakáskérdés és birtokmegoszlás problémájának jó megoldásával megnyitjuk minél nagyobb társadalmi rétegek számára a mai kultúrf jknak megfelelő életlehetőséget: ez a pozitív eredmény; ugyanakkor hárítsuk el a nemzeti erő és élet seny védésének és ^pusztulásainak okait: ez a negatív és preventív kihatás. A lakáskérdés és a birtokmegoszlás korszerű és okos elintézés© magával hozza az egész élet reformját, maga után vonja a legtermész etesebb és legszükségesebb életigények kielégítését és megteremti az emberi élet alapfeltételét, ellátás, méltányos gazdasági és társadalmi elhelyezkedés, munka, erkölcs, hit: egyszóval mindaz, ami az átlagigényű embernek való és őt megillető megélhetési, boldogulási lehetőségből fakadó megelégedettség formájában. Nem tökéletes azonban a Délvidéken a földbirtokpolitikai intézkedés mindaddig, amiga béllyei százezerholdas birtok ugyanazon jogi és . földbirtokpolitikai elbírálás alá nem esik, minit a többi délvidéki földbirtokos birtoka. (Élénk helyeslés a középen.) Mert az igazságot osaik egy mértékkel lehet mérni (Nagy Iván: Albrechtnek is, meg a, többinek is!) és ezen mérték ellen — ha valaki magyar ember — kifogást nem emelheti. Tisztelettel kérem tehát a magyar kormányt a Délvidék valamennyi képviselője és a délvidéki magyarság nevében, hogy igazságos intézkedésével é téren is hozza meg a már régóta vajúdó, várva várt s az, ország ós a nemzet érdekében lévő oly fontos ezirányú döntését. (Nagy Iván: Ügy van!) Köszönettel kell adóznom a kultuszminiszter úrnak, hogy a Délvidék iskolaügyét anynyira felkarolta, magáévá tette és annak céljaira olyan jelentős összegeket vett fel tárcájába. Egyre azonban tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, mégpedig arra, hogy a bunyevác-sokác tagozatoknál működő tanerők alkalmazásánál és kinevezésénél lehetőleg mellőzni méltóztassék a szerb és szlovén nemzetiségű tanítókat. (Helyeslés a középen.) Egyrészt, mert a 23 éves megszállás idején a bunyevácok és sokácok szüntelenül küzdöttek szerb tanítóknak ősi iskoláiba való kinevezése ellen, mivel más szellem és erkölcs uralta az egyiket és más a "másikat, lévén az egyik a bizánci a másik a nyugati kultúra részese és ; követője; másrészt pedig, mert ilyen tanerők alkalmazása célját tévesztené az ifjúság nevelésénél annyira fontos nemzeti gondolat terjesztése a kimélyítése terén (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.), nem lévén azok birtokában a magyar nyelv tudásának. (Nagy Iván: Ügy van!) Szerény véleményem szerint ezen iskolában a magyar nyelvet tökéletesen 'beszélő és a magyar nép lelki s erkölcsi habitusával rendelkező hunyevác avagy sokác tanítókat kell alkalmazni, akiknek a magyar állameszme iránti hűsége és ragaszkodása miniden kétségen felül áll. (Nagy Iván: Ügy van!) Amennyiben pedig olyan tagozatok volnának, ahol ez nem vihető keresztül, ott szerény véleményem szerint a régi békebeli vegyes tanrendszer alkalmazása szükséges. Vannak ugyan, akik a megszállás ideje alatt részben nem ismervén fel és nem ismerhetvén fel azokat a kapcsolatokat, amelyet a bunyeváeságban a magyarság iránt három évszázadon keresztül megnyilvánultak, másreszt pedig megfeledkezvén önmagukról, letértek arról az útról, amely a magyar állameszméhez való hűség és' ragaszkodás elvét mindenekelőtt és minden tekintetben érvényre juttatni hivatott volt, vannak olyanok, akik a 23 éves megszállás idején ilyen módon eltántorodtak arról az útról, amelyben őseik haladtak, de hisszük azt, hogy az új Európa átrendezésénél, amint a nagy szövetséges német népnek a Führer azt már évekkel ezelőtt programmjába vette, be fog következni az európai nemzetek életében egy olyan átcsoportosítás, amelyben ezek is meg fogják ta| lálni az őket megillető helyet ott, ahová a szívük-lelkűk vágyik, vonzódik- (Nagy Iván: Kivándorolhatnak ! ). Elismeréssel kell adóznunk az iparügyi miniszter ^ úrnak, aki egy év alatt a közutak hálózatának kiépítése terén teyvbevett Programm ja által máris a Délvidék őszinte barátjának mutatkozott. De kérjük az iparügyi miniszter urat, hogy tervbevett programmját fokozatosan vigye keresztül, mert amilyen gazdag a Bácsika mezőgazdasági produktumokban, éppen annyira szegény a jó közutakban, márpedig a termelés kitűzött céljai elérésének elengedhetetlen kelléke, ihiogy a gazdasági termékek akkor és olyan mennyiségben álljanak az ország fogyasztóközönségének rendelkezésere, amikor és amilyen mennyiségben a. tényleges szükséglet mutatkozik, ami pedig a járhatatlan utak miatt a télvíz beálltával szinte lehetetlenné válik, amely körülmény azután loKozza a szállítási nehézségeik folytán előálló áremelkedést, megnehezíti az ellenőrzés munkáját megbénítja a közellátás igen fontos iunkcioját. • Bátor vagyok felhívni m iparügyi miniszter ur figyelmet a Délvidéknek a 23 éves- megszállás alatt teljesen elszegényedett iparára és kereskedelmére, amely feltétlenüll támogatásra es segítségre szorul, mivel a megszállás idején a mostoha viszonyok és a még mostohább 'bánásmód közepette, minden anyagi támogatás híjjan nem tudta azt produkálni amire tulajdonkeppen hivatva volt. Tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, hogy a Délvidék iparát