Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának S19. romszáz és egynéhány képviselőből 10—15 öszszeül iltt a 'drága pénzen fűtött díszes palotában, hogy egymásnak szónoklatokat tartson, akkor már okvetlenül átkos idegen eszméket akarnánk beleplántálni a magyar életbe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem ilyen egyszerű a dolog. T. Ház! Azt hisszük azonban, bárlhogyan forduljon is egyéni sorsunk,, jó munkát végeztünk itt; mert minden cinikus és kicsilnyes akadékoskodás ellenére igenis kijelöltük a jobb magyar jövendő útját. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr tagadja a Programm szükségességét, de mégis azzal fejezte be beszédét, hogy ezt a harcot a nemzetil liét és a jövő útja érdekében kell győzelmesen megvívni. Mi nem látjuk, hogy a kormány kijelölte volna ennek a magyar jövőnek az útját és azon menne, ezért a megajánlási javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vámos János jegyző: Vukovieh Gergely! Elnök: Vukovieh Gergely képviselő urat illeti a szó. Vukovieh Gergely: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam érintett© a mai idők egyik legsúlyosabb problémáját, amely előtt az európai népek, sőt mondhatnám, a világ összes népei, sejtelemszerűen állnak, csak sejtik, csak elképzelésükben, bizonyos kontúrokban tudják lelki szemeik előtt elképzelni, hogy milyen lehet az új Európa. (Mozgás a székőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tisztán látják!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Vukovich Gergely: Megnyugtatom előttem szólott képviselőtársamat, hogy az új Európa kontúrjait talán még azok sem látják világosan, akiktől Európa újjászervezését és átalakítását várja, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) csak sejtelmeik, elképzeléseik lehetnek. Igen fontos azonban, hogy amikor az új. Európa újjáalakítása és átszervezése bekövetkezik, a magyar nemzet minden pártállásra való tekintet nélkül, egyként, egy falanxban sorakozzék fel, mert a zöld asztalnál csak az a nemzet érvényesül majd, az a nemzet biztosíthatja majd életcélját az elkövetkezendő békeszerződésekben, amely nemzeti közösségének érdekét, az ő öncélúságát felismerve, tudja ós értékelni tudja saját erejét és a nemzet zömének, közösségének, összességének támogatása mellett egész erejét latba tudja vetni, mert enélkül nem lesz annak a nemzetnek súlya, ereje, nem lesz akarata, nem lesz olyan lelkiereje, hogy megvalósítsa elképzeléseit és célkitűzéseit, (vitéz Lipcsey Márton: Tökéletesen így van!) Ami a pártok egységét, a pártbékét illeti, véleményem szerint nem azokat az okokat kell keresnünk, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, (Úgy van! jobbfelől.) amelyek eltávolítanak, hanem amelyek nagy nemzeti közösségben kapcsolnak össze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Komoly programm! — Palló Imre: Ezt kereste Incze Antal!) Véleményem szerint a nemzeti összefogásról, a nemzet valamennyi szellemi és anyagi erejének koncentrálásáról kell beszélni (Palló Imre: Cselekedni!) és az új Európának olyan egységben, olyan erőben kell találnia bennünket, amelyet történelmi múltjára való ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 529 é visszapillantással csak a magyar nemzet tud felmutatni más európai népek, nemzetek felett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Helyesen mondja!) T. Ház! Most pedig áttérek beszédemnek a költségvetési vitára vonatkozó részére. Az 1943. évi költségvetést vizsgálva, bizonyos önbizalom, magabiztosság lesz úrrá rajtunk, ha látjuk, hogy ezekben a rendkívül súlyos időkben az elénk tornyosuló feladatok sokasága ellenére is gondolunk mind a társadalmi, mind az állami élet legfontosabb és az emberi élet legszükségesebb problémáinak részben intézményes úton való megoldására. Látjuk, hogy a magyar kormány figyelmét a magyar haza legifjabb gyermekének, a Délvidéknek a nagy magyar családhoz való visszatérése és az ezzel kapcsolatos problémák, feladatok sem kerülték el. A Délvidéknek a magyar állami, politikai és gazdasági életbe való bekapcsolása és annak vérkeringésébe való felvétele nemcsak a Délvidék, hanem az egész ország szemszögéből tekintve is óriási fontossággal bír, mert gazdagsága, termelése mindenkor, minden időkben a magyar nemzet valamennyi rétegének rendelkezésére állott és áll. A Délvidék lakossága hálatelt szívvei fordul a magyar kormány felé, nemcsak a felszabadulás nemzeti szempontból való megbecsülhetetlen értókéért, Ibanem azért is, mert a viszszacsatolás bekövetkeztével azonnal a legserényebb munkát rendelte el a Délvidéken a köz-, intézményeknél, az országutak, vasutak, az emberi élet minden megnyilatkozása és általában a termelés terén. Éppen ezek a körülmények igazolják a Délvidék szerepazonosságát a múlttal, azzal a megjegyzéssel, hogy a 23 éves megszállás hagyta romok eltakarítása körüli munkában és a Délvidéknek a trianoni Magyarországhoz fűződő kapcsolatai minél erőseimé tételénél minden vonalon nagy súlyt kell^ helyeznünk a magyar nemzeti szempont érvényesítésére. (Helyeslés a középen.) Minthogy a Délvidék teljes erejéből igyekszik ellátni az ország lakosságát mezőgazdasági produktumokkal, mi sem természetesebb, milnt az, hogy lakossága lelkében a

1 föld különös szeretete és megbecsülése fejlődött ki, amely a magyar népnek, a magyar parasztnak, a magyar földmívesnek,, a magyar gazdának a földhöz való kimondhatatlan ragaszkodásából fakad, mert hiszen az az éltető eleme. Büszke öntudattal mondhatjuk tehát, hogy a magyar nemzet legnagyobb kincse édes, drága termőföldje és ha valahol, akkor nálunk áll az a tétel, hogy az emberi élet a földön terjeszkedik, ott. érvényesül a maga teljes sajátosságáéban, a földben gyökerezik minden ereje és otít alakul ki, úgy, hogy föld és ember, föld és nemzet együvé tartoznak, mert minden családi, társadalmi és álilamil életnek a föld az alapja. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért az életnek mindenütt és mindenhol köze van a földhöz és az követeli, hogy a földet olyan jog, olyan törvény alá állítsák, amely lehetővé tegye az emberek boldogulását, otthonaik felállítását és erejüknek kifejlesztését. A földet Isten adta, azt szaporítani nem lehet, ahhoz ember egy talpalatnyit sem adhat hozzá, azt csak eloszthatja, még pedig jól, avagy rosszul. Biztosíthatja azt az emberi lét és élet érdekeiinek szolgálatára^ de oda is dobhatj önkénynek és a kizsákmányolásnak. Alkothat törvényeiket, amelyeket a bölcsesség 73*