Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. a döntő különbség az, hogy míg a nemzeti szocialista termelésnél a közösség érdeke szabja meg a profit méreteit, addig a kommunizmus kollektív termelést csinál. A nemzeti szocialista szellemű termelésben az egyén termel, csak nem engedik meg, hogy úgy, ahogyan a zsidó csinálta Magyarországon is évtizedeken át, akkora profitot vágjon zsebre zsákmány gyanánt, amekkorát akar, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek ezért a kis ideológiai kitérésért, ezt az urak odaát éppen úgy tudják, mint mi, ebben nincs köztünk vita. Azért mondtam, mert a miniszterelnök úr antiprofitistának mondta magát. Ez pedig már nagyon közel áll ahhoz, amit én mondtam. (Rajniss Ferene: Chorin azért nem így gondolkozik és Goldberger sem!) Most megint visszatérek ahhoz a gondolathoz, vájjon milyen alapon kezdjünk beszélgetni a nemzeti egységről. Íme, az antiprofitista alapon milyen közel kerültünk hozzá. A szocik már egészen megrémültek. Vagy kezdjük azon az alapon, amelyet az, önök vezérszónoka említett de amelyről ma a, miniszterelnök úr is beszélt? Igazán nem tudom, milyen konzekvenciákat vonjak le. (Vajna Gábor: Bethlen majd megmondja! — Elnök csenget.) Hogyan üljünk le beszélgetni az egységről, amikor ime, egy ilyen alapvető, döntő kérdésben nem tudjuk megállapítani ezen az oldalon, hogy Önök a túlsó oldalon mit gondolnak, mit hisznek, mit vallanak, mit várnak és minek az érdekében akarnak dolgozni? (Egy hang a szélsöbaloldaIon: Nem tudják! — Palló Imre: A hatalom érdekében! — Derültség a szélsőbaloldalon.) De így mehetnék tovább, végig a magyar politikai élet számtalan részletkérdésén. A miniszterelnöki beszédnek volt egy része, amely a magyar földbirtokpolitika vonatkozásában (Piukovieh József: Szomorú téma!) mondott el néhány gondolatot. (Rajniss Ferenc: Esterházy Pál odavágja majd azt a pár vacak holdját! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Őszintén megvallom, nagyon gátol válaszomban és mondanivalómban aiz a körülmény hogy a miniszterelnök úr ezt az egész kérdést abból a szempontból tárgyalta, vajjpn mit mondanak azok a Londonban maradt volt külügyminisztériumi alkalmazottak- diplomata urak? (Piukovieh József: És Eckhardt Tibor Amerikában! — Nagy László: Ez R legnagyobb szégyen! — Rajniss Ferenc: Saját úri tisztviselői! Zsilinszky me>g Lónyay urak!) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: Szóval kizárólag abból a szempontból tárgyalta ezt a kérdést, hogy mit híresztelnek odakinn Magyarország ellen. Mi ezekben a kérdésekben számtalanszor leszögeztük álláspontunkat. Méltóztassanak megbocsátani, de most én nem vagyok hajlandó erre, mert nem adom oda magam annak az Almásy grófnak eszközül, akiről érdekes módon most itt egy kormánypárti beszédből hallottam meg, hogy 'finnek az emigrált és kintről Magyarország ellen izgató derék hazai grófunknak még mindig 1200 hold földje van érintetlenül Biharban. (Palló Imre* Még mindig nem vették el tőle!) Nem akarok a miniszterelnök úrral vitatkozni ebben a vonatkozásban, de mindjárt itt volna, egy érdekes tennivaló. Ha már ezek az urak odakint a földosztás mellett agitálnak, ahogyan a miniszterelnök úr mondotta, osszák fel eiőször a sajátjukat. (Rajniss Ferenc: Ez a legkevesebb, kérem!!) Ezt nem, is én kértem, hanem Leel-Össy . képviselőtársam. Tessék megKOEPVISÍEI/iHÁ-ZI NAPLÖ' XVI. ílése 1942 december 3-án, csütörtökön. 527 csniálni! Annyit azonban kötelességemnek tartoki kijelenteni, hogy a- földbirtokpolitikai kérdésben mi sohasem voltunk földosztók, (Ügy van! Ű9y van! a szélsőbaloldalon.) Mi mindig csak azt bátorkodtunk hangsúlyozni, hogy a földbirtokpolitikában a fajvédelem szempontjának kell döntőnek lennie. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. —. Rajniss Ferenc: Nem a 200.000 holdnak! — Elnök csenget.) Tisztában vagyunk azzal, hogy ez összefügg a termelési szempontokkal és a statisztikákkal. Egyszer majd eljön az ideje annak, amikor az igen t. miniszterelnök úr statisztika^ állításaira statisztikai állításokkal is megkapja a választ. Méltóztassanak megengedni, hogy ennyit leszögezzek. Az elmúlt 20 esztendő szociálpolitikája hihetetlen és szédítő feldícsérésben részesült. így, ezekkel a szavakkal kell mondanom. (Derültség a szélsőbaloldalon. >— Szöllősi Jenő: Szociálpolitika!) Mi a miniszterelnök urat egy rendkívüli intelligenciájú européernek tartjuk. Bocsásson meg nekünk, ha azért az elmúlt 20 esztendő magyar szociálpolitikájának ilyen be» állítását — enyhén szólva — talán mégis csak túlzottnak tartjuk. Az Oncsa! Ujabban meg vagyok rémülve az Oncsá.-val, mert lassacskán odajutunk, hogy a lelkismeretünket tökéletesen meg fogjuk nyugtatni már csak azzal a szóval, hogy Oncsa, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbcíloldalon. — Elnök csenget.) Ne méltóztassék elhinni azt, hogy az intézményes szociálpolitika abból áll, hogy igen tiszteletreméltó összegeket juttatunk karitatív alapon az arra rászoruló egyes személyeknek. Azt méltóztatnak jói tudni, hogy ezen messze túl van a komoly és intézményes szociálpolitika. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Sohsem volt itt szociálpolitika! Nevetséges tudatlanság azt mondani, hogy szociálpolitika van!) FJnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Mozgás a jobboldalon, — Rajniss Ferenc (vitéz Lipcsey Márton felé): Hiába integet! — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Lipcsey_ képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Rajniss Ferenc: Tudom, mi a szociálpolitika! — vitéz Lipcsey Márton: Mit izgul állandóan? — Piukovieh József: Volna ok rá, hogy izguljunk! Nagyon volna ok rá! — Zaj.) Csendet kérek! Incze Antal: Engedjék meg nekem... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferene: Bölcselkedik...)^ Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben. Incze Antal: Tessék nekem megengedni, hogy a miniszterelnök úr beszédének még két minket rendkívül közelről érdeklő tételével foglalkozzam. Az egyik az, hogy a pártok ne legyenek dogmatikusak és itt nagyon szellemes volt az a figyelmeztetés, hogy Concha annakidején már rámutatott arra. hogy a szociáldemokrata párt nem párt, hanem egy szekta, eigy felekezet, (Palló Imre: Nincs helye a parlamentben!) amely vagy uralomra jut, vagy szétszéled, elzüllik és eísüllye'd. Ezt mi nyugodtan magunkra vehettük volna, hogy íme tehát'ne legyünk dogmatikusak és ne akarjuk a mi' egész elképzelt rendszerünket ráerőszakolni erre a magyar életre. Én nem tudom, t. Képviselőház, ihogy a miniszterelnök úr ezt miért mondotta, mert vitéz Imrédy Béla t. képviselőtársam, pártszövetségünk vezérszónoka 73