Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

518 Az országgyűlés képviselőházának S19. sági vonatkozásait, neon is szólva arról, hogy a megalkotandó összieférihetloniségi törvény — ©zit talán meg méltóztatnak érteni — a dolog természeténél fogva már csak az új parlamenti ciklusra volna életbeléptethető, (Rassay Ká­roly: Ezt nem értjük!) mert a jelenlegi par­lament életére és működésére már csak a régi inkompatibilitási törvény alkalmazható, az újnak nem -sok gyakorlati kihatása lenne. (Rassay Károly: Ez nem áll! — Mozgás a bal­oldalon.) Mindeziek ellenére is hangsúlyozni kívánom, ihogy az összeférhetlenség ügyének döntő fontosságot tulajdonítok és csak gyakor­latiasabban és intenzívebben aikiaroin szolgálni, mint egy még nem ismert kodiiikáció azt te­hetné, még eddig nem, is ismert végrehajtási metódusaival és szempontjaival. (Helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Ismétlem: döntő fontosságot tulajdonítok a magyar törvényhozás hivatásszerinti műkö­dése, a magyar közélet tisztasága és általában a magyar alkotmányosság tekintélyének meg­őrzése szempontjából. Döntő fontosságot, fő­ként az erkölcs, közelebbről a közéleti etika vonalán, mert a magyar politikai vezetés és különösen a törvényhozás csak akkor számít­hat a közvélemény bizalmára, megbecsülésére és támogatására), — és e bizalom, e támogatás nélkül ma nem hogy munkát kifejteni, ered­ményeket leiérni, de még exisztálni sem vol­nánk képesek — ha az szilárdan megvan győ­ződve arról, hogy azok, akik ma az ország ügyeit intézik és a törvényetket alkotják, kizá­rólag a közérdeket és csak a közérdeket szol­gálják, mégpedig- teljes odaadással és teljes önzetlenséggel. (Ügy van! Úgy van! a jobbol­dalon és a balközépen.) A magánérdekeknek és az egyéni szempon­toknak normális időben sem .szabiad szóhoz jutniok a közéletben és a törvényhozás mun­kájában. Amikor azonban az ország történelme egyik legnehezebb harcát vívja, akkor ennek a követelménynek még fokozottabb mérték­ben kell érvényesülnie. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ha ugyanis a nem­zet a legnagyobbí áldozatokat követeli fiaitól, akkor méltán várhatja el, hogy akik az ország ügyeit intézik és az állampolgárok kötelező magatartását előírják, — és előírjuk — tehát elsősorban a törvényhozás tagjai, példát adja­nak az önzetlenségben és -magánérdekeik teljes háttérbeszorításában. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ezért hangsúlyozom ismételten, anélkül, hogy én az összeférhetlenségi törvény elkészí­tésében, végrehajtásában bármi tekintetben is befolyásolni akarnám a két Ház autonómiáját, de erre való tekintet nélkül és ettől függetle­nül, mivel az összeférhetlenség túlnyomórészt nem jogi, hanem erkölcsi probléma (Helyeslés a jobboldalon e]s a középen.) és mivel erkölcsi probléma, ez egy okkal több arra, hogy /ben­nünket még nagyobb kötelesség és felelősség terheljen ia közetika követelményeinek legrigo­rózusabb érvényesítésében. És ha ez a köteles­ség és felelősség független minden létező, vagy hozandó jogszabálytól, ezeket tekintet nélkül arra, hogy a ma létezlő összeférhetlen­ségi jogszabályok jók-e, vagy rosszak, avagy, hogy a hozandó ilyen jogszabályok rövidesen tető alá kerülnek-e, vagy sem, már most a leg­nagyobb szigorúsággal, mondhatnám könyör­telenséggel kell érvényesíteni (Helyeslés a bed­középen.) a közélet minden megnyilvánulá­saiban, de különösen a törvényhozás tagjainak ülése 1942 december é-án, csütörtökön. egyéni magatartásában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kell az ország érdekében, mert beláthatat­lan veszedelem származnék aibból, ha a közvé­lemény elvesztené hitét a parlamenti munka tisztaságában, önzetlenségében és megközelít­hetetlenségében. {Helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen. — Szöllősi Jenő: Tessék meg­szavaztatni a közvéleményt!) Éppen ezért szük­ségesnek tartom kijelenteni, hogy én abban a partban, amelynek élén állok, függetlenül at­tól, hogy az új összieiférheitleineégi jogszabályok rövidesen tető alá kerülnek-e, vagv sem, már ezidőszerint is aa imént ismertetett összefér­ihetlenségi elveket tartom érvényesíthetőnek a párt mididen tagjával szemben.' (Élénk helyes­lés.) S ha valaki nem felel meg ezeknek a kö­vetelményeknek, a pártvezetőséggel egyetértve éppen a közeli napokban kelt intézkedésekkel a legszigorúbb konzekvenciák érvényesítését tartom keresztülviendőnek. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Remény i-Schn el­1er Lajos pénzügyminiszter (a baloldal felé mutatva): De ott is! — Zaj a bal- és a szélső­baloldalon,) Kérem, de meg is vagyok győződve róla, hogy az Össze« többi pártok ils hasonlóan fog­ják fel a törvényhozó összeférhetlenség kérdé­sét, (Élénk helyeslés és taps a jobb- és bal­oldalon.) annak elvi részét és egész gyakorlati pragmatikáját, s akkor már is találkozni fo­gunk ebben a kérdésben. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sok kérdést még érinteni sem tudtam. A nagy harcbam, amely­ben állunk, képviselő urak, önökhöz és az egész nemzethez fordulok. Kérve kérem, kap­csoljunk ki mindent, amíj nem a győzelem, a nemzeti lét és a jövő útját szolgálja. (Élénk helyeslés.) Taszítsunk ki mindent magunkból, ami erőinket gyengíti, ami a hizialmát, a hitet aláássa. Fiailnk most ebben a pillanatban is kint állanak az orosz síkságon, a korán bekö­szöntött téli hidegben; (Élénk felkiáltások: Él­jen a, honvédség! — Élénk éljenzés és taps.) fáznak és dideregnek talán ebben a pillanat­ban azért, hogy itthoni tűzhelyük melegét óvják, védjék és megmentsék. A legszörnyűbb vád. amelyet reánkolvashat a történelem, az, ha olyat teszünk vagy mulasztunk ami nem szol­gálja azt az ügyet, amelyért ők odakint van­nak, (Élénk helyeslés és taps.) ez az ügy pedig csak egy leihet, mindnyájunk egyetlen közös hazája: Magyarország! (Hosszantartó, szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot tömegesen üdvöz­lik. — Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő uraikat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Élénk felkiáltások: 5 perc szünetet kérünk!) A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Van szerencsém beterjeszteni egy törvény­javaslatot az egyenesadók tekintetében a ket­tős adóztatás elhárítása tárgyában Buda­pesten, 1942. évi október hó 5. napján kelt magyar-svájci egyezmény becikkelyezéséről. A törvényjavaslat tárgyalásának tarta­mára előadóul dr. Inántsy-Pap Elemér ország­gyűlési képviselő urat, helyettes előadóul pe­dig Cselényi Pál országgyűlési képviselő urat kértem fel. Kérem, hogy a törvényjavaslatot kinyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom