Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

514 Az országgyűlés képviselőházának 319. kép viselőtár sammial, bogy a jövő kialakulói,a osakis a szociális fejlődésben, a szociális ki­egyenlítődésben található meg. A világ ebben az irányban fog haladni és kétségtelen,, hogy ha nem is ez, lenne az, álta­lános irányzat, neklünk akkor' is ezen az úton kell mennünk, mert erre nekünk még különös okaink is vannak. De nem azért vannak külö­nös okaink, nem azért kell ezen az úton men­nünk — mint sokan hiszik, mintha le lennénk maradva, — mert legalábbis a környező álla­mokkal szemben toronymagasságban állunk ezen a téren is — hanem azért, mert a magyar népet Közép-Európai vezető nép évé — ami ezer év óta mindig volt — továbbra is csak így tehetjük, eddigi pozícióját csak így tarthatja meg s fejlesztheti azt még jobban ki. Ma már nem tudja csak az egész nép összefogó mun­kája ellátni egy modern ország igényét és nem elég a magyar történelmi vonalon maradni, — ami azt jelentette, hogy a magyar vezetőréteg mindig szívesen vette, magához fogadta az ön­ként jelentkezőket — hanem fel kell tárni, ki kell termelni, mindenünnen összekeresni az érté­keset, a jót, a használhatót, az, egész magyar­ságból kifejlődött elitet, erőt. (Élénk helyeslés és taps.) A nemzeti fellendülésnek lehetnek, sőt biztosan vannak materiális alapfeltételei is, de naggyá egy nemzetet csalk fiai és. azok kiválósága tehet. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Amikor erre a beszédemre készültem, össze­foglaltam a leihlető legrövidebben, amit Magyar­ország az elmúlt húsz évben szociális térien alkotott és, — rögtön hangsúlyozom — szociá­lis munka alatt nemesak a jóléti, hanem a kulturális tevékenységet is értem. Kérem, mél­tóztassanak vélem együtt jólesően megállapí­tani, hogy ez a munka, az utóbbi húsz évnek munkája óriási • volt. Nem éri el talán az egé­szen más adottságok között már régebben 'meg­indult ilyen munkára visszatekinthető Finn­ország, a skandináv államiok, Svájc, Némot­ország és nem mindenben Olaszország álla­potát, de a tőlünk: keletre és délre fekvő, vala­mint a Kajnától nyugatra, fekvő országok munkáját — Angliát is beleértve — messae túl­szárnyaltuk. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Csak mint érdekességet említem meg — el lehetne egyszer gondolkozni ezen — hogy az elmúlt háború győztes állatmainál állt meg úgyszólván teljesien az intézményes szociális fejlődés,, ami más, mint az adottságokból fakadó jólét és annál tiszteletreméltóbb az, amit mi alkottunk, a kifosztott, meggyötört, pusztulásra ítélt magyarság. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Állítom és 'büszkén vallom,, hogy nép és nemzet olyan erőkifejtést ezen és minden más vonalon is alig mutat fel a népek történetében* mint aminőt mi az elmúlt időkben tettünk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt azért hang­súlyozom, mert azt a kritikát, amely a mi részünkről elhangzik e húsz év munkájáról és a mai állapotokról, én mindig visszakapom a külföldi rádiókban, mint vádat Magyarország szociális elmaradottságára, feudalizmusára, mammutbirtokaira az egyebekre vonatkozó vádak között (Úgy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Zaj a széísőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nagyon kérem, méltóztassanak a marcan­ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. v goló önvád terén isi mérsékletet tanúsítani, mert ha lehetetlensége'kiet követelünk, ezzel nem visszük előre a dolgot, de a vádak papír­ról esetleg visszaolvashatok lesznek ellenünk. (Ügy vanf XJgy van! jobbfelől. — Zaj a szélső­baloldalon. — Elnök csenget,) Ezt aiz összefoglalást olyan érdekesnek tar­tom, hogy — sajnos — a idő rövidsége miatt most nem tudom előadni, (HwUjuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) hogy rövidesen sajtó alá bocsátom és belföldön és külföldön is megfele­lően terjeszteni fogom. (Helyeslés jobbfelől.) Néhány összehasonlító tételt azonban fel sze­retnék olvasni ezúttal is erről a kérdésről. Ma nézetem szerint tényleg jogos büszkeséggel be- * szélhetünk sajátos magyar szociálpolitikáról is (Egy hang a szélsőjobboldalon: Karitatív aki' pont) és bátran hivatkozhatunk annak eredmé­nyeire, pedig az elmúlt világiháború után egyet­len ország sem érezte e téren annyira ,a kény­szerű tehetetlenség érzését, mint mi. 1919 végén a megcsonkított ország leszerelt katonákkal, menekültekkel, munkanélküliekkel, kenyereit és talajt Vesztett egzisztenciákkal volt tele. (Ügy van! Ügy van!' jobbfelől; — Felkiáltá­sok balfelől: Vagónlakókkal!) A bennünket kör­nyező győztes ellenséges Európa bojkottal és a trianoni szerződés sokféle gazdasági meg­kötöttségével bénított meg bennünket, amely mind útját álltja a szociális helyzet javulásának. (Ügy van! Úgy vain! jobbfelől.) Ez Voljt a cél is és mégis ez VoUt a: fejlődés kezdőpontja. Mai na­pig elért szín vonalunkat pedig az mutatja, hogy az 1943. évi háborús költségvetésben 250 millió pengő szerepel az intézményes szociális gondoskodás céljaira. (Horváth Géza: Az Onesa­házak!) Szociális haladásunk az utolsó két évtized­ben nagy volt ugyan, de nem volt egyenes Vo­nalú, ami szintén leginkább rajtunk kívül álló tényezőkön múlt. Kezdetben a már említett ma­gyarellenes bojkott a trianoni szerződés és a konszolidációéirt folyó küzdelem vette igénybe a níeimzet erejét. Mihelyt azonban a viszonyok rendeződtek, óriási lépés történt a szociális ha­ladás útján a kötelező társadalombiztosítás be­vezetésével, Valamint sok más hasonló törvény és remdlelett megalkotásával és kiadásával. Példa erre nz, hogy nálunk 1927-ben és 1928^ban a köte­lező társadalombiztosítás már megvalósult, leg­több környező és külföldi országot megelőzve. A magyar szociálpolitika másodízben a gaz­dasági világválság idején volt kénytelen hát­térbe vonulni; mihelyt azonban a pénzügyi és gazdasági összeomlás veszedelme elmulta soha nem látott arányokban bontakozott ki a keresz­tény népi politikának az az elszánt akarata, hogy első és legfontosabb céljának- mindenkor a szociális haladásit tekintse. Szociálpolitikánk­nak ez a periódusa kezdetben nem volt olyan arányú mint szerettük volna,, hiszem a gazda­sági világválságot követő első években még pénzügyi szuverenitásunk sem volt teljes és így sokszor engedményeket kellett tennünk Jíénysizerűségb ői, Különösen érdekes, hogy éppen azoknak az országoknak sajtója foglalkozik szívesen szociális elmaradottságunkkal, amelyeknek pénzügyi politikája tisztán kapitalisztikus szempontokból kényszerítette ránk a megtor­panást. Ennek ellenére 1935-ben már a meg­valósulás állapotába került a minimális ipari munkabér s 1937, illetve 1938 óta, amióta ér»

Next

/
Oldalképek
Tartalom