Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

Az országgyűlés képviselőházának 319. ciós vitának ez a határozott célja és feladata is. Ezért magam is ezen a síkon óhajtok maradni, annál is inkább, mert hiszen a részletkérdésekről, az egyes tárcákat érdeklő ügykörökről, beszámolásban és terviekben az egyes miniszter urak bőven tájékoztatták nemcsak ezt a Házat, hanem az ország közvéleményét is, Igen, részesültem és részesült az a párt, amelynek élén állok, ennek az elvi vitának során erős kritikában is. A méltó helyről jövő méltó kritikát azonban én — és azt! hiszem, barátaim is — minidig köszönettel és tisztelettel fogadjuk, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon! és a középen.) mert a nemzeti munka, sőt a kormányzás alkotó, segítő részének tartjuk és nem is fogóké soha semmi eszközt iigénybevenni, hogy ezeloll a kritika elől magamat elzárjam vagy annak érvényesülését és az országban Való kihatását megakadályozzam. (Helyeslés a jobb oldalon.) Itt kapcsolódom be az ellenzék vezérszónokának szavaiba és kérem képviselőtársamat, engedje meg, hogy kijelentsem: nem fogok debattálni, vitába szállni beszédének azokkal a talán — ne Vegye rossz néven, hogy ezít'a kifejezést használom — jobban sebezhető pontjaival, amelyekkel könnyű lenne a vitát felvennem, hanem igyekszem beszédéből kihámozni azokat a lényeges, azokat a súlyos, t azokat az ország életének lényegét illető állításokat, esetleg támadásokat, amelyekre reflektálni, azt hiszem, kötelességem. A képviselő úr azt mondotta többféleképpen kifejezve), hogy a kormánynak nincs Programm ja, nincs határozott iránya^ nincsenek célkitűzései, mem készíti elő a magyar jövőt. Ezt tartottam én beszédélben annak a résznek, amelyre félelmi kötelességem, s amelyre feleletemet szeretném, ha az egész nemzet meghallgatná. Először azzal a kijelentésével akarok foglalkozni, hogy nem adtam progirammot a nemzetnek. Egyszterű volna erre azzal válaszolnom, hogy a Magyar Élet Pártjának progtrammjávai, elődeimnek célkitűzéseit folytatva indultam meg és haladok a magyar ügy szolgálatában. (Zaj a szélsőbaloldalon és a jobboldalion.) De szükségesnek látom, hogy magának a programmnak kérdésével is foglalkozzam, mert újabban is látok tüneteket parlamentáris életünkön belül és kívül, amelyek szükségessé teszik, hogy magával a progtr'amm fogalmáívtal, és jelentőségével- foglalkozzam. Nyugtalan, változó, nem kialakult irányú időknek jellemzője újabb é9 újabb Urogramm ok adása a hivatottak és a kevésbbó hivatottak részéről egyaránt. (Ügy van! jobbfelől.) Programmok, amelyek mindent felölelnek/ amelyeknek megvalósítása bizonyára jó és helyes lenne, vagy pedig szolgálnak párt- és esetleg magán törekvéseiket is. Ezek a programmok egy-két mondatban vázolják fel a teendőket és legérdekesebb tulajdonságuk az, hogy alig különböznék eigynrastló|l. , Világnézetileg és mindenképpen egymástól nagyon távolai íó pártok programmjaiból, ha egy pár jelzőt, egy pár frazeológiát, egy pár külsőséget törlünk, ugyanazt találjuk minden pro grammban. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. — vitéz Imrédv Béla: Ez tévedés!) Ez már magában is rávilágít arra. hogy a tény, a lényeg nem a tervek elgondolásában, a megvalósításra való vágyban, a célok feltárásában és kitűzésében van, hanem a hogyanban és a mikéntben, az eszközök megválogatásábain, a lehetőségek megteremtésében, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVJ, ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. 511 az ütem megszabásában, szóval mindazokban a tényezőkben, amelyek egy gondolat vagy cél realitását megadják, szembeni a különben esetleg igen szép ós kívánatos utópiákkal. A programmok megszületésének is megvan a maga, szinte azt mondhatnám, történelmileg kialakult menetei. Először meg kell hogy legyen ehhez a széles néprétegek elégületlensóge a fennálló állapotokkal, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Régen megvam! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és u középen.) amit — sajnos — a többnyire tényleg elmulasztott kormányzati és társadalmi teendők korszaka előz meg. Az elmulasztott teendők pedig — ezt. képviselő urak, nemcsak önök állapítják meg, én is állítom és itt utalok azokra a szavaikra, amelyeket az.előttem szólott képviselő úr idézett — gyakran meg is bosszulják magukat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És mert nem tettük meg azt, amit kellett és lehetett volna tenni a reindelkezémnkre álló módok és eszközök) keretei között, jön a Programm, amely rövid, tetszetős, de nem sokat törődik vagy legalábbis nem beszél azokról sz alapokról, amelyeken a Programm felépülhet és a következméiny ékről, amelye kise annak ilyetén végrehajtása a nemzetet beleviheti. (Ügy van! jobbfelől.) Ezek az irányelv kitűzéseik és terjesztések azonban maguktól nem is viszik előre a dolgokat, legfeljebb azokat az embereket, akik harci fegyvernek állították fel ezeket, hogy a maguk — sokszor határoizottan: jóhiszemű — útját klivereikedhessék, a modern idők kis és nagy közéleti embereinek minden vágyához: a hatalomhoz. A baj, a trajgédia azután ott kezdődik, ha esetleg megvan a hatalom, megvan a Programm:, de az élet az idők. a helyzet a körülmények nem adnak módot a Programm végrehajtására. Az állami és társadalmi rend dekotmpozíciója ekkor szokott azután beteljesedni, kirobbanni, mert az emberek félrevezetve, megcsalva érzik: magukat, amiben teljesen igazuk is van és a józanság utolsó pillére is elvész vagy összetörik, hogy lelki vagy utcai barrikádot építsenek maguknak a rend, a megfontolás ellen. A folyamat tehát nyilvánvaló. A mulasztások, a reformok hiánya fogékonnyá teszi a tömegeket az ígéretek, a programmok felé és ezek be nem következése válthatja ki a legnagyobb bajt, az állami hatalom megingását, a zűrzavart, a társadalom bomlását, a fegyelem meglazulását. (Ügy van!-Üffy van! — Elénk taps jobbfelől és a középen. — Szöllősi Jenő: Pontosan a mai helyzet!) Ma a programmok korszakát éljük. Hogy ne csússzunk tovább, annak egyetlenegy lehetősége van: nem új és új progriammot adni, hanem megvizsgálni, szétboncolni a tervek jsokaságát, megállapítani, mi azokból a megvalósítható, mi a realitás. (Tauffer Gábor: Ez is Programm!) mi az erőnkhöz mért, mi a jelenen átsegítő és a jövőt biztosító, előkészítő és mi nem az, mit nem leihet, vagy mit káros megcsinálni. A lényeg az, hogy mi az igazság és mi az ámítás vagy hazugság, (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Például a választásoknál! — Ügy van! Ügy van! és felkiáltások a szélsőbáloldalon: Közéleti tisztaság! — Elnök csenget.) Ha azt nézzük, hogy mindabból, ami a választásoknál a szószékről elhangzik, mi az igazság vagy nem igazság, nem tudom, hogy 71