Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. gozik, hanem igenis a fegyveres erä, ä katalom, a német neínfceti szocialista államnak és vezetőinek fellépése billentette még az egyensúlyt Európában és billentette éppen a tékiju tétben Trianon ellen Magyarország javára is. Nem ,szabad tehát csak az. igazságra bízni mindent, mert ha mi magunk nem dolgozunk, mi magunk metric harcolunk a magunk igazáért, akkor ezt az igazságot soha elérni nem fogjuk. Ami a belföldi propagandát illeti, rendkívül fontos lenne a közös nemzeti Ihlanguliat megteremtése minden tekintetben és minden esíközsselL A háború most már több, mint Ötnegyed esztendeje folyik, azonban állítom, hogy a nép legszélsőbb rétegeiben még ma sincs á maga valóságában tudatosítva. Egyideíg szinte úgy nézett ki a dolog, mintha titkolnék azt,, hogy háború van, mert az emberek még nem ismerték a kenyérjegy és a zsír jegy rendszerét. Bi* zonyos időbe tellett, mig ezt megismerték^ T. Ház! Hia beállunk egy háborúba s ennek ai háborúnak a nemzet érdekeit kell képviselnie, akkor mindent meg kell tenni, hogy ezt a háborút diadalmasan győzelemre tudjuk vezetni. Mindenkit, minden egyes embert, minden egyes szervezetet, politikái pártot, kereskedelmet és ipart be kell! állítani ebbe az egy gondolatba, már pedig nem lehet ezt megcsinálni akkor, ha itt a különféle nemzetellenes propagandáknak még ma is életlehetőségük van. Hogy ez lehetséges, ennek talián az az oka, hogy a propagandaiminiszter úr kezében nem fut össze a sajtó, az irodalom, a mozi, a, színház, a rádió, a cenzúra, az ellenpropaganda irányítása és vezetése, nincs a miniszter úrnak talán kellő hatásköre alhihoz, hogy ezekbe érdemlegesen bele is tudjon nyúlni és ami nem odavaló, azt onnan kidobjia. Ezért ellsősorban összhangba kell hozni a külpolitikái és belpolitikai propagandát, idebent olyan légkört kell teremteni, amely a maga valóságában tengelybarát, ezt le kell vinni egészen mélyen, le a legmélyebb rétegekig. Meg kell magyaráznia legegyszerűbb embernek is, hogy ez a háború a mi háborúnk és ezt a háborút csak meg leihet nyerni, mert kiüillönben a. zsidók és bolsevikiek pusztítják végig Európát. T. Ház! Ehhez a miniszter úrnak meg lehetősen hatalmas eszközei vámnak, így például elsősorban a sajtó. A sajtónál — sajnos — meglehetősen sok kívánnivaló van, mert nem mindegy az sem, hogy mit írtuink nagybptűvel. mit írunk kisbetűvel, mit írunk az első vagy harmadik oldalra és mit a negyedik vagy ötödik oldalra. És nem mindegy az sem, hogy mit írunk vastag betűvel és mit, írunk vékony betűvel. Az egyik újságban például a közelmúlt napokban vastag betűkkel jelent meg a cím: »Churchill beszél a háborúról«. Ugyancsak vastag betűkkel: »Málta tíz millió fontot kap«. Milyen jó dolga van Máltának! Megírják, hogy »Nem sikerült az angoloknak Nyugat-Egyiptomban harcra kényszeríteni a tengely derékhadait«. Aztásn megírják, hogy »Már rövid kiképzés után tengerentúlra küldik a 18—20 éves amerikai katonákat«, hogy »Cuba is szakított Vichy-vel«. hogy »Olasz ország nem hagyja' magát kiütmi a háborúból«. Pedig erről nem is volt szó! Miért vigyük bele a köztudatba, hogy Olaszország ki akart lépni, mert hiszen ebből a címből erre lehet következtetni?! (Meskó Zoltáin: Megírták a külföldi lapok!) Hogy miket írnak a külföldi lapok, az nem érdekel bennünket. Legyein egy nemzetvédelmi célunk s erre aütése Î942 novefnber 20'ân, pénteken. 41 feladatra állítsuk be az egész magyar újságírást. (Meskó Zoltán: Akkor kalendáriumot kell írni és nem Újságot! — Elnök csenget.) Újságot.is lehet úgy írni, hogy jól legyenek a dolgok beállítva. Egy másik újság azt írja meg. hogy »Mit vesztett Franciaország ÉszakAfrikában?« Még nem is biztos, hogy <;1 vesztette; A többit iném is olvasom, hiszen ezek mind egy mederben folynak. Ezekkel a példákkal csak arra akartam felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy a magyar lélekben * sokkai többet mételyeznek ezek a rosszul, helytelenül írott Sajtótermékek, mint bármi más, mert ezeket mindennap megveszik és olvassák. Ha egyszer valamit vastag betűkkel megírtak, akkor az sokszor még évek multán is megmarad az emberek emlékezetében. Ï3e beszélhetnénk a mozikról is. Nagyon fontos lenne, hogy ez a kérdés is a miniszter úr közvetlen hatáskörébe kerüljön, úgy, mint a színház is, hiszen még ma is játszanak olyan darabokat, — nem akarok időt tölteni felsorolásukkal — amelyek ma igazán nem valók a magyar közönség elé. Vigyázni kell a rádiónál is. A szovjet most ünnepli 25 éves fennállását és valóbam nem tudom, miért kell erről a rádióban külön tudósítást hozni? Miért érdekelje ez a magyar publikumot, mit érdekli ez az egyszerű parasztot kinn valahol a "tanyavilágban? Legyen az a kritika bármilyen tárgyilagos, örüljünk, ha minél kevesebbet hallunk a Szovjetről. Örüljünk annak, hogy a Szovjet katonái nem itt állanak a Tisza partján, hanem — Istennek hála — a Don-kanyar mögött, Sztálingrádnál és azon túl. A második kérdés, amelyet a miniszter úr hatásosabb felügyelete alatt szeretnénk látni, a cenzúra és annak Ihíelíyes kezelése. Erre a kérdésre nem óhajtok részletesebben kitérni, mert pártunk vezérszónoka, Maróthy igen t, képviselőtársam behatóan foglalkozott már ezzel a problémával. Lenne azonban még egy fontos eszköz a miniszter úr kezében, mégpedig az ellenpropaganda irányítása. Eddig is eresebb volt, de — sajuos — még ma is erősebb náltunk a zsidó, az angol és a szovjet propaganda, mint a mi magyar propagandánk. (Felkiáltások jobbfelöl: Ugyan! Ugyan!) Éppen ezért sokkal fontosabb lenne az ellenpropaganda heltyes irányítása, mert csak úgy tudjuk ezeket nevetségessé tenni, lejáratni, ha minden ellenséges propaigandanyagot ugyanazokon a helyeken, aihoil ez a mételyező ellenséges propagandaanyag megjelent, azonnal agyonütjük. A feözelim.iiltbami a szovjet rádió csinált egy óriási baklövést, ami a mi szempontunkból nagyszerű eredményt hozott, de annál kelDemetlenebb volt az ellenséges propaganda számára. Amikor a légitámadás érte Budapestet, a szovjet rádió bemondta, hogy Budapesten — azt hiszem — kilenc vagy tölbb óriási tűzeset keletkezett és két nagy lőszergyár fellrobbant. Az ilyen álhír a legjobb propaganda a mi számunkra. Ebben az esetben valóban nem is kellett el'lenpropagandát csinálni a [budapestiek számára, hiszen Budapesten mindenki tudta és Háttá, hogy két nagy lőszergyár nem robbant fel és kilenc nagy tüzeset sem volt, legfeljebb azt tudták az emberek, hogy egy budai templom, az Isten háza megsérült, azonkívül megsérült néhány vi lilalakás, ablakok törtek be és ártatlan asszonyok és gyermekek haltak meg,