Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-319

508 Az országgyűlés képviselőházának 319. bennünk/et és azóta ,a kormány már jó-néhányat átvett a" mi programmpontjaink közül és igye­kezett is megvalósítani (Felkiáltások a szélső­baloldalon: De rosszul!) Addig ie kell azonban valamit csinálni a zsidókkal, amíg itt maradnak, addig is kell va­lamiképpen rendezni az ügyüket; Miért? Rámu­tatok itt arra*, hogy a kormánynak ez a halo­gató politikája a legveszedelmesebb dolog. Mél­tóztatnak valamennyien visszaemlékezni 1918-ra. 1918-ban, akik ismerték a zsidókérdést, azok leg­feljebb a szabadkőműves »XX. század« című folyóirat zsidó ankétjéből ismerték. 1919-ben a zsidókérdést csak a bolsevita uralom élén álló zsidó vezérkar szereplésével kapcsolatban is­merte meg a magyar közvélemény. Mégis a kommün után milyen hatalmasan lángolt fel az antiszemitizmus. Mivel nem jött azonnal a meg­felelő törvényi megoldás, jöttek az utcai vere­kedések, atrocitások, egyéni felelőtlen mozgal­mak, az Érne. mozgalmai. Milyen boldog idők Voltak. Elmentünk az Érnie, lakáshivatalába, az kihelyezte a zsidót és keresztényt helyezett be. Nem ezt kivánjuk, és nem akarjuk azt,. hogy ilyen megmozdulások törjenek fel az antiszemi­tizmus terén, mint annak idején, amikoir Orgo­ványban, Izsákon, Siófokban tört ki a jogos néphangulat. Ha errle gondolunk, egyre jobban látjuk, hogy nem várhatunk tovább a háború végéig a zsidókérdés megoldásával. Ma már az egész zsidó faj egyetemes nagy árulásával állunk szemben és erről minden ma­gyar ember egyformán meg van győződve. Min­dennap újra megismétlődik a zsidóknak ez az árulása: áruelvonáshan, hamszterolásban, ár­drágításban, szabotázsban, a zsidó bűnök özöne ismétlődik meg nap-nap után és ma már lehe­tetlen-hogy ezt az így felkeltett, provokált anti­szemita hangulatot 1919 csip-csup helyi mozgal­maival, dühkitörései vei bárki is le tudja ve­zetni; ellenkezőleg, az egyetemes nagy nemzeti jogos megtorlásnak kell ezen a téren bekövet­keznie. (Tjgy van! d szélsőbaloldalon,) Mindezt: nemcsak mi érezzük, hanem a fronton még sok­kal jobban érzik. Ha ezt a jogos antiszemitiz­must mi kellő időben és kellő helyen tervszerű­lég készített laszemitizmussal és enne való fel­készüléssel le nem vezetjük, akkor az elementá­ris erőVel feltörő igazságszolgáltatást, aminek a frontharcosok lesznek elsőVonallbeli küzdői, megállítani nem tudjuk. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék a frontharcosok nevében nyilatkozni. eirre nincs joga.' Maróthy Károly: A nemzet igen nagy pro­blémák előtt ál. Azoknak, akik evolúcióval 1 és nem revolúcióval akarják megoldani ezt a kér­dést éLs minden problémánkat, pontosan azok­nak kell kívánni ok azt, hosgy a zsidókérdés előre rendeződjék, hogy ezt a legveszedelmesebb, ezt a legmérigezlőlbíb, ezt a legjobban lefojtott és ép­pen ezért! leginkább robbanóképes kéírdést ki­küszöböflijük a magyar közéletből, nehogy ez­zel együtt társaidálmi rendünk, emberi, erkölcsi éis ' anyalgi értékeink együtt pusztuljanak öl. Miért hozzuk elő mindezeket éppen a mi­niszterelnök úrnak? Azért, mert a miniszterel­nök úr bemutatkozó beszédéiben ezeket mon­dotta: újat^töhbélt és- gyorsalbban akarok hozni, mint ami idáig volt és az eddiginél tökélete­sebb! és lüktetőhb életet akarok, Ezt mondotta a miniszterelnök úr. Ezért vagyunk bátrak éppen a miniszterelnök úrnál reklamálni ennek a kérdés­nek a megoldását. De amíg a miniszterelnök úr ilyen szép kijelentéseket tett, ugyanakkor éppen ülése 1942 december 3-án, csütörtökön. az ő kormányazta alatt burjánzott el egy másik új jelszó, az idő most nem alkalmas, hátrább a reformokkal, majd a háború után. Ezt a szót halljuk. Még maga a belügyminiszter úr is, — aki a legkonzervatívabb a kormányban — elis­meri, hogy minden háború után a nélgi lezáró-' diki és utána új világ kezdődik. Igaz, hogy az ő számára nem rögtön a háború után kezdődik az új világ, mert amit Horatius a versekre mond, hogy azokat kilenc évig kellt az asztal­fiókban eldugni, ezt ő a törvényjavaslatokra is érti. (Derültség.) Itt a Házban, is úgy adta elő, tehát nála az új viliág csak a háború utián ki­lenc évre fotg megkezdődni. De akkor is kérde­zem, vájjon az aggódó ési tépelődő magyarnak az a mondása: nem tudom, mi lesz a háború végén, — mert a belügyminiszter úr is . mon­dotta,— nem fog-e újra felhangzani és akkor is vájjon ki garantáltja, nekünk azt, hogy öz aggódó magyarok a háború végén nem fog­nak-a tovább aggódni? Kérdezzük, hogy ki ga­rantálja viszont az. aggódó magyarnak azt, hogy a háború után mindenki csak (bennünket fog segíteni abban, hogy egy nyugalmasabb, békésebb légkörben pótoljuk mindazt, amit húsz-harminc év alatti elmulasztottunk? Ellen­kezőleg, a jelen van birtokunkban,. de a jövő ' nem egyediül tőlünk függ-. Nem elég tehát ref­rénszerűen ismételgetni, hogy 1918 többéi nem ismétlődhetik meg, hanem tessék cselekedni ebben, az irányban és így biztosítani a nemzetet arról, hogy 1918 csakugyan nem ismétlődtetik meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Koltai József: De nem ezzel a módszerrel! le­het ímeg akadály ózni!) Mindenkinek át kell éreznie, hogy ha lehet is a naigy belső átalakulást tíz-húsz éven ke­resztül ,sikerrel és eredményesen vissza­nyomni, a háború után annál jobban, annál biztosabban, annál feltartóztathatatlanabhul, annál sebesebben és félő, hogy annál robba­násszierűbben fog a belső átalakulás vágya a magyar közéletben jelentkezni. Mi éppen ezért felel ősségünk teljes tudatában kérjük a miniszterelnök urat, méltóztassék előkészíteni a háborúutáni békére való áttérést a poltiká­ban. Nemcsak a közgazdaságban, ennél sok­kal fontosabb a politikában előkészíteni az át­térést. Fel kell készülni tehát a: legteljesebb önvédelemre. Itthon a zsidóságot ártalmat­lanná kell tenni, úgy, kell vigyázni rá, aho­gyan ő mutatja magát: mint nyílt ellenség­ként. Le kell szerelni a zsidóságot anyagilag és szellemileg, elő kell készíteni vele szembeai a nagy kiközösítésnek a részletekbe menő ter­vét, pozitív irányban. Azután tessék racionali­zálni teherforgalmunkat és redukálni a sze­mélyforgalmat, de a vonatokat felszabadítani a külföldi magyairofki bazatelepítésére- Nem­csak a zsidók pótlására, hanem egyébként is minden magyarra, itthon szükségünk van már most, de még inkább a háború után.. (laal erdélyi képviselőtársunk tegnap el­mondott megrendítő beszéde csak megerősít bennünket ebben a hitünkben. A szórvány­magyarság besűríté:\ére, nemzetiségeink meg­nyerésére, a magyar népiség teljes megerősíté­sére expressz tempóban van most szükség. Hadseregünk fejlesztésére, kiképzésére, sok­kal modernebb és korszerűbb felszereléssel való ellátására most kell gondolnunk, amikor ez még lehetségest Végül szükséges, hogy bé­kére való felkészülésünk a politikai fegyver­szünet jegyében bonyolódjék le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom