Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Áz országgyűlés képviselőházának 318. berekről, magyar; vasutasokról van szó. Ön- ' kénytelenül is eszembe jut, amikoír erre gondolok, boldogult gróf Teleki Pál miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amelyet Marosvásárhelyen a felszabadulás után tartott értekezletünkön mondott. Ez a kijelentése pedig szól a következőkép (olvassa): »Az átveendő állami alkalmazottak és magyar vasiutasok, akik a 22 év alatt oly nagyszerűen kitartottak magyarságuk mellett, ugyanabban az elért pozícióban, illetve fizetési beosztásban megmaradnak, mint amilyenben őket a felszabadulási találta, sőt ha megérdemlik, egy-két fokkal előbbre is ugorhatnak.« Ez a kijelentés nemcsak megnyugtatás volt a sokat szenvedett vasutasság számára, de mindennap várták azóta, hogy besorozásuk nem fog hibásan történni, és legalább is azt az állapotot nyerik el, ahová sok nélkülözés és lelki niegalázás között kötelességük pontols teljesítése miatt a megszállás éveiben kerültek. Mégis igen sok sérelem érte az, erdélyi magyar vasiutasokat. Most itt nincs idő mindent elmondani, azért csupán a négy középiskolával bíró erdélyi magyar volt Cfr. tisztviselők besorolásának sérelmét tárom fel rövidem a t. Ház előtt és kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék a sérelmes besorozást sürgős módosításéival helyrehozni. A besorozásnál történt sérelmeket illetékesek szolgálati úton egyénileg egyenkint rögtön; megfellebbezitek, amely fellebbezésre azonban csak egy év elteltével kaptak választ, amelyben az igazgatóság arról értesítette őket, hogy Bem teljesítheti kérésüket. Később, 1942 augusztusában ismét szolgálati úton, egyenkint kérték, majd ugyanezen év szeptember havában memorandumban tárták fel sérelmeiket az illetékesek előtt és csekélységeim is a memorandumnak egy példányát beküldötte a minisztériumhoz, hogy a vasutasok sérelme végre orvosoltassék, ez azonban még nem történt meg. T. Ház! Jól tudom azt, hogy a magyar törvények, illetve miniszteri rendelkezések értelmében a négy középiskolával bíró vasutasokat csak segédtiszti minőségben alkalmazhatják, mégis volt eset arra, hogy ilyern emberekkel a Máv. igazgatósága kivételt tett, aminek természetesen megvan, a maga igazolt indoka és aminek mi nagyon Örvendtünk és örvendünk jelenleg is és azt hálásan megköszönjük, de szerényen megjegyezzük azt is, hogy még sokan, kimaradtak, akik ezt megérdemelték volna. Huszonkét évig volt magyar nemzetiségű C f r.- állomás főnököké t, pénztárvizsgálókat, pénztárosokat, előadókat, forgalmi íszolgálattevoket, tisztviselőket egyenlőrangba sorozták be a négy elemivel bíró, a Máv.-nál engedélyezett altiszti vizsgás személyzettel. Sőt volt rá eset, hogy még alárendeltebb helyzetbe kerültek, mint azok, akiknek nincs meg a négy középiskolás képesítése. Ennek a sérelmes besorozásaak egyedüli indokául állítólag azt hozták fel, hogy ezek a vasutasok most nem töltenek be tisztviselői munkakört. E munkakör betöltésére azonban a Máv. igazgatósága nem adott nekik módot. A mai napig körülbelül 100 mégy középiskolás vasutast soroztak be a B. táblázatból az A. táblázatba. Ezek a besorozottak sem! töltöttek be a Máv.-nál tisztviselői munkakört, mégis oly szerencsések voltak, — és múltjukkal ezt ülése 1942 december 2-án, szerdán. tényleg ki is érdemelték, — hogy átsorozták őket. A be nem sorozottak állítólag azért mellőztettek, mert nem érték el a B. 6. foikozatot. Ez az állítás azonban nem fedi a valóságot, mert az erdélyi magyar vasutasok, akiknek érdekében most interpellálok, nemcsak hogy a B. 6. fokozatot érték el, hanem igen sokan közülük ezt a fokozatot jóval túl is haladták. Körülbelül^ 50 olyan vasutast ismerek magam is Marosvásárhelyen, Kolozsváron és annak környékén, akik hasonló helyzetben vannak. Azt is sérelmezik a vasutasok, hogy újra le akarják őket vizsgáztatni, pedig olyan munkakört töltöttek be, ahol szakvizsga nélkül nem állhatták volna meg a helyüket. Mivel a B. táblázatból az A.-ba sorozott többi vasutastól sem kértek tisztviselői külön vizsgát, a még íbe nem sorozottaktól sem kérhetnek, vagy legalább is jogos- az ő kérelmük a vizsga elengedésére, hiszen a hátuk mögött 25—30—-35 éves szolgálati idő áll és a gyakorlatuk megvan a tisztviselői munkakör betöltéséhez. A 7200/1942. M. E. rendelet, amely tartalmazza az idevonatkozó jogszabályokat, nem engedi meg, hogy négy középiskolával bíró vasutasok tisztviselők legyenek. Dacára a miniszteri rendelkezésnek — mint mondottam — mégis történtek kivételek és éppen azért ezeknek az erdélyi magyar vasutasoknak a nevében kérem mély tisztelettel a közlekedésügyi miniszter urat, hogy ezeknek a magyar vasutasoknak, akik 50—60 éves öreg fejjel most már vizsgára nem állhatnak, de akik letették a vizsgát úgy magyar vonalon, mint szakvonalon a 22 év alatt (Rajniss Ferenc: Elég vizsga volt!), megfeleltek minden követelménynek, rendelkeznek a megkívánt szakvizsgával, a megkívánt gyakorlattal, a múltjuk tiszta és becsületes, a besorozásuk — azoknak, akik ezt megérdemlik — minél hamarabb megtörténhessék. (Helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Piukovich József képviselő úr interpellációja a kormányhoz a bácskai születésű és illetőségű szerb dobrovojácok földjuttatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): »Van-e az összkor mányinak tudomása arról, hogy az Újvidéken megjelenő »Nova Posta« című szerb újság folyó évi november hó 15-én azt adta hírül, hogy minden bácskai születésű és illetőségű szerb dobrovojác bántatlanul megmarad a szerbek által részére adományozott birtokában? Hajlandó-e az öisszkormány a bácskai magyar lakosság^ érdekeit és érzelmeit mélyen sértő cikk állításait megcáfolni, illetőleg, amennyiben az a valóságnak megfelel, álláspontját megváltoztatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pinkovich József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Interpellációm a bácskai születésű és illetőségű dobrovojácok földjuttatásairól szól és így tárgy szerint tulajdonképpen, a földmívelésügyi miniszterhez kellene interpellációmat intézni. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt hiszem, a t. Ház osztja véleményemet, amikor az egész kormányt kérem arra, hogy ebben a
