Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 39 Tudom, hogy pillanatnyilag nagy szót mondtam ki, tudom, hogy mindenki előtt a pénzügyi nehézségek tonyosulnak fel, de azt hiszem, hogy ha leülnénk a kalkulációhoz, papírt ós ceruzát vennénk elő és számokat mondanánk,, akkor ez talán nem is lenne olyan túlságosan nagy kérés, egyáltalában nem volna követelőzés a magyar újságírói kar részéről. Csak fel akartam vetni ezt a gondolatot, amely mint percről percre; napról napra erősödő vágy izmosodik a magyar újságírói kar lelkében. Tudom és hiszem, hogy ez a gondolat a jövőbeli még gyakrabban fel fog merülni és mint egy nemzeti követelés fog az ország közvéleménye elé kívánkozni. Egyébként tekintettel ^arra, hogy a Kállay-kbr'mány részéről az újságírói karral szemben megbecsülést éreztünk, a költségvetést a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a balk'âzêpen.) Elnök: Szólásra következik

1

? Mocsáry Ödön jegyző: Vájna Gábor! Elnök: Vájna Gábor képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! A nemzetvédelmi propagandaminisztérium költségvetéséhez óíhlajtok hozzászólni, A Kállay-kormánynak hivatalbalépése alkalmából mindjárt egyik legellső intézkedése volt két új tárcanélküli minisztériumnak, ililetőleg miniszteri állásnak a rendszeresítése^ Hlai valamilyen célra felállítunk egy új minisztériumot, vagy kinevezünk egy minisztert, akkor meg

1 kell vizsgálnunk, vájjon szükség vollt-e, van-e, vagy lesz-e arra ai miniszteri tárcára. Mi már régen hirdettük és több felszólalásiban kifogásoltuk a különféle bizottságokban is a propaganda hiányát. Kifogásoltuk ezt ^ külpolitikai és belpolitikai vonalon, mert mi, magyar emberek, valamennyien éreztük, hogy Magyarországról külföldön a legerősebb propagandát ; a világ szabadkőművessége és a világ zsidósága úgy terjeszti, hogy az a magyar nemzet egyetemére nézve káros. Éppen ezért a nemzetvédelmi propagandaminisztérium felállítását ihlasznos, sőt szükséges dolognak tartjuk. (Meskó Zoltán: Megfelelő hatáskörrel azonban!) ïEai, már most az állami költségvetés részletezését vesszük a kezünkbe és megnézzük a. nemzetvédelmi prop againdaminisztérium címet a 104. oldalon, akkor azt látjuk, hogy az egész összeg, amelyet a miniszter úr kap, 4,358.000 pengőt tesz ki. Ebből nemzetvédelmi propagandaszolgálatra átalányként összesen két és féltmillió pengő van felvéve. Nem akar részemről általános jellegű ellenzéki megállapítás lenni az* hogy ez az összeg kevés, több kellene, mert tudom, hogy a háborút meg lehet nyerni propaganda által, vagy e(l lehet veszíteni propaganda hiányában. A propaganda nem ma született meg, az örök zsidóság^ már régen ismerte és sok-sok ezer év óta kihasználta mindenütt a maga jarvára; csak mi keresztények, s így mi magyarok is nem értettünk ehhez. Mi mindig csak az isteni igazságszolgllátatásban, mindig csak az igazságiban bíztunk és elfelejtettük, hogy becstelen embereik az igazságot sokszor korrigálni tudják, ha akarják. Éppen ezért ai propaganda hatóerejét nemcsak itt benn az országban, hanem kinn a külföldön is fel kell használnunk, hogy ne csak idehaza vigyük be a tömegeikbe azt a feltámadási vágyat, akaratot* amelyet a szivünkben, lelkünkben; érzünk, hanem bevigyük az emberekbe külfölldön is, hogy ott is érezzék: ezeknek az embereknek igatzuk van. Ha ezt nem tudjuk átütő erővel, hatással, meggyőződéssel és hittel belevinni külföldön és belföldön azokba, akik ezt most nem értik, akkor nem tudunk jó munkát végezni. Ha az ember megnéz egy egyszerű kis szatócsüzletet* amely az utca sarkán megnyílik, vagy egy új mozit, amely most nyílik meg, akkor azt látja, hogy ezek tulajdonosai röpcédulákat nyomatnak es azokat a szomszédos utcákban minden lakásba beadják. Ezeken a röpcédulákon az, áll, hogy Nagy József szatócsüzlete itt és itt megnyílt, vagy látogassuk ezt vagy -azt a mozit. Ezi mind. propaganda. A propagandának száz és ezer eszköze van. Propagandával majdnem azt is be lehet mesélni az embereknek, hogy ez a papír nem fehér, hanem fekete, csak megfelelő emberek, megfelelő szervezettség kell hozzá. (Meskó Zoltán: És színvakság! — Derültség.) Mi láttuk, hogy éppen a trianoni békediktátum előtt, és a békediktátum^ idején hogyan terjesztették el a szabadkőműves zsidók a Nagy-Csehszlovákia, Nagy-Jugoszlávia és Nagy-Románia eszméjét. A költségvetési 190. oldalán at nemzetvédelmi propagandaminiszter feladataként az indokolásban a következők állanak (olvassd): »Különösen abban az irányban«, — kell tudniillik propagandát kifejteni — »hogy a mind-magyohb áldozatokat követelő küzdelemben a nemzet lelki ereje csorbítatlan maradjon és a még reá váró áldozatokat erős lélekkel tudja elviselni«. Ez nagyon helyes'. Később pedig azt, mondja az indokolás, hogy (olvassa): »A társadalom, széles rétegeit az országvezetés irányáról, munkájáról, feladatairól és eredményeiről állandóan, rendszeresen és tárgyilagosan kell "tájékoztatni« (Mozgás a szésőbaloldalon. — Olvassa): »

a hazafias érzést* a, nemzeti öntudatot, a magyar sorsközösség tudatát és a népi egymásrautaltság érzését, valamint az egészséges és szilárd társadalmi közszellemet országos szervezőmunka kifejtése és különösen a. társadalmi egyesületek munkájának serkentése és összehangolása útján kell ébrentartani és fejleszteni.« .1,-1, A későbbiekben megállapítja &B indokolas, hogy bizonyos hivatalli szervezet áll a miniszter úr rendelkezésére. Ügy látom azonban, hogy a miniszter úr csak maga fejt ki propagandát. Itt-ott akadnak ugyan propagandistái, de a miniszter úrnalk nincs jogköre. Vagy van szükség propagandaminisztériumra és propagandaminiszteTre, vagy nincs. Ha szükség van rá a nemzetvédelem érdekében, akkor ezt a minisztert megfelelő összegekkel dotálni kell, ennek a, miniszternek kezébe kell adni mind a külföldi, mind a belföldi irányban vezetett helyes propaganda lehetőségeit, továbbá a szükséges hatáskört, íhiogy bele tudjon szólni a dolgokba, mert csak úgy tud heltyes propagandát kifejteni, ha érzi, amit ő maga is nagyon helyesem megállapított 1942. augusztus 18-án Debrecenben a nyári egyetemen mondott^ beszédében, és ez az, hogy »ai propaganda kifejtője legyen megyőződve és legyen átfűtve^ az általa hirdetett eszme egyedüli helyességéről, továbbá az a cél, hogy azokat az erkölcsi elveket, amelyeket meghirdet, a saját életével, példaadásával támassza alá,. Vizet prédikálni és bort inni a propaganda birodalmában nem lehetséges.« Ez egy ezeresztendős vagy talán még öregebb megállapítás. Ehhez az szükséges, hogy ha a propagandaminiszter látja, hogy ez vagy az a dolognem helyes, vagy ebben vagy abban a kér-