Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 457 egyszerű .• és természetes, hogy mi a magyar nemzet végcélja ma: egy magyar állam, amely történelmi jogaira felépülve, mindem magyart magába tud foglalni. (Bencs Zoltán: Ügy van!) Jelenleg útban vagyunk és még igen hosszú út fekszik előttünk, sok meredéllyel, talán lejtővel és talán csapdákkal is súlyosbítva, menetelünk 'és, olyan menetfegyelmet és olyan, menetrendet kell tartanunk, amely a legalkalmasabb valamennyi magyar erő egybefogiására és az előre következő út mindenáron való biztosítására. Ebben a menetoszlopban helyet kell tehát biztosítanunk minden magyar számára, de a menetfegyelmet és ennek szabályait csak olyanok diktálhatják, akik ismerik ezt az utat minden részletében, ismerik a menetben haladó magyarok életigényeit, teljesítő képességét, munkabírását, akik hajlandók, mint vezetők magukat a közösség nagy érdekeinek alávetni és akiknek a magyar milliók magukat a hit és bizalom alapján alávetik. A célt messze előre kell látni, hogy jól kimérhessük az egy napra esedékes menetteljesítményt. Ezeknek a menetfeladatoknak megoldása terén látunk mulasztást és szívesen beismerjük azt! is, hogy nem a Kállay-kormány felelősségéről van itt szó egyedül, (Bencs Zoltán: ÍTgy van!) hanem hosszú évek bizonytalansága vezetett e problémához és most a Kállay-kormány, mint a jelenlegi kormány feladatává vált, egy világháború kellős közepén a nemzeti erőket csatasorba állítani a magyar jövő, tehát a holnap menetteljesítményének érdekében. Egy tennivaló tekintetében egyezett valamennyi képviselő felszólalása, a nemzeti biztonság alapja az erős magyar honvédség. (Bencs Zoltán: Ügy van!) Erről a kérdésről félreértést kizáró módon mondottuk el véleményünket, de nem kaptunk — megmondom egészen őszintén — olyan miniszteri választ, amely az általunk felvetett talán részletkérdések lelkiségét értékelte volna, bár reméljük, hogy a kormányzat a magyar honvédséget minden erővel fejleszti (Bencs Zoltán: Ügy van!) és alkalmassá teszi a ráváró nagy feladatok megoldására. (Bencs, Zoltán: Ügy van!) Be valahogyan úgy érziem, hogy az osztrák szellemből még -mindig vannak maradványok ai honvédségünkben is. (Bencs Zoltán: Nincsenek többé! — Felkiáltások a szélsőbaioldalon: Nana!) Ezeket ki kell küszöbölnünk. Amikor a honvédség kérdésével foglalkozom, méltóztassék megengedni, hogy a képviselőháznak égy a közeli napokra esedékes munkafeladatára egy-két mondattal rátérjek. Kiosztották a törvényjavaslatot az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadmentességi váltságról. Ezt a törvényjavaslatot bizonyára számos képviselőtársam átolvasta». Azt hiszem, nagyon sokan vagyunk ebben a teremben, akik velem együtt megállapítják azt, hogy ez törvényjavaslat nagyon helyes elgondolásból, nemzeti szükségességből származott, (Üay van! Ügy van! a középen. — Maróthy Károly: ...-, ámde...! — Egy hang a középen: Miért »ámde«f) de mégis megformulázásában, tartalmában a hősi kultuszt vágja arcon (Bencs Zoltán: Miért?) Azt a hőísi kultuszt, amelyik olyan harcosokat, akik az első világháborút végigharcolták, akik ebben a háborúban is resztvettek, kiemeli. Ez a javaslat viszont ezeket hátrányosabb helyzetbe hozza azokkal szemben, akik esetleg valahol munkaszolgálat keretlében teljesítették úgynevezett honvédelmi kötelezettségüket, (Bencs Zoltán: Az áldozatok $&$* formák! — Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Bencs képviselő urat rendreutasítom! (Rajnisis Ferenc: Ehhe,z azután nem ért, mert nem^ volt ott! — Zaj és közbeszólások.) Kérem Kajniss képviselő urat és a képviselő urakat, hogy a rendelkezésre álló időt hagyják meg a szónok részére. (Bencs Zoltán: Éljen! — Zaj ű szélsőbaloldalon.) vitéz JarOss Andor: Ez a szöveg nem állja ki a kritikát akikor sem, hogy ha Összehasonlítom a harctéri kitüntetésekkel ékes katonát azokkal a katonlai szolgálatot teljesítő egyénekikel, akik idehaza például különböző katonai irodákban eß hivatalokban teljesítenek szolgálatot Ezek mentesek pél'dlául ebben az esetben a hadmerttességi adó alól. Engedelmet kérek, szíveskedjenek képviselőtársaim a túloldalon 1 is lekiismeiretesen átolvasni a törvényjavaslatot és már most erről a helyről arra kiérem a pénzügyminiszter urat • száveékeidjék a^ törvényjavaslatot visszavonni és szíveskedjék, a hősi kultusz szellemiének megfelelő új javaslattal a Ház elé jönni, hogy ezt a javas latát egyöntetűen valamennyiéi* elfogadhassuk. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalolda-, Ion.) A magyar kultúrpolitikában a sok év sok változást hozott létre intézményekben, iskolákbáni, azok tanrendjében, csak a megértő szellem hiányát érezzük még ma is. Azok a pedagógiai feladatok, amelyeket pártszövetségünk vezérszónoka vetett fel, a jövő útját mutatják. Iskolatípusaink lassan, de biztosan elöregedtek. A nyolcosztályos népiskola bevezetése új utat kell, hogy vágjon. Elsősorban igazi nyolcosztályos népiskolára van szükség. TücHjuk nagyon jól, hogy a jelenleg bevezetett népiskola ebben a tekintetben nem jelenti a tulajdonképpeni nyolcosztályos népiskolát (Maróthy Károly: Gsakí elméletileg!), hanem jelenti valamilyen formában a pótlását egy nyolcosztályos elemi népiskolának, de hogy ha tárgyilagosan vizsgáljuk és a magyar közösségi szen> szögből bíráljuk el a magyar középiskolai típusokat, a polgári iskolát, akkor múlhatatlanul rájövünk arra, hogy igenis szük&ég van — ahogyan Kapcsán y i László és Palló Imre képviselőtársaim kifejtették — egy egységes alsófokú középiskolai típusra, hogy ez a fiatalság továbbra is együtt tanul jonl és csak azután. a középiskola felső osztályaiban diifferene^alódjanak széjjel szaktípusofc szerint a különböző ágazatok. A főiskolák és az egyetemek tekintetében is szükség volna egy oljan reform bevezetésére, amely az egyetemi tudományosság gondolatát elválasztja a tulandonlkeppeni további szakképesítést adó főiskolától. (Helyeslés a szélsőbalomion. — l°r n yps György: Az érettségit kell megreformálni!) Az érettségi megreformáláshoz nagyon szívesen hozzájárulok és állítom azt is, bogy magában véve az érettségi intézménye, kulono&en nyolcosztályos középiskola mellett, ahol minden tanárnak módjában van megismerni a tanulóit teljesei« felesleges ntezmeny. van Ügy van! d szélsőbaloldalon.) Gazdaságpolitikánk élvonalában a foldbirtokpolitüka. áll. Ez a magyar bölcső ez nemzeti jövőnk és igazi honvédelmünk táptalaja. A magyar földbirtokpolitika nem tudott meg ma » olyan, jogszabályokban .*$*&** jutni, amelyek ezt a kéri« legalább politi-
