Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

444 Az országgyűlés képviselőházának 318. Hát ezek szomorú dolgok!) Amikor ilyen dolgok merülnek fel, akkor semmiféleképpen nem tudom tényekkel alátámasztani a szépen elhangzott beszédeket. Egy másik konkrét esetet hozok a t. Ház elé. Egy bácskai magyar tíz évet ült kémkedés miatt Mdtrovicán. Hogy ez mit jelent, azt talán tudják azok a képviselő urak, akik a szerb megszállást végigélték. Amikor e« az ember onnan^ szerencsésen megszabadult és a visszacsatolás megtörtént, a magyar kormány lehetővé tette, hogy ez a sokat szenvedett, tízévi börtönt elszenvedett magyar megszerezhesse egy zsidó-szerb fűrésztelep részvénytöbbségét, amelyet 300.000 pengőért meg is vett'. A folyó év tavaszán ment át a tulajdonába ez a vállalat, azóta mindent elkövetett, hogy gömbfához jusson, de a mai napig egyetlen köbmétert sem utaltak ki neki. Én magam is eljártam ebben az ügyben a miniszter úrnál, külön kérvényt adtunk be, kaptunk egy sablonos, rideg elutasító levelet, holott semmi más célunk nem volt, mint az, hogy hai egy magyar a naagyaíTságért, a magyar közösségi szellemért ilyen súlyos áldozatot hozott, amit a kormány méltányolt is az egyik kezével, akkor adják meg neki a lehetőséget^ hogy megéljen és ne vegyék vissza a másik kezükkel azt, amit az egyikkel adtak. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) így semmiféleképpen nem tudjuk bebizonyítani népünknek, hogy mindazok kivételes elbánásiban részesülnek, akik magyarságukért ilyen súlyos áldozatot hoztak. Nem tudom megérteni, hogy mi lehet enneik az oka. Az erdőkitermelési ügyek intézése ós a fűrésztelepeknek fával való ellátása — amint hallom — igen sok kifogásra ad okot és a miniszter úrnaík állítólag az az álláspontja, hogy csakis a kincstári fűrésztelepeket látja el fával, a magánfűrészitelepeket nem. Én nem akarok ezzel vitába szállni, csak megint azt mondom, hogy akkor minek jutalmaz valakit az állam fűrészteleppel, ha nem adja meg a lehetőséget arra, hogy meg is éljen. (Vájna Gábor: Az adót miből fizesse akkor!) Ha már a földmívelésügyi kormányzatnál tartunk, teljesen egyetértek Hamm igen t képviselőtársammal, aki a Bácska vízrendezési kérdéseit hozta fel. En voltam aa, aki az első árvizes esztendőkben interpelláltam és Teleki miniszterelnök űr h> Ház színe előtt megígérte az átmentési tő társulatok államosítását. (Halmai János: Hol vagyunk még attól!) Azóta az új földmívelésügyi miniszter úr is megígérte, de a világon semmi sem történt. Most azután, hogy nagy szárazság volt és a talajvizek viszszahúzódtak, megint elfelejtették ezt a kérdést és úgy állunk itt az Isten kezében, amint három esztendővel ezelőtt álltunk (Ügy van! Ügy van!), ha az Isten úgy alkarja ési sok vizet ad; megint ki fog esni a termelésből ezer és ezer hold, die a kormányzat semmivel sem próbál segíteni, még csak a szándékát sem árulja el annak, hogy ezt a súlyos problémát meg akarja oldani. Ha már egyszer a miniszterelnök úr és a szakminiszter úr kijelentette, hogy ez megoldásra váró kérdés,, hogy ezt meg r kell csinálni, aikkor nem tudb'uk, mi akadályozza & kormányzatot abban, hogy tényleg véére is hajtsa. (Egv hang a szélsőbaioldalon: Miniszterváltozás!) Hiszen ezelk pont a legtisztább magyar vidékeik, az Alföld (Füssy Kálmán: Rs 8 Csallóköz!) és például a Csallóköz, de mindenféle esryéb szempontból, így ar többtermelés szempontjából is meg kellene ezt oldani. Az volna a legfontosabb, hogy ne pusztán az időülése 1942 december 2-án, szerdán. járás viszontagságaitól függjön a termelés, amitől úgyis eléggé függ, hanem amennyire lehet, emberi erővel hozzuk olyan helyzetbe azokat a szegény gazdákat, hogy egy rossz esztendő^ egy vizes esztendő ne tegye őket egészen kenyértelenné. Örülök annak, hogy a kereskedelmi miniszter úr éppen jelen van a felszólalásomnál. Felhívom a figyelmét arra, hogy ©gyes állami intézményeik sem érvényesítik teljesen a szociális szempontokat. A magyar királyi Államvasutaknál az alkalmazottaknak nagy százaléka órabéres. Ezek családi pótlékot a feleség után nem kapnak, egy gyermek után pedig csak 5 pengőt, holott egy részük kettő-három, sőt öt évig teljesít már vonatkísérői, vonatfékezői szolgálatot. Az órabérük 38—42 fillér, havi keresetük ilyenformán 80—90 pengő; ehhez jön még a vonatkísérőknek a kilométerpénz és a távolléti órapénz, amely szintén maximálisan 60—70 pengőre megy fel. azonban ahhoz, hogy ennyi keresete legyen, 4—500 óra szolgálatot kell "havonta teljesítenie. Már most megjelent a kormány rendelete a háborús segélyről. A Máv.-altisztek meg kapják a havi 25 pengőt, az órabéreseik nem kapnak semmit, pedig- szolgálatteljesítés tékán tétében semmi különbség' sincs köztük. Ez egyébként is nagyon mostohasorsban élő réteg, amely nem tudja megérteni, hogy amikor olyan szép beszédek hangzanak el az egyke ellen, a szociális viszonyokról, a szociális gondoskodásról, akkor miért kell velük! így bánni. Talán azért van ezi, ment aki egyévi szolgálatot teljesít és még nincs véglegesítve, az 38 fillér órabért kjap, alkít pedig már véglegesítenek, annak az órabére 42 fillér? Talán ez a négy fillér őrab árkülönbség az ok, amiért évekig hagyják az embereket kisegítő órabéresként szolgálatot teljesíteni 1 Kérem a miniszter urat, hogy intézkedjék olyan irányban, hogy ezelk a szegény emberek, alkiik olyan felelősségteljes, és súlyos szolgálatot végeznek és akik éppen a háború fokozott igénybevétele folytán úgyszólván teljesen elszakadtak a családjuktól — egyetlen szabadnapjuk sincs, napi 8 órai szolgálatot Ikell teljesiíteniök, — megfelelő elbánásban részesüljenek. Ezeknek az volna a kétésüiki, hogy az egyévi szolgálatot hetöltötteket vegyék át órabóresnek, azt, aki három éve őriabéres, véglegesítsék, az órabért pedig minden körülmények között emeljék annyira, bogy meg tudjanak belőle élni. Egészen jogos # az a kívánságuk, hogy feleségük után is kapjanak családi segélyt, ha nemi is teljes kiszabatlb

am, amennyit a véglegesített alkalmazottak íkjapnák, de legalább a családi segélynek bizonyos százalékát, 50, vagy 75 száziailékát kapják meg az ilyen kisegítő órlabéresefe. A mellett elrendelik ezeknek az embereknek azt is, hogy egyenruhában teljesítsenek szolgálatot, erre pedig nem adják meg nekik a lehetőséget. Megkívánják, hogy egyenruhát viseljenek, viszont azt a saját zsebükből, ebből az említett keresetből íkiell megvásároilniok. Eöviden rá akarok térni a bányászok ügyeire is. 1940 őszén történt a bányászok bérrendezése és akkor a bérmegállapításoknál^ a természetbeni ellátást is figyelembevettéki. Azóta ezen a téren nagy ^ romlás következett be, úgyhogy liszten és zsíron kívül a bányászok tulajdonképpen semmiféle természetbeni