Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
442 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. került azon a vidéken vízmentesíteni a szükségéé területekeit. A rizstermelést még az is hátráltatta, hogy a vízszolgáltatás a Baja és Bezdán közti tápcsatornának jórészben való eldugulása folytán nem volt zavartalan, úgyhogy a Bácska most azt a két ellentétes helyzetet élte át, hogy tavasszal úszott az egész föld és nyáron már nem volt víz, még annyi sem volt, hogy a rizsföldekre rá lehetett volna ereszteni. (Zaj a jobboldalon.) Tudjuk, én csak a rizsprqblémával kapcsolatban beszélek erről. Éppen ezért vagyok bátor e helyről is kérni az igen t kormányt, hogy a Bácska leosapolási kérdését igazán viselje szívén, mert ha a Bácska vizeit sikerül lecsapolnunk, akkor a mai időkben oly fontos többtermelést ez igen nagymértékben elősegíti. (Rassay Károly: Reméljük, hogy mi fogjuk élvezni, mert eddig nem élveztük!) Ezenkívül a községi földek problémájáról is szemétnek sizólni. Tegnap Trischler képviselőtársam beszélt a volt jugoszláv agrárreform kihatásairól. Én ennek csak egyetlen szektorát akarom most érintene ^ bácskai német községek községi földjeiből az agrárreform folytán 2500 hold — ú jib ól hangsúly oizom, községi — földet veszítettek, el. Ezek közt á községek közt van többek között Torzsa község is. Torzsa községnek körülbelül 400 hold ilyen községi földje violt. Ez vizenyős föld, még legelőnek is alig alkalmas. Körülbelül négy évtizeddel ezelőtt a község megváltotta ezt a földet a királyi kincstártól és évtizedekig részletfizetéssel törlesztette is az árát. Most ezt a földet! újból az állam vette kezelése alá és mindezideig nem sikerült ennek ai község javára való visszaadását kieszközölnünk. Ez a probléma azért fontos, mert ezek a községek állattenyésztéssel foglalkoznak és az állattenyésztés falvainkban igen magas színvonalat ért el. Az állattenyésztéshezi azonban szükséges a legelő és a községek ezeken a földeken rendezték be a legelőiket. Más nem is áll rendielkezésükre. Röviddel ezelőtt Kulán jártam, b járási székhelyen és érdeklődtem az ügy fejleményei után. A főbírói hivatalban azt a választ kaptam, hogy ezt a földét a község nem kaphatja vissza, — ismétlem 400 ^ holdtól van szó — mert telepesek részére fogják juttatni'. (Rassay Károly: Helyes!) Én nem akarok itt beleszólni a t. kormány telepítési akciójába, de legyen szabad megjegyeznem, hogy & mi német községeink határában mégis jogosultak vagyunk az esetleg rendelkezésre álló földet saját falvainkheli nincstelenek részére telepítés céljából megkapni, (Egy hang jobbfelől: Közösségi gondolat!) de én sajnálom azokat a családokat, amelyeket ezekre a földekre telepítenek, mert ezeken a földeken, ha szerencsések ezek a, családok;, minden ötödük évben van termés, de négy éven át a tavaszi hónapokban ott biztosan kacsára vadászhatnak, úgyhogy előttem teljesen érthetetlen az a terv, hogy azt a 400 holdat ott a Ferenc József-csaterna mentén szintén telepítési célokra akarják felhasználni. T. Ház! Kötelességemnek tartom e helyen is megemlíteni bajtársainkat* akik odakint a harctereken küzdenek, példát mutatnak nekünk és olyan ragyogóan tesznek tanúságot népeink sorsközösségéről ebben a súlyos időben. Hála és üdvözlet mindannyiuknak és fogadjuk, hogy minden erőnkkel tartjuk a belső frontot, őrködünk annak szilárdsága felett, soha el nem mulasztjuk kötelességeink teljesítését s emelt fővel fogjuk majdan a győzelem napján hazatérő katonáinkat köszönteni és falvainkat nekik ismét átadni. T. Ház! A jelen vita során igen számos utalás történt a nemzetiségi kérdésre. Meg akarom említeni az erdélyi képviselők nevében Miké Imre igen t. képviselőtársunk által mondott szép beszédet, amelyben a nemzetiségi kérdésre olyan jóbarátilag utalt. Köszönettel vettük mi németek a miniszterelnök úr kijelentéseit, amelyeket hozzánk intézett és amelyekről Trischler képviselőtársam tegnap bővebben beszélt. Bizalommal fordulunk a miniszterelnök úrhoz és a magas királyi kormányhoz kívánságainkkal, amelyeket itt a Ház színe előtt éppen ezért nem akarok minden részletükbe feltárni. Mivel a kormány iránt bizalommal viseltetünk, a megajánlás! törvényjavaslatot elfogadom. (Taps középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vámos János jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó! Baky László: T. Ház! Hamm igen t. képviselőtársam beszédéből ügy éreztem, hogy az itt élő német nemzetiséggel a magyar nép továbbra is a legteljesebb! összhangban és együttműködésben tud élni, mint ahogyan kell is élnie. Mi, magyar nemzetiszocialisták teljes mértékben megértjük, hogy a német nép népi alapokon szervezkedik és akik nyíltan megvallják, hogy németnek tartják magukat, azokról igyekszik gondoskodni és őket jobb helyzetbe hozni. Nekünk magyaroknak — és ezzel kapcsolatban még foglalkozni fogok majd Zsilinszky képviselőtársam beszédével — ugyanilyen népi alapokon kell szervezkednünk: meg kell erősítenünk saját fajtánkat és itt egy magyar népi közösségnek kell kialakulnia. Ezért én sem tudom gyászmagyaroknak nevezni azokat a németeket,, akik németnek vallva magukat, visszakérték német nevüket. Aki német, az nem lehet gyászmagyar, (vitéz Jaross Andor: Ügy van! Ügy van! — Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Az utóbbi időben sok megnyilatkozást és beszédet hallottunk az egységről, az öncélú politikáról, mindkét oldalon hasonló kifejezések, hasonló kívánságok nyilatkoztak meg, amiből csak azt érezhettük ki, hogy itt a beszédek szerint tulajdonképpen alig van közöttünk különbség. Beszélünk a magyar közösségi szellemről, amit mindnyájan kívánunk. Ezek után joggal kérdezhetik, hogy miért nincs meg akkor az egység, miért vagyunk ellenzékiek? Ezt ma kénytelen vagyok itt konkrét esetekkel megindokolni. A miniszter urakS nak az ntóbbi időben bőségesen elhangzott beI szédei nagyon szépek, mondhatom " majdnem | száz százalékig alá lehet őket írni, ezzel szem1 ben azok a rendelkezések, amelyeket kiadnak, i egyáltalában nem igazolják azokat a szép sza| vakat és 'beszédekei amelyek elhangzottaík. Sorba veszem az egyes problémákat és j mindjárt a magyar nép, a magyar parasztság I legfontosabb kérdésével, a földkérdéssel kezdem én is, bár nem akarok részletesen kitérni rá, hiszen már annyian foglalkoztak képviselőtársaink közül ezzel a* or obiémával. Nemrég hoztuk meg a zsidóföldek igénybevételére vonatkozó törvényt, amelynek egyszerűen az a következménye, hogy ma a mai gyár paraszt, a földdel foglalkozó magyar 1 nem juthat zsidóbirtokhoz. Az 1—5 holdas
