Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

440 - Az országgyűlés képviselőházának 318. roly: Személyes; kérdésben való felszólalás ez?) bennünket dicsérni találnia, Lolkiismeretvizsgálatot kellene tartanunk, vallon helyes úton járunk-e még! (B. Szabó István: Nyugodtak lehetnek, mi helyes úton járunk!) Az ellenünk intézett kirohanásait és gyanúsításait egyébként a leghatározottabb an utasítom vissza. (B. Szabó István közbeszól.) Elnök: B. Szabó képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Hamm Ferenc: Ne beszéljen türelempróbákról és ne ajánlgasson nekünk olvasmányokat, elmélkedjék inkább, ezt ajánljuk viszonzásképpen éppoly illő szerénységgel és nem is barátsIágtalianuL politikai jósitíehetségéről, mert híres jövendőmondására, melyben olyan karakánul jelentette be Sehusehnigg volt osztrák kancellár biztos győzelmét, ugyancsak alaposan rácáfolt a valóság. (Baky László: Ez igaz! — Rassay Károly: A repülőgépeket nem számította be a választási eszközök közé! Ez a különbség!) A mi népcsoportunk és annak szerve, a magyarországi németek szövetsége a nemzeti szocialista népközösség alapján állva fejti ki működését és gyakorolja közösségi életét. Ha ma azt hallom, hogy a múltban sőt nem is olyan régen ezt a magyarság elég számos rétegében és mérvadó részén nem értették meg, sőt a Volksbund fellépését bizonyos aggodalommal és kritikával szemlélték és ellene fel is léptek- akkor ez csak azért történhetett, mert a népközösségi szellemnek népcsoportunkban való megnyilatkozását nem fogták fel helyesen; talán azért is, mert a közösségi elv, különösen annak szociális vonatkozásaiban a saját soraikban még nem érte el azt a fejlődési fokot, amelyei ma áll. "Ennem hiszem, hogy ma bárki, jószándékú és tárgyilagos ember, népcsoportunkat az illojalitás, illetőleg a hazafiatlanság vádjával illethetné. Ezzel szemben Czermann Antal képviselő úr az elmúlt pénteken itt a Házban azt jelentette ki, hogy ő is örvendetes megértést lát részünkről, ami az áltamhűséget illeti. Nekem ehhez a kijelentéshez van megjegyezni valóm és hozzáfűzöm, hogy ebben egy útoin járok mind a hét német képviselőtársammal, akikkel a hazai németségnek itt a Házbain szóvivője vagyok, de német népcsoportunk! vezetőségévei is. Megjegyzésem a következő: Nem a mi álláspontunk változott meg az államhűség gyakorlásában, híanem a bennünket bíráló képviselő űr változtatta meg ítéletét. NépfcSloportunk

1 maigatartása a régi ebben az irányban és itt mutathatok rá arra a meggyőződésünk szerint örvendetes tényre, hogy mi valiamennyien, népcsopoir'tnnk felelős emberei, nemcsak iai magas királyi kormány tagjaival folytatott érintkezésünk .alkalmiával tapasztalhattiuk a felénk megnyilvánuló bizalmat, hanem ugyanazt érezzük számos politikus és más magyar vezető „ ember részéről, különösen ha azok, úgymint mi. a saját népközösségük gondolatától vannak áthatva. Egy népiközösség, amely a jelenleg tomboló küzdelemből véráldozatokban olyan mértékben veszi ki a részét, mint ezt teszi hazai német népcsoportunk, az felette áll minden gyanúsításnak és nem is látja szükségét annak, hogy azt visszautasítsa. Én csak arra kérem az illetékes felelős tényezőikét, ne adjanak hitelt országjárásuk alkalmával az ellenese 1942 december 2-án

9 szerdán, nünk koholt vádaknak, hanem vizsgálják ki a való helyzetet és ki fog példának okáért derülni, hogy népcsoportunk r.emhogy nem szabotálta a téliruha akciót a honvédség részére, hanem, mint kifejtettem, szinte villámszerű cselekvéssel olyan eredményt valósított meg, amellyel nyugodt lelkiismerettel léphet az ország színe elé, de, ami ránk nézve leginkább mérvadó, hazánk küzdő katonái elé. Még a legeliogultabb ellenf eleink sem állíthatják, hogy nálunk bajok lennének a harctér és a hazai front körül. Míg fiaink odakinn véreznek és küzdenek, mi idehaza többek közt megszerveztük a többtermelést biztosító szolgálatunkíat. amely fallya|inkban Wirtschaftlicher Kriegs dienst der Heimat elnevezés alatt fejti ki működését és falvainkban őrködünk a béke és a rend felett. Természetesen, nem hatóságként, hanem azoknak szükség ©setén készségesen rendelkezésükre állva. T. Ház! Talán nem egészen érdektelen, ha a t. Ház előtt megemlítem, hogy falvainkban az olajmagvak termelésének fokozása teljes megértésre talál. Míg 1940-ben falvainkban 4800 katasztrális holdnyi területen termeltünk olajmagvakat, addig ez a terület 1942-ben megközelítően 50.000 holdat tett ki. Vagyis az olajmagvak termelését két esztendő alatt közel a tízszeresére fokoztuk. Arról, hogy parlagon nem hagytunk földet az elmúlt őszi és tavaszi súlyos talajvizek ellenére, azonfelül hozzájárultunk a nadbavonult gazdák földjének megműveléséhez^ továbbá, hogy az elmúlt nyáron a termést őriztük és biztosítottuk, a hatóságok adhatnak a legjobban felvilágosítást. Minél súlyosabb az idők járása, fcinnál inkább be fog bizonyosodni, hogy fegyelemben állunk készen minden a haza és a közösség érdekében felmerülő feladat elvégzésére. Nem maradt ismeretlen tény, hogy szervezeteink, különösen ifjúsági szervezetünk, a jugoszláv háború zavaros heteiben az élet és vagyonbiztonságot) és a rendet fenntartották a Bácskában. Azokban a napokban, amelyekben a Bácska majdnem valamennyi hídja: a levegőben repült, Szentfülöp és Torzsa határában fegyelmezett szervezeteink életük kockáztatásával mentették meg- a Ferenc József csatorna hídjait, köztük két vasúti hidat. A Bácskában, de mindenütt az országban, ahol németségünk lakik, a többtermelés szükségessége nemcsak hogy megértésre talál, de meg is valósult. Nemcsak odakinn a határban és a kertekben, hanem falvaink széles utcáin és terein 1 is. Aki községeinket járja, az meggyőződhetik róla, hogy a házak előtt az idén virág ési fű helyett napraforgó, ricinus és egyéb hasznos növények termettek. Mindez magától értetődik és ezzel tartozunk a közösségnek, ezzel tartozunk mindenek előtt a hazának és mindez egyik hozzájárulásunk a belső front szilárdításához. Itt találom szükségesnek rámutatni arra, hogy az ország közvéleménye, ha népünkről mond bírálatot, mindezeket az általam eddig felsorolt tényeket nem veszi kellőképpen figyelembe. Mi örömmel^ hallottuk annakidején a miniszterelnök úr bejelentését, hogy gondoskodni fog az egész tisztviselői kar ki oktatás á• ról és felvilágosításáról a nemzetiségekkel való bánásmódot illetően. Mi gyakorlati tapasztalatok alapján beszélünk, ha felemlítjük azt, hogy a hatósági közegeken kívül szükséges a közvéleményt is a kormány intencióival 1 e kérdésben megismertetni. Nem is olyan re-