Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-318
438 Àz országgyűlés képviselőházának 318. í intézetbe tartozik. A falusi ember még mindig magára vaui hagyatva ebben a kérdésben:. Csak egy kiesi háza kell, hogy legyen és hozzá egy darabka földje, akkor már a legdrágább kórházi költséget is rátáblázzák arra a kicsi vagyonra, ahelyett, hogy bevezetnék a falvakban is az ingyenes gyógykezelést vagy legalábbis valami tagságon alapuló gyógykezelést vezetnének be. De ennek a szociális kérdésnek! másik vonatkozása, a családi pótlék, <a gyermeknevelési segély iís szinte egyenesen visszataszító' külön!séget mutat. A legutóbbi időben szélpen felemelték a közalkalmazottak családi pótlékát Ma az a helyzet, hogy a faluvégen Kis Péter vasúti váltóőr, ha öt gyermeke van, akkor tlötbb mint 200 pengőit kap havontiai csak családi pótlék címén. Nem sajnáljuk' tőle, (Czerm&nn Antal: Nem is szabadi!) nem azért beszelünk, gyermeket nevel, megérdemli. De az illető' testvérbátyja;, Kisi Pál ott a köizsiégben mezőgazdasági munkás, neki is van öt gyermeke» neki azonban a világon senki egy krajcárt sem ad azért, hogy öt gyermeket nevel é» azonkívül magának aizi apáúak a legmegfeszítettöbb munlka mellett sem áll módjában főkeresuiónyképpen annyit keresni, mint amennyit az a váltóőr csak (gyermekeltartáisi vagy cs'aládi pótlék címén fciaip. Pedig a mezőgazdiasági munkás öt gyermeke ennek a hazának, azt hiszem, éppen olyan fontos és éppen iolyan édes gyermeke kell, hogy legyen, mint annak a vasutasnak az öt gyermeke ott; kint a faluvégen. Hogyan lehet tűrni ezt a különbözőséget 1 ! Hogyan lehet ebben a formában megmutatni azt, hogy ebben az országban két nemzet van? Ezt nieim lehet és nemi szabad megtenni. Az a sízlabadpályán élő, maga emberségéből kínlódó és senkinek támogatására nemi szoruló egyszerű falusi ember is éppúgy megérdemli az állami gondoskodást akkor, amikor nagy nemzeti feladatokat teljesít, mint az,- akit szerencsés Végzete közallkí-mazotti sorba juttatott. Hogyan lehet tűrni azt, hojgy e két réteg között szociális vonatkozásbán ilyen óriási különbségek legyenek? Sürgősen meg kell oldani ezt a kérdést. El kell ismerni azt, hogy az első intézkedés, amely a falú népe felé valóban, szociális segítséget visz a közelmúlt években megszületett Országos. Néip- ;éis Család védelmi Alap. Ez nagy dolog, fontos dolog, évekkel ezelőtt még ezt sem mertük volna álmodni. De az Országos Nép- és Családvédelmi Alap segítsége elsősorban is egyelőre még csak válogat a legrászorultabbak köizött és nem általános 1 segítség, másodsorban pedig, ha általános segítéssié 1 válik, 'akikor sem nyújtja szociális téren azt. amit a városi lakosság kap a különlbÖiz'Ő oldalról való gondozás formájában;. Éppen ezért kívánatos lenne miné] erőteljesebben minden oldalról egyaránt követelni azt, hogv szociális politikánkból minél előbb 1 küszöíböljükl ki az egyenlőtlenséget és aránytalanságoklat azért, mert nem jó, ha az ilyen aránytalanságok meglátása azután a falu népéneik lelkében keserű érzéseket támaszt. T. Képviselőház! Tizenkét esztendővel ezelőtt egy ma is maigyon aktuális kérdést mint ellen zéM párt, úgy hí sízem, elsőnek, vetettünk fel. Ez pedig a következő volt: (Olvassa): »Követeljük honvédelmi berendezkedésünknek a lehetőségekhez mért legmagasabb fokú kifejlesztését, erősítését és legteljesebb nemzeti alaitése Ï942 december %-án, szerdán. pókra helyezését.« Megállapítottuk már innen a mi pártunk részéről is, hogy ebiben a vonatkozásiban, a bonvédelem fejlesztésének vonatkozásában sem történt meg minden, amit mi elvártunk volna, nem történt meg minden, amihez mi szívesen hozzájárultunk volna áldozatokkal, (Füssy Kálmán: Járulunk is!) tehát ebben is megvan közöttünk a különbség. T. Képviselőház! Annyi különbség van a független kisgazdapárt programmja és a kormányzat miai politikája között hogy ezek után nem kell .különösképpen indokolnom azt, hogy a megajánlási törvényjavaslatot miért nem áll módomban elfogadni. (Éljenzés és twos balfelöl, •— A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Hamm Ferenc! Elnök: Hamm Ferenc kép viselő urai) illeti a szó. Hamm Ferenc: T- Képviselőház! Engedtessék meg nekem, hogy beszédem elején reflektáljak Benkő képviselő úr szavaira, aki az imént a névmagyarosítás és a visszanémetesítés fogalmával kapcsalatosain azokat az embereket, akik vérségi németek, de nevüket később magyarosították ós most a bécsi egyezmény alapján régi német nevükre visszanémetesítik. a következő szóval, kifejezéssel illette: »gyászmagyarok.« (B. Szafoó István: Igaza is van! — Baky László: Nem magyarok, hanem németek! — Rassay Károly: Gyásznémetek! — Zaj.) Erre önnek nem válaszolok, képviselő úr. (Bassay Károly: De válaszolhat nyugodtan! — Tildy Zoltán: Legalább is konjunktúralovagok. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, minden oldalon. Hamm Ferenc: Néhány nappal (ezelőtt Oláh György képviselő úr egy hasonló problémát vetett fel, amidőn magyar szempontból nézve a Szilágyságban az ottani elrománosodás problémájáról beszélt Most legyen szabad a következő kérdést felvetnem: ha aízoík a magyarok, vérségi magyarok, akik azon a vidéken elrománosodtak, név szerint is elrománosodtak, most visszakérik magyar nevüket akkor azok gyászrománok? (Nagy zaj, — Rassay Károly: Századok folyamán tartott ez az elrománoso&ás Magyarországon!) A németek tehát teljes joggal kérik vissza nevüket. (Baky László: Németeknek vallják magukat: németek! — Br. Vay Miklós: Konjunktúra-lovagok! — Zaj.) Ez ízlés dolga, e felett nem vitatkozom. (Tüdy Zoltán: A diffierencia csak ott van kén viselő úr, hogy Magyarországon vagyunk és nem az oláh államban! Ez a differencia! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Hamm Ferenc: Ma a tettek korát éljük, olyan időket, amelyekben az áUja meg eredményesen és döntőleg a helyét, aki a tett erejével rendelkezik is- De tetteinknek értelmet kell adnunk, és pedig a közösség, a népközösség, a haza közösségének irányában. Csak akkor áll és győz a közösség, a haza, ha tetteink egyedül és kizárólag őket szolgálják, ha az egyén teljesen aláveti magát ennek az imperatívusznak. Ebben a szellemben kristályosodott ki a német nemize'tiszociíailisítla munkáspárt ' legsaríkalaitosabb tétele, a nagyszerű közösségi gondolatnak hitleri megvalósítása: »Gemeinnutz geht vor Eigennutz.« (Gr. Apponyi György: Nem a németek találták ki!) A közérdek a*z egyén érdeke felett .áll. Nép, amely ezt az elvet valósítja meg, szerencsés nép és legyőzhetetlen. Hogy ez az igazság mennyire helytálló és
