Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1942 december 2-án, szerdán. 435 szemben hangoztatom, állandóan szegényedik el a falu népe és nem kell új gazdasági válság;, csak ennek a háborús gazdasági politikának kell tovább így folynia és mire a háború befejeződik, a mezőgazdaság a teljes, talán már a termelés rovására menő elszegényedés állapotába jut. De megindokolhatom azt az állásf oglalá-' sunkat azzal is, ha Összehasonlítom a független kisgazdapárt békési prognammjának a földbirtokpolitikára vonatkozó részét a mai birtokpolitikai helyzettel. 1930-ban azt mondtuk (olvassa): »Követeljük olyan új erőteljes nemzeti birtokpolitika legsürgősebb kezdeményezését, amely a nagybirtokok céltudatos csökkentésével egyrészt a törpe-, kis- és középbirtokokat erősíti, másrészt sürgősen lehetővé teszi a földnélküli földmunkásság letelepíté; sét és földhöz juttatását, s^ ezáltal a nemzeti élet legnagyobb erősségéül új kisgazdaexiisztenciákait létesít. E célból követeljük a hitbizományok és az összes kötött birtokok forgalmának szabaddá tételét, s a nagybirtokon az állam birtokpolitikái célokra történő kisajátítási jogának törvénybeiktaítását.« Mit látunk ma birtokpolitikai téren? Azt, hogy a mai háborút túlzottan is felhasználják a birtokpolitikai kérdések elodázásának okául. és e kérdéseket nemcsak, hogy olyan mértékben nem valósítják meg, ahogyan ezt a magyar nép joggal várja el és ahogyan ezt egy népi irányú fejlődés az ország szempontjából is megkívánná, hanem a birtokpolitikai intézkedéseket olyan formában sem hozzák, amilyen formában a nemzetnek, a háborúban küzdő magyar embereknek szükségük lenne rájuk. A birtokpolitikái kérdésekkel szemben a leghatározottabb tagadást látjuk. Mindenféle ürügyet, külfölre és belföldre ós mindenkire való hivatkozásokat hoznak fel (Ügy van! Úgy van! half elől.) csak »azért, hogy a földkérdéshez ne kelljen hozzányúlni, hogy ezt a kérdést még tovább lehessen húzni és esetleg egyszerűen el is lehessen némítani. Nemcsak azt nem látjuk, hogy ilyen irányú józan, —- mondjuk — mérsékelt, meigfontolt törekvések kerülnének előtérbe, hanem azt látjuk, hogy még az ezután jelentkező igényekkel szemben is előre felkészülnek és előre érvelnek minden birtokpolitikái vonatkozásban. Mert mi egyebet .jelentene Jurcsek .államtitkár úrnak az a kijelentése, amelyet itt a Házban már aposztrofáltunk, aki tudniillik eigyik nyilatkozatában azt monldta, hogy ha a közellátási kérdések tekintetében a kisgazdatársiadalom így viselkedik, akikor felvethető \a kérdés, vájjon megérdemlőé azt a földet, amelyet kapott? Ez egy előre való készülődést jelent, hogy ha a háború után a magyar föld népe azzal áll elő, hogy rászolgáltunk, niegérd'iemeljük, de a nemzet fejlődése is megköveteli, hogy a kisemberek/ kezére földet juttassanak, iákkor hivatkozni lehessen az ilyen nyilatkozatokra és megállapításokra, mondván, hogy ez a réteg a háború alatt nem viselkedett úgy, amint kellett volna, a földet tehát nem érdiemii meg. Gróf Teleki Mihály minisztersége alatt hoztunk egy törvényt a földreformkérdés legolcsóbb módjának megoldására. Megalkottuk itt az országgyűlésen a kishaiszonibérleti törvényt. (Mester Miklós: Nem hajtották végre!) Sem áz egyik, sem a másik fél, sem ja, nagybirtok, sem a mezőgazdiasági Lakosság nem KÉPVISELŐHÁZI ífAPLÓ XVI. ii volt vele megelégedve, (Baky László: Azért nem hajt jak végre!) mégis belenyugodtunk azért, mert azt mondták, hogy pénz nélkül nagyarányií birtokpolitikái mozgalmat csak így lehet megvalósítani. Ezzel szemben esztendők múlnak ©1 immár és e törvénynek még a végrehajtási utasítását sem adtáki ki. (Baky László: Ez így van!) Felteszem a kérdést, törvényes állapoté ez, vagy pedig a törvény megkerülése, semmibe vevése vagy kijátszása? (TUdy Zoltán: A törvények szabotálása!) Ez a törvénnyel való szembehelyezkedés. (Mester Miklós: Ügy van!) Azért szavaztuk meg a törvényt, hogy a magyar birtokpolitikái kérdést józansággal, törvényes alapon lehessen megoÜdlani (Ügy van! balfelől.) és nie kelljen megvárni azokat az időket, amikor esetleg az utca hangja fogja megoldani ezt a kérdést. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a törvény végrehajtási utasításáról még most sem gondoskodtak, illetőleg kiadták a végrehajtási utasítást a törvénynek a házhelyekre vonatkozó részével kapcsolatban, mert az a helyzet, hogy a legtöbb helyen a faluvégekeni, a törvény szerinti községfejlődési irányban a kisemberek földjét kell házhelyek céljaira kisajátítani. (Tildy Zoltán: Viszont házat nem lehet építeni úgysem!) Ez nem lehet akadálya a végrehajtási utasítás kiadásának. Vájjon, ha a törvényes intézkedésekkel szemben azt a magatartást tanúsítaná az adófizető polgár, amelyet itt a földmívelésügyi kormányzat tanúsít vele szemben, hogyan bánnának ©1 vele, hogyan vennék ezt tudomásul? (Ügy van! Úgy van! _ Baky László: Azért jó miniszter a Banff y ! Nem lehet tagadni! Csak nem hozzá a végrehajtási utasítást! — Szentiványi Lajos: És nincs fa!) 1930-ban már kellett beszélni a közéleti tisztaság kérdéséről is és akkor mi a programmunkban a következőket mondottuk: »Követeljük a közéleti tisztaság helyreállítását, a panamák könyörtelen kiirtását, a legszigorúbb ellenőrzés bevezetését és öt évre visszamenőleg az állami, városi és községi beruházások felülvizsgálását.« A közéleti tisztaság kérdése mind a mai napig ittmaradt a magyar politikai életben. Előttem szólott Benkő Géza t. képviselőtársam is szóvátettlei és elismerte, hogy ez a kérdés nincs megoldva. (Tildy Zoltán: Megjelent egy rendelet, hogy az. Anyaighivatalban nem szabadi

1 ajándékot elfogadni! — Derültség.) Háború idején nagyon fontosi, hogy még a_ látszatát is kerüljük annak, hogy egyesek jogosulatlanul jutnak előnyökhöz mások rovásária. Háború idején kerülnünk kell még a látszatát is annak, hogy születnek meg olyan központok, egykezek és egyebek, amelyekben a politikai élet, a közélet egyes tényezői vagy résztvevői kerülnek vezetőállásokba. Háború idején minden oldalon a legtisztább puritánságot kell mutatni, merthiszen a szenvedés elviselésére ez adna elsősorban erőt az egyszerű népnek. Méltóztassanak csak megnézni azt, hogy ezekkei! aíz! űgynevezeltt átállításokkal kapcísoilatban milyen érdekek érvényesültek. Könnyen feltehetjük a kérdést, hogy az átállításoknak mekkora hasznát vette a magyar nép legszélesebb rétege (Űay van! Ügy van! balfelől.) és mekkora hasznát vették egyesek, akik az átállítással kanesolatban pozíciókat verekedtek ki maguknak? Felvetettük mi akkor azt a kérdést is, hogy a tmezőgazdíaiság érdekképvisíeüetleit metefeJle61