Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

430 Az országgyűlés képviselőházának 31S. ülése 1942 december 2-án, szerdán. vágó problémáinak megoldását, 'hanem csak | az aktát intézik el. Az ilyen embereket végelbánás alá kellene vonni, mert ezek nem tudnak a mai élet ütemével lépést tartani. (Prokopecz József: Mert városiak!) Addig is azonban, amíg ez a súlyos probléma megoldatik, szükséges volna az, ho^ry minden egyes minisztériumban számotnkérő j szék tartassék, amint ezt a vármegyei közigazgatás keretében végzett 30 éves tevékenységem alatt igen üdvösen érvényesült intézménynek láttam. Minden referens adjon számot arról, hogy miért nem tudta 30 napon belül elintézni a maga aktáját és ha az illető miniszter vagy államtitkár arról győződik meg, hogy akár késedelem van az elintézésben, akár pedig — gyakori ez .a minisztériumokban és >nagy erre a hajlandóság — szükségtelen közbeszóló intézkedésekkel intéznek el ügyeket, abban az esetben a fegyelmi jogot erőteljesen gyakorolják. Ezt a problémát, amelyet a bürokrácia kiirtására nézve bátor voltam felvetni, szerintem csak egy igen széles látókörű kormánybiztos alkalmazásával, a miniszterelnökség keretében lehetne megoldani, aki az össze? minisztériumok elnöki osztályainak vezetőivel összeülve kidolgozna egy tervezetei De annak végrehajtására azután szuverén, jog biztosíttatnék ennek a kormánybiztosnak iíery_ a miniszteriális hatáskörök összevonásánál, mint azok pontos elhatárolásiánál, valamint a személyek kiválasztása tekintetében is.. Nem azt mondom, hogy ez egy csalhatatlan és minden tévedéstől mentes elgondolás. Ez csak egy ballon d'essay. Nagyon örülnék, ha ez a kérdés minden; oldalról megvitatás tárgyát képezné, mert meggyőződésem, hosy azok a nanaszok. amelyek közigazgatásunkkal szemben emeltetnek, nagymértékben orvosolhatók lösznek a bürokrácia kiirtásával vagy korlátozásával. T. Ház ! Mos t elég kedvező az alkalom ebb en a tekintetben azért, mert törvényt alkottunk arról, hogy az önkormányzati tisztviselők mind kinevezés által jutnak 'megbizatásukboz, tehát igénytelen nézetem szerint, 'amikor 'a belügyminiszter úrnak ' és a többi miniszter urakniak hatáskörük van arra, hogy különösen & vezető állásokba a legkiválóbb, legalkalmasabb embereket állítsák oda. akkor ennek a másodfokú fórumnak az elintézében megnyugodhatunk mi is, ad'díig is, amíg a középfokú közigazgatási bíróság felállíttatik. T. Ház! Nem első alkalom ez, amikor a középfokú közigazgatási bíróság érdekében 'a t. Ház előtt szót emelek. A jogászgyűflásek, a kongresszusok, a szaksajtó évtizedek óta hangoztatják ennek fontosságát és jelentőségét. Hiszen lehetetlen állapot az, hogy a Kúriával egy rangban álló Közigazgatási Bíróság intézzen el 50 filléres vagy egypengős értékű illetélkcsonkítási ügyeket. (Ügy van! Ügy van!) Lehetetlen az, hogy most. amikor az örvendetes teräletgyarapo'cöasok; folytán ismét jelentékenyen megszaporodott a Közigazgatási Bíróság munkatérbe, isimét visszaessünk abba a régi állapotba, hogy két-három évig kelljen várni egy olyan közigazgatási határozati jogerőre emelkedésére, amelyet a panaszra tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítottak. Amikor egy statisztikai adat szerint egy közigazgatási bírósági ítélet meghozatala 60—-70 pengőbe kerül, akkoj óriási pirédaság tőlünk az, ha egy 50 filléres, vagy egypengős vagyoni értékű üggyel öt kiváló bírót foglalkoztatunk. Különösen kitűnik ez az aránytalan- ság, ha az igazságszolgáltatással állítjuk párhuzamban. Az igazságszolgáltatásban a jog' orvoslatokat annyira korlátozták, hogy amennyiben anyagi, szóval pénzben megbecsülhető pertárgyról van szó, 2000 pengőn felüli értékű per a királyi törvényszéktől rendszerint nem is kerülhet feljebb. A Közigazgatási Bírósággal egyenrangú Kúria elé csak 5000 pengőn felüli értékű perek kerülhetnek. óriási aránytalanság az, hogy amikor ezekben! a legalább is túlnyomórészt kétségtelenül sokkal nehezebb ténykérdésekre és fontosabb jogi kérdésekre vonatkozó magánjogi, sőt büntetőjogi perekben is a jogorvoslat korlátozva van, ugyanakkor a sokkal egyszerűbb ténykérdést és jogi kérdést tartalmazó közigazgatási és pénzügyi jogi kérd!ése!kl a legfelsőbb bíróság elé vih&tők. A takarékosság elve is azt követeli, hogy ezen a panlaszon^ segítsünk, amivel egyben 'aa ügyek elintézését is jelentékenyen meggyorsíthatjuk. Ha — amint bátor voltam említeni — a miniszteriális tisztviselők 30%-a feleslegessé válik a bürokrácia leépítése folytán és ha onnJani az egyéni, konkrét ügyek intézését elvonjuk,, m így felszabadult tisztviselőket a középfokú közigazgatási bíróságnál lehet majd alktalmazni. így az ügyek mindenesetre^ a kellő jogi garancia mellett kerülnek elinltéziesre, tehát az alaposság tekintetében sem lösz ok panaszra. ;', n ; ' T. Ház! Mindkét oldalon többen foglalkoztak a nemzetiségi problémával, amely tényleg egyik legfontosabb és legtöbb óvatosságot igénylő problémája nemzetünknek. Nagyon helyesnek találnám, ha az úgynevezett szentistváni jogokat, amelyekre különösen a nemzetiségi vonalon történik túl gyakran hivatkozás, —, tudományosán feldolgoznánk és természetesen párhuzamba állítanánk a kötelességekkel is. Mert mindig csak a jogokat kérni és hangoztatni, de a kötelességek teljesítésié elől kitérni, vagy legalábbis azokat elködösíteni természetesen egyetlen állampolgárnak sincs joga. (Ügy van! jobbfelől. — Meskó Zoltán: Nagyon okos!) Azt hiszem, ha az úgynevezett, szentistváni jogokat helyesen értelmezzük, ezekből semmiiféle érvet nem lehet kovácsolni a nemzetis^ai jogok kiterjesztése mellett. Hiszen Szent István király idejében nemzetiségek eorváltalán nem voltak, (Meskó Zoltán: Nem voltak!"» mert ő csak vendégjogot és vendégnépekeit ismert, amelyek szembe sem mertek'volna szállni azzal a köznonti hatalommal, íMeskó Zoltán: Természetes! "Úgy van!) amelyet királvaink közül senki sem alkalmazott olvan kíméletlen szigorral més* saját fajtestvéreivel szemben is. mint éppen Szent István. (Ügy van! Üqy van! a, jobb- és baloldalon.) A.zt hiszem, ha Szent Istvánnak nemcsak 38 év állt volna rendelkezésére a nemzetiségi kérdések elemzésére, hanem annyi évszázad, mint nekünk, bizonyára ő^is más szempontból is taglalta volna ezt a kérdést. De^ismétlem, fontosnak tartanám e kérdés tudományos feldolgozását, mert' a mi igazságunk olv teljes é« olv tökéletes, nemzetiségeinknek mindenféle jogot oly bőkezűen adtunk meg minden időben, hogy ebben a'tekintetben^ is nyn<rodtan állhatunk a külföld közvéleménye elé, ha ez a kérdés feldolgozásra