Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-318

420 Àz országgyűlés képviselőházának SÍ8. ütése 1942 december 2-án, szerdán. Szólásra következik? Boczonádi-Szabó Imre jegyző: Vajna Ga­bor. • Elnök; Vajna Gábor képviselő urat illeti o S'ZO Vajna Gábor: T. Ház! A felhatalmazási vitában elhangzott sok igen érdekes és értékes felszólalás után abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy sok előttem szólott képviselőttár­sam levetítette elénk a mai magyar élet képét, úgy, amint azt ki-ki látja. Ezek között a fel­szólalások között voltak érdekesebbek, ame­lyek különös figyelmet érdemelnek. Például a kormány egyik igen t. vezérszónoka — ellen­tétben a kormánypárt többségének GS »Ét kor­mánynak hivatalos állásfoglalásával — szintié azt mondotta, hogy a zsidókérdést csak óvato­san kell kezelni. Űgy fest a dolog, mintha a zsidókérdésben talán az afrikai partraszállás óta bizonyos hangulatváltozások következtek volna be. Igen érdekes volt az a tünet is, hogy talán ugyanezen okoktól indíttatva^ ia szociáldemo­krata oldalról (Egy hang a szélsőbaloldSofn: Olyan nmcs!) olyan hangokat hallottunk itt a képviselőházbialn, amilyeneket 1919 J ben, vagy azt megelőzően az 1917—18-as években hallottunk és amelyek ellen mi, nemzetiszocialista képvi­selők, de azt hiszem az egész túloldal is egy­öntetűen fel kell, hogy emeljük 'tiltakozó sza­vunkat, mert még egy 1918-as patkányforradíai­mat előkészíteni nem lehet. (Ügy van! Vgy van! — Egy hamg a középen: Ez igaz!) Érdekes volt az a körülmény is, hogy a kormánypártnak két-három képviselője vitáiba bocsátkozott egymással, és aiz egyik képviselőt. Fenczik István képviselőtársunkat, volt ru­szin minisztert beszéde alatt egy másik kor­mánypárti képviselő hazaárulással vádolta meg, »közönséges hazaáruló«-nak bélyegezte. Ha egymás között egyéni viták, nézeteltérések Van" nak, az minket nem érdekel, de ha egy kép­viselő itt, a Ház nyilvánossága előtt azt mondja egy másik képviselőről, hogy hazaáruló, akkor igenis, a képviselőház becsülete és reputációja megköveteli, hogy az ilyen kérdések, amelyek hazaárulásra vonatkoznak, itt a Ház nyilvá­nossága előtt sürgősen tisztáztasisanak. (Baky László: Valamelyik nem idevaló!) Ha közöt­tünk hazaáruló vam, nem leszünk hajlandók hazaárulókkal egy teremben tovább tárgyain i­T. Ház! A felhatalmazási javaslat tárgya­lásánál az egész kérdéskomplexumot az egye­temes magyar 'nemzetvédelem szemszögéből óhajtom elbírálni, így mellékes, apró-cseprő dol­gok nem is érdekelnek. Ma minket csak a® ér­dekelhet, hogy milyenek a viszonyok bent az országban, milyen a hadsereg helyzete odakint, milyen a hangulat, képesek vagyunk-e meg­nyerni ezt a háborút és ennek érdekében min­dent kövessünk eL hogy ezt a háborút képesek legyünk megnyerni, mert ez a hláború a mi há­borúnk és ha ezt a háborút akármilyen agitá­ció, lelki bomlasztás útján el kellene veszíte­nünk, akkor végigsep eme hazánkon a bolseviz­mus, és akkor, akik ma a bolsevizmus mellett szólni mernek, még azok sem fognak itt ma­radni, ilîaky László: Peyer igen!) Éppen ezért a nagy kérdések során a min­denben kovász nemzetközi szabadkőművességet óhajtom először megbeszélés tárgyává tenni. 1942. szeptember 28-án Svájcban volt a saa­badkőmüveskongresszus, amely kongresszuson ugyanúgy, mint 1916. június 26., 27., 28. és 29-én Párizsban a Grand Orient niagypáholyban, megjelentek az összes európai országok sza­badkőműveseinek ítitkos kiküldöttei. Magyar­országról ig ott voltak. (Élénk felkiáltások: Kik voltak óit?) Neveket nem óhajtok felso­rolni (Halljuk! HaUjíik!), mert ezek a hadhíró­ság elé tartoznak és addig nem akarom ezeket a neveket nyilvánosságra hozni... Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jek , mérsékeltebb hangot használni, A tanács­kozás méltóságával nem fér -össze az a hang­nem, melyen a. képviselő úr 'beszél. Vajna Gábor: A szabadkőművesek hozták be nemcsak Európába, de az egész világra­minden államba a nemzetköziség gondolatát­tgy. az ő munkájuk volt & (nemzetközi szociál­demokrácia, a bolsevizmus és mindlen más oly szervezkedés, amely aí haza w a nemzet és az Isten gondolatát az emberek lelkéből kiirtani óhajtotta. Nagyon jól tudták a. szabadkőműve­sek, akik a zsidó világhatalomért harcolnak, hogy hatajmükat csak akkor tudják megvaló­sítani, ha a haza és az Isten gondolatát a nép lelkéből kiirtják. Ezt már láttuk a napnál fé­nyesebben 1918-ban .és 1919-ben. Most újabban megindult Magyarországon, illetve mondjuk így: felelevenedett egy ré­gebbi propaganda, a Jehova Isten tanúinak fer­tőző munkája. Ezek a »jehovások« — ahogyan röviden in evezik őket —, egy amerikai szabad­kőműves központból irányíttatnak. Európában Van egy, az észjaki államok részére szerve­zett központ Stockholmban, ahol a komiintern is székel, egy másik Londonban és egy harma­dik Svájcban, Bernben. A svájci központhoz tartoznak a mi jehovásiaihk is. E jehovásaink közül már többezren őrizetben vámnak, inter­náiótáborokhan is sokan ülnek, Kiistarcsám és másutt is, ahol magam is kint voltain és meg­győződtem arról, hogy ezek a jehovások azt hirdetik, hogy őreájuk egyediül csak a Jehova Isten taniai mérvadók, nem ismernek hazát, ahova az Isten leteremtette őket, ott laknak, »mennybéli állampolgárságra« hivatkoznak. Miután nemzetet niem ismernek el a nemzet­közi vitákat sem ismerik el és így a háborút sem. Első és legfontosabb következménye en­nek az, hogy megtagadják a fegyverfogást. Már a világháborúban találkoztunk ily em sze­rencsétlen, félrevezetett emberekkel és most ez a szekta újra felütötte íéjét, főleg a Duma­Tisza közén,, túl a Tiszán, részben Erdély el­hagy atott vidékéin, Kárpatlalíján. a legszegé­nyebb «néprétegek között; akik ma azt mond­ják, hogy olyan rossz dolguk Van, hogy énnél rosszabb már nem jöhet. Ők csak a Jehova Isten parancsait akarják végrehajtani, ők más parancsot, törvényt nem ismernek el. már pedig mi esiaikis egy mindenható örök Istent ismerünk és egyedül az ő örök erkölcsi törvé­nyeit. Mi semmiféle Jehovát niem ismerhetünk el, és itt volna a propiagandamiiniiszter úrnak nagy feladata, ebbe a kérdésbe belenyúlni, itt volna az egyházaknak nagy feladata, r ezt a kérdést megfogni a legszegényebb néprétegek­nél. Nem kell titkolódfzni ezekről az ügyekről, mint ahogyan itt legutóbb a kormány hivata­los lapja november 27-én hozza a nyolcadik ol­dalon, apró napihírhen, hogy jehovásókait el­itéltek. Meg kell írni, t Ház, hogy mi az ajeho­vást, micsoda veszélyt rejt magában, mit jelent jövő nemzedékünkre. Nagyon érdekesí, hogyan ugratták be a szerencsétlen magyarokat. Hi­vatkoznak — amint az internálótáborban! hal­lottam — a trianoni békeszerződésre, mely ne­kiki jogot biztosít. Az európai szabadkőműves

Next

/
Oldalképek
Tartalom