Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
32 Az országgyűlés képviselőházának 310. tekéihez, az emberiség kincseinek gyarapodásához eddig is hozzájárult, ezután is hozzá fog járulni hozzá méltóan, és tiszteletet, tekintélyt vívott ki, előkelő Ihelyet biztosított más népek előtt minden téren, talán többet, nagyobbat, mint itthon és azt nemcsak megőrizni, hanem gyarapítani is fogja. A történelem atiaoaum reá, hogy Nyugat csak hálával tartozik Magyarországnak, amely joggal követelheti magának az élettereit minden tekintetben ezen a földön és a maga belső értékességéneik, végzett > teljesítményeinek, hivat ottságánalk éisi munkájának valóságos felhatalmazásával egyenjogú félként állhat meg és kívánhatja a maga részét az új Európa^ és az új viliág kialakulásában. (Úgy van! Úgy van!) Ez. a nép a jellem, a becsület, a tisztesség útjáról soha le netm tért; ha valakinek szavát adta, azt mindig meg is tartottal, nem árult el soha senkit, nem diplomáciai, játékokkal szerzett hazát magának, a katasztrófákat is a hozzá mélltó nagysággal, fenséggel és áldozaitossággial viselte mindig, öntudatos, mértéktartó, egyenes és nagy volt, nem káprázott álmokban, nem esett nagyzási mániákba, nem akart nagyhatalmat játszani, látása és ítélete európai, mint kultúrája; de a magáét solhjaí de soha nem hagyta és nem fogja ezután sem hagyni. (Helyeslés és taps.) Voltak és vannak természetesen hibái, hiszen más népeknek is vannak, de nem öregedett el, mint ahogy szeretnék ránkfogni, teremtő és akcióképes, alkotó erejének teljességében van és nem tűrheti a defetizmust, a lemondást, hogy f jogaiban és igazságában bármivel is megrövidítsék. Ez a magyar lélek! Ezt becsüli bennünk a küllföld is és ezt a magyar lelket kell a nemzetnevelésnek különös gondjaiba venni. Ezért mondom, hogy nemzetnevelésügyi miniszternek lenni nem foglalkozás, hanem hivatás, ai legszentebb hivatás és ha ilyen értelemben ezt minél maradéktalanabbul teljesíti, ezzel megoldotta a hozzánk legméltóbb és kizárólag eredményes belső propagandát is, melynek modern eszközei rendelkezésére állanak. Anélkül, hogy ezek felhasználásában tanácsot akarnék adni a miniszter úrnak, mindössze arról merem biztosítani, hogy ebben a munkájában, amely minden pártpolitikai és kicsinyesség felett állva, az örök magyar nemzet gondjait tette vállaira, minden igaz maigyar ember kivétel nélkül segítségére lesz és ebben a meggyőződésemben örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Ellnök: Szólásra! 'következik 1 ? Nyilas Ferenc jegyző: Gróf Serényi Miklós! Elnök: Q-róf Serényi Miklósi kép viselő urat illeti a szó. , , Gr. Serényi Miklós: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr a múlt hó 22-én a Magyar Élet Pártja értekezletén többek között, ezeket mondotta! (olvassa): »Nem vagyok hajlandó tovább tűrni azt, hogy a zsidóság most 'bukásában jobbap mérgezzen, jobban destruáljon, mint vaUiaha, virágkorában tette.« Ezzel kapcsolatban, sajnos,, le kell szögeznem azt, ihlogy a magyarországi zsidóság nincs bukásában, sőt most éli csak igazán virágkorát, hiszen cisak végig kell menni éjjel BudV peisten: a ibiárokban, a színházakban, a. kabarékban, mindenütt ott találjuk őket és soha annyit nem költöttek, mint ma. De ezzel a kijelentésével a miniszterelnök úr maga bevallja, hogy a zsidóság még mindig mérgez és destruál, mert ha ezt nem tenné, ílése 1942 november 20-án, pénteken. nem lett volna szükséges, hogy a miniszterelnök úr ezt mondja. Viszont azóta nem tapasztalhattuk azt, hogy a mérgezés, és destrukció valamivel is csökkent volna.» mert nap-nap mellett olvashatjuk, hogy rémhírterjesztésért, szabotázisért, szo vj etpropagan dáér t, árur ej tegetésért a zsidók százait büntetik meg. De hol vannak még azok, .akiket nem büntetnek megs A miniszterelnök úr a továbbiakban ezt mondotta, (olvasna): »Szembe fogok szállani nemcsak a zsidósággal, hanem mindazokkal is, akik más problémát ebben az országban nem ismernek, mint a zsidókérdést. Sok olyan más problémája van laz országnak, amely mellett eltörpül a zsidókérdés. Aiacsonyirendű az, aki az országot csak ezen a szemüvegen keresztül nézi. Az ilyeneket el kell távolítani a magyar közéletből.« Miután a miniszterelnök úr e szavait valószínűleg a nemzetiszocialistákra értette, kénytelen vagyok ezzel a kijelentésével is foglalkozni. Ebiben a kérdésben felfogásom az, hogy ebben az országban nem zsidókérdés van, hanem egyedül magyar kérdés (Helyeslés a szélsőbaloldalon*) ési minden intézkedést olyan szemszögből kell elbírálni, hogy az a magyarságnak hasznára van-e vagy kárára. Mert például a zsidóság téríoglalásáuak meg nem akadályozása, a zsidóság védelme mindenkor a magyarság kárára van, tehát magyar érdeket sért és így fájó magyar kérdéssé válik. Ezekre vonatkozólag néhány esetet fogok felsorolni. Mindenlki tudja, hogy a zsidó rituális fürdők terjíesztői a 'betegségeknek, mert piszkosak, szennyesek és így sokszor azokból indulnak ki a fertőző betegségek. Ezt megakadályozandó, két balatonfüredi tekintélyes gazda kiskorú fia, kisebb rongálást végzett az ottani rituális fürdőben. (Derültség,) Ezzel kapcsolatban a következő tartalmú levelet kaptam az, egyik fiú családjától (olvassa) : »A zsidók feljelentésére a csendőrök elhurcolták a fiúkat, egész éjjel ott tartották őket a községházán. Másnap megláncolva, a kitört ablakrámákkal a vállukon, végighurcolták őket az egész községen, utána pedig összeverték őket. A fiúk egyik családtagja rögtön elment a leventeparancsnokhoz, de sem annale, sem a főszolgabírónak utasítására nem engedték haza a fiúkat. Megláncolva bevitték őket Veszprémibe az ügyészségre, ott agy napig voltak és akkor hazaengedték őket. Az egész falu fellázadt, a leventék tüntetve vonultak végig a falun és a község egész lakossága futott utánuk és csak nehezen lehetett megakadályozni, hogy a zsidókat agyon ne verjék. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bár agyonverték volna!) A vonatnál éljenezve várták a veszprémi fegyenceket és most az egész faluiban- óriási ía gyűlölet és az elkeseredés a zsidókkal szemben. Elleniben Feldmann Antal nemzetgyalázó zsidót gépkocsin szállították a községházára kihallgatni, a dugárus Pollák Vilmost és özv. Pollák Dávidniét szintén- Amikor az ottani rabbi pincéjében éjjel gyanús világosság volt...« Elnök: Kérem, képviselő úr, ez kevésbé hozható ilyen részletességgel összefüggésbe a miniszterelnökségi tárca anyagával. Gr, Serényi Miklós; Rögtön végzek a levéllel. Elnök: Méltóztassék talán inkább általánosságban megjelölni kifogásait, mert ha enynyire részletesen adja elő képviselő úr a dolgoícat, Önjnagatol veszi el az időt.
