Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

414 Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése J942 december 1-én, kedden. folytatta a fia, akinek mintegy átadta tapasztalatait. Ugyanígy vagyunk a magántisztviselői rétegnél is. Lényeges és sürgős kérdés tehát az, hogy ,a családi bérpótlék bevezetésével rendezzük és javítsuk a magántisztviselők családjainak megélhetését. Ez azután minden bizonnyal kedvező befolyást fog gyakorolni a házasodási számok alakulására is. ' E (helyt kell szóvátemnem a nem gyáripari munkásoknak a családi bérpótlékát ite. A húsznál kevesebb munkást foglalkoztató üzemek munkásai ugyanis nem , részesülnek a 7 pengőben vagy 10 pengőben sem. Sürgetem ennek megoldását is. Bár nem vagyok türelmetlen, de emlegetnünk kell a, szükséget! Meg is említjük ezeket minden alkalommal, mert a szociális fejlődés terén megállás voltaképpen nem lehet. A fejlődés fokait kell voltaképpen megjelölnünk és h.a szabad azt mondanom, akkor sorrendben tehát a köztisztviselők, ,az üzemi munkások családi bérpótlékának rendezése után jöjjenek ezek: az úgynevezett nem üzemi munkások, jöjjenek a magántisztvise^ lők és jöjjenek azután — mint legnagyobb tömeg a mezőgazdasági munkásság családi bérének rendezésié*. De jöjjenek is a szociális javítások. A nemzeti jövedelemelosztás helyesbítése terén padig ne álljunk meg! Emlékeztetek ehelyütt arra,, hogy sokan vannak, akiket az, 1939 : II. te, a honvédelmi törvény alapján ai nyugdíjasok^ közül ismét szolgálatra hívtak be. A szociális megbírálás az volna, ha ezeknek a küvétele» rendelkezések alapján eltöltött munkaidejét beleszáinítanák a nyugdíjba. (Egy hang a középen: Természetes!) Természetes és még sincs meg. Azért kívánom ezt szóvátenni. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Azon kell lennünk, hogy .a fronton küzdő köz- és magántisztviselők azzal a megnyugtató érzéssel végezhessék külső feladatukat, hogy — hai visszakerülnek — az előléptetés esetén legalább egyenlően bírálják el az ő esetüket, az ő helyzetlüket az itthonmarad ot> takéval. Sőt kívánatos lenne az államhoz hasonló módon bérpótlékolással is megoldani ezt a kérdést, olymódon, hogy csak korpótlékolást vagy működési pótlékolást adjanak és a kinevezéseket addig ne foganatosítsák, amíg ezek a fronton küzdők haza nem jönnek. Vagy pedig léptessenek életbe oly rendelkezést, hogy ezeket teljesérvényű ós működő tisztviselőknek, alkalmazottaknak számítsák nemcsak az államnál, hanem ai magángazdasági életben is. Tehát frontszolgálatuk idején is lépjenek elő polgári pályájukon. (Helyeslés.) T. .Ház! Végül szóvá kell tennem, mint; helyesbítést igénylő kérdést, honvédelmi jellegű ügyet. Honvédelmi törvényeink rendelkezései szerint bizonyos fegyver gyakorlatok után zászlóssá lép elő a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos. A harctéri! szolgálatinál pedig vannak emberek, akik hathavi

% héthavi szolgálat után még mindig nem zászlósok, illetőleg még mindig nem hadnagyok. Fel kell (hívnom a kormányzat figyelmét arra, — ezt biztosan jobban tudják, mint én — hogy ha valami, úgy a harctéri szolgálat az, amely íaj tartalékos tisztil alkalmasságát igazolja! Nem^ kétséges tehát., hogy a harctéri szolgálat előlépés szempontjából legalább kétszeresen esik latba, mint az itthon teljesített szolgálat. (Baky László: Ügy van!) T. Ház! Ezek után egy kissé távirati stílusban — mert az idő sürget — emlékezem meg ifjúságunk kérdéseiről éspedig mindenekelőtt a szövetkezés problémájáról. Talán legyen szabad először magáról a szövetkezésről szólnom és megemlítenem azt, hogy szívesen számolok be e helyütt is arról, hogy a gazdasági átállítás kérdése felfogásom szerint nem képzelhető el másképpen, mint a meglévő szövetkezetek és meglévő szövetkezetszerű társadalmi szervezetek munkájának segítségével, szívesen emlékezem meg arról a Hangyáról, amelynek egy füzete van a kezemben és amely Hangya, mint szervező központ, működésének újabb tanujaként az elmúlt nyáron két úgynevezett közigazgatási és szövetkezeti minta járást alakított. Ezeknek szervezésénél, mint meghívott, magam is részi- < vettem. Tapasztalatom az, hogy mindenáron támogassuk a szövetkezeteket. E Házban a mostani viták során is elhangzott egynéhányszor az, hogy »mammut-szövetkezeteket támogat« a kormány. Ezekre az észrevételekre maga az igazságügyminiszteir adta meg a választ, amikor igen bölcsen azt mondotta, »hogy mammut-szövetkezet alatt termeszetesn nem szabad a különböző szövetkezeti központokat érteni, amelyek nem mammut szövetkezetek, hanem sok kis szövetkezet központjai«. Kétezer szövetkezetnek, 3600 szövetkezeti boltnak a központja természetesen nem állhat hat emberből, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanem egy mammutnak látszó központot és szervezetet mozgat, ami természetes is, hiszen különben nem volna életképes a szövetkezet. (Bencs Zoltán: Világos!) Nem szabad összetéveszteni az erdőt és a tat. mert hiszen a gazdasági szövetkezés gondolata es a gazdasági szövetkezés kellő végrehajtása az egyetlen valami, ami nálunk falun a magyar embert, à gazdálkodót megmozgatja, — ha szabad azt mondanom — fegyverbe állítja, nemcsak akkor, amikor a kormányzat akarja, nemcsak akkor, amikor a politikai szervezeteknek választás alatt, válasatas után erre szükségük van, hanem a szorgalmas, csendes hétköznapok idején is! (Ügy van! Ugy van! jobbfelől és középen.) Akkor is amikor nincsen választás, vagy télen, amikor az aliami gondoskodás legfeljebb népművelési előadásokig megy el, ezek a szövetkezetek yegzik a maguk csendes, átható gazdasági nevelő munkájukat. Nagy előnyük minden Jnskereskedelemmel szemben az, hogy nemcsak kiskereskedőket nevelnek a maguk boltjaiban, — a Hangya a, maga 3600 boltjában — hanem tömegeket is nevelnek, nemcsak szövetkezeti, hanem gazdasági gondolkozásra is! (ügy van! Ügy van! jobbfelől és közéven.) Ez pedig az új magyar gazdasági élet és fejlődés egyik biztosítéka. Egy igen érdekes példát leszek bátor felolvasni az ellenkezőjéről. Nem, kívánhatja és nem is kívánja senki azt, hogy egyetértsünk azzal a levelezőlappal; amelynek tartalma ígv szól (olvassa): »Országos Hangya Szövetkezeti Központ. Tisztelettel kérem, szíveskedjék engem tájékoztatni postafordultával, hogy borokait vásárolnak-e, mert én most »kinevezett« bornagykereskedő lettem és a legteljesebb tájékozatlanságban vagyok úgy az árak, mint egyéb viszonyok tekintetében, (Bencs Zoltán: Ejnye!) megfelelő tőkém sincs nagyobb mienynyiségű bor vásárlására« ... stb. stb. (Mozgás.) De, t. Ház, ugyanakkor ennél kedvezőbb és örvendetesebb jelenségek viszont bizonyít-