Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Àz országgyűlés képviselőházának SI?. bullát hozni, ez az aranybulla másként • hangzanék!! T. Ház! Nekünk a saját fajtánk mindemnél élőbrevaló, mindent ebből a szempontból kell néznünk. (Ügy win! Ügy vem! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megnézni azonban egyidejűleg a vallás- és közoktaásügyi milnisizter úr hivatalos közlönyét, amely minden olyan nemzetiségi nyelven jelenik meg, amelyen ebben az országban a nemzetiségekhez lelhet szólni ! Nem kényszerítjük senkire azt> hogy áthasonuljék. Fordítva, szívesen vesszük, azt ha hozzánk húzódnak. Azt azonban, hogy ennyi 'történelmi próba után elsősorban a salját fajtánkait szeressük és erősítsük, a nélkül, hogy a többiekkel szemben egy pillanatig is megfeledkeznénk az együttélés jogszerű, kulturális, erkölcsi, barátsági és egyéb természetű kötelességeiről, tőlünk elvitatni nem lehet! T. Ház! A másik kérdés a megemlegetett jogegyenlőség kérdése, nevezetesen a zsidókérdés, amelyet a» előttem szólott igen t. képviselőtársam szóvá tett. Ő nem fogadja el az első és a második zsidótörvényt és nem tartja jónak. Ebben egyetértünk. Egyetértünk pedig egyszerűen azért, mert mi, a fiatalabb nemzedék tagjai, nemcsak most., hanem e képviselőház üléseinek ideje alatt, a parlamenti jegyzőkönyveik tanúsága szerint megemlítettük többen, hogy mondjuk ki egyszer az úgynevezett zsidótörvényben a felső határt és ahhoz alkalmazkodva rendezzék be azután életüket. Ezt ia, nemzeti szempomttból hangsúlyos nemzeti kérdést ezzel hozzuk igazán nyugvópontra és ne kezdeményezzünk folytonosan újabb megterheléseket, amelyeknek a vége tulajdonképpen ezek szerint ma sem látható. T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam a zsidókat is mentegetni kívánta és a történelmi fejlődésbe igen találóan állította be a zsidó és zsidó közti különbséget. Tökéletesen igaza van ebiben. Amikor a szabadgazdasági életnek polgári társadalmi osztályra lett volna egykor szüksége és az ne>m volt, akkor indult meg hozzánk az a nagy, keleti zsidó bevándorlás, amely kétségtelenül magával hozta azután a zsidókérdés kifejlődését is. A már múltban itt élt zsidóság valóban alkalmazkodó volt. Mondjuk, együttélésre volt hajlamos. Ma azok, akik erre a gazdasági alkalomra nagy hirtelen Veneckén keresztül húzódtak be és semmi érzékük nem volt ahhoz, hogyan kell a vendégjoggal élni, vagy pedig hogyan kell a magyarság érdekeit szem előtt tartani. — nem kívánatosak. E történelmi eszmefuttatással egyetértek. A zsidókérdés megítélésére vonatkozólag azonban szeretnék három gyakorlati példát elmondani az életemből, amelyek közüf egy a gyermekkoromból, a második a legénykoromiból, a harmadik többé-kevésb'bé már a férfikorból ered. Ezzel akarom megvilágítani azt, miért van az, hogy mi a zsidót zsidónak nézzük minden emberségteis érzésünk mellett is. A Házban már háromszor szóltam hozzá ehhez a kérdéshez, még a honvédelmi javaslat tárgyalásánál is és enyhítéseket kértem o részükre. (Baiky László: Elég rosszul tette!) Most meg kell azonban világítanom azt, hogy mi is^ az az elválasztó ok, atmiely minden keresztényi érv mellett is nemzeti szempontból jogosnak tünteti fel előttünk a tőlük való óvakodást. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 december 1-en, kedden. 411 T. Ház! Gyermekkoromból emlékszem egy zsidó orvosra, aki mintaképe volt az orvosoknak. Ingyen is gyógyított, ha kellett. Lehetett nála hosszan is tartozni. Barátságos volt és jóindulatú. Fáradtságot nem kímélt, amikor beteget kellett felkeresni, pedig 21 kilométerre laktunk a vasútvonaltól és az orvosi székhelyétől. Gyermekkori helyemen zajlottti le tehát az élete és a 8 év alatt közelről láttam, hogy milyen is volt a gyakorlata. Felfogása azonban az volt, hogy. a vallást mindenki magánügyének tartja. Mint jó ember halt meg és minden vagyonát a zsidó szentegylietre hagyta. Azon cím alatt tehát, hogy a vallás magánügy, végeredményben sohasem szakadt el fajától, a szentegyletre hagyott vagyon pedig — elképzelhető — nem magyar nemzeti célokat szolgált. Nem nevezhettem tehát azt a különben kitűnő szakembert magyarnak. A másik példa, amelyre céloztam már, fiatalember koromból adódik. Az illető tudományos világunknak ma is ismert neve, aki felfogásom szerint az egyetlen olyan zsidó származású ember, akit a keresztség ténye áthatott.. Aki azután a kereszténység átélésén túl magyarrá is tudott lenni. Ezt életével, munkájával és áldozataival igazolta és igazolja ma is. Erről a kitűnő papemberről valóban azt merem állítani, hogy kereszténnyé és magyarrá lett és hogy »hozzátartozik: a magyar élet csokrához.« Ugyanakkor állítom, hogy a magyar »élet csokra« az idézett személy nélkül is* megmaradt volna színesnek, viszont ez a valóban kereszténnyé és magyarrá lett, valamikor zsidó felekezetű zsidó fajú valaki a magyar talajunk nélkül nem válhatott volna »virággá«. A harmadik példa egy nagyvállalat élén állott ipari vezető ember példája. Egyike volt ő azoknak az általam is igen tisztelt és nagyTabeesült, úgynevezett magyar zsidóknak, akik öt nemzedék óta éltek és élnek itt. Aki nem futkosott kivételezések, kitüntetések után. Nem hagyta ott vallását sem és pontosan kifizette a maga zsidó egyházának adóját, de egyúttal tisztelte a nemzeti célokat, áldozott azokra is. Egyszer a munka értékéről és, megbecsüléséről ezzel az úrral vitáztam. Akkor ö mondta: »Igaza van abban, hogy csak a becsületes munka az, amely mélyen szántó és amely meghozza a maga eredményét. Az, én jó apám is azt mondta egykor nekem, amikor az életbe útrabocsátott: »fiam, légy becsületes, mert ott lesz a legkevesebb konkurrenciád«. A becsület megítélését üzletszerűen látta. Egyik példa is, a második is, a harmadik is olyan felfogásbeli különbséget mutat velünk, annyira távol áll tőlünk világnézetileg, hogy nem lehet rossz néven venni, ha a fiatalabb nemzedék minden emberséges érzésének r

fenntartása mellett is úgy véli, hogy a zsidókérdést idehaza egyszer mégis csak el választól ag kell elintézni. Nem beszélek azokról a mellékzöngékről és mellékkérdésekről, amelyek minden nagy vajúdás velejárói, de kijelentem: száz szónak is egy a vége: ezt a kérdést egyszer már igazán és alaposan kell elintézni. Mi látjuk is már az eredményeket, nem úgy, mint igen t. képviselőtársam, aki azt mondta, hogy semmiféle eredményt nem lát az eddigi intézkedések nyomán. Elsősorban is látjuk és tapasztaljuk, mennyivel nyugodtabb a közszellem például Budapesten és mennyire .58