Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

402 Az országgyűlés képviselőházának 317. mondta volna egyszer, hogy a revízió ellen tiltakozik, hogy a revíziót nem akarja, másnap már azt mindenki tudta volna és azt mond '.ák volna: vigyázzatok, ez kém, vigyázzatok ez áruló, ne . álljatok vele szóba. Nem kellett hozzá vezér, nem kellett hozzá nyilvános elet, hogy a revízió ellen való vétség erkölcsileg tönkre tegyen egy magyar embere, Jugoszláviában. De hiszen a tisztességes magyar 'így gondolkodott Erdélyben is, a Felvidéken is, mindenütt, ahol magyarok voltak megszállás alatt. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk ez volt az életlünk, ez, tartotta bennünk a reményt és mondom, ha a legkisebb ember a revízió ellen mert volna nyilatkozni nem nyilvánosan, de magántársaságban, ez a körülmény azt is erkölcsi halottá tette volna. Tudja ön, hogy ki volt nekünk Deák Leó ? Deák Leó 1923-tól kezdve, amikor a Magyar Párt megalakult, ha nem is volt kimondott vezére első időkben pártunknak, de erkölcsi és szellemi vezére volt a magyar mozgalomnaik. (Baky László: Ezzel nem értenek egyet az ottani magyarok sem! Egyéni álláspont! — Palló Imre: És ki volt Nagy Iván? — Elnök csenget.) Nagy Iván szerepe csak 1934-ben kezdődik, addig Zágrábiban élt mint egyetemi hallgató. Onnan hazajött és akkor indította meg a mozgalmát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne kérdezzenek tőlem ilyet az urak* mert ezzel a kérdéssel blamirozzák magukat és elárulják, hogy nem tudják, hogy a magyar élet 1918-ban kezdődött és nem hallották, hogy ki volt Deák Leó és a többiek. Hajai» a Magyar Párt és az ifjúsági mozgalom szemben is álltunk egymással 1934től kezdve, egy dologban egyek voltunk: a magyar öntudatban. Az akcionistákkal is szemben álltunk, (Baky László: Hogyne, a Szent Szavasok!) nemcsak a ezerbekkel (Hokky Károly: Ez éppen olyan, mintha Jaross Andort kezdenék szidni úgy, mint Deák Leót! — Baky László: Ez óriási különbség!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! Vámos János: Deák Leó a nemzetközi fórumok előtt igazán veszélyes körülmények köztö'tt képyiseilte a magyarságot, mint a Népszövetségi Liga kiküldöttje. Ö volt az, aki iskoláinkat, gazdasági intézményeinket védte. Ügyvéd létére mindenhez értett és mindenről statisztikát vezetett. Egy lépést sem tudott tenni városában detektívek nélkül és magyarsága miatt többször ült börtönben. Elképzelhető-e, hogy ő, akinek példát kellett adnia, ilyen lehetetlen üzelmeket folytasson? Ha megtette volna, akkor Deák Leó 1928-tól kezdve erkölcsi halott lett volna és egyáltalán nem számított volna a magyarság vezérének. (Baky László: Nem is volt az!) Deák Leó azottani magyarság legalább felének közbecsülésben álló vezére, bizalmunk van iránta és követjük. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Azt mi tudjuk, urak. Én nem mernék beavatkozni az erdélyi, felvidéki, sőt anyaor«sági dolgokba sem, különösen az 1918-tól 1941-ig terjedő időre vonatkozóan. (Tans a középen.) Nem volt módjuk meggyőződni a helyzetről és éppen ezért csodálkozom, hogy az urak bátorságot vesznek ahhoz, hogy vádlói, sőt ítéiőbírái legyenek tisztességes embereknek, (Taps a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor nem ismerik a körülményeket. A jóhiszeműséget feltételezem, de ha ez a jóhiszeműség már kétszer tévedett Baky László képviselőtársam személyében, amikor két táülése 1942 december 1-én, kedden. madást intézett, (Baky László: Kettőt? Még csak fogom a másodikat!) akkor bizonyara olyan helyekről és személyektől vette a forrást, (Baky Laszió: A magyar bíróságnak ez az ítélete!) akik a magyar küzdelmekben sehoisem voltak, vagy ha voltak, levitézlettek... (Baky László: A magyar bíróság ítéletéből!) Elnök: Baky képvisieilő urat rendreutasítom. (Baky László közbeszól.) Vámos János: ... de mert most önökhöz álltak, azért elfogadták tőlük a hazugságot is valóságnak. (Baky László: Nem tudom miért!) Elnök: Képviselő úr, ne méltóztassék csodálkozni. A képviselői úrnak nincs joga közbeszólna Ismételten figyelmeztettem. Vámos János: Merem állítani, hogy még; a volt politikai ellenfelei is, tehát a délvidéki képviselők valamennyien egyöntetűen vallják, hogy Deák Leó magyarsága minden kétségen felül áll. Deák Leó ilyet nem tehetett meg nemcsak politikai eszélyességből sem, hanem a legtisztább belső magyar meggyőződésibői sem. Deák Leó becsületes magyar ember, méltó arra, hogy azon a nehéz poszton álljon, maradjon és vezesse a Bácskának nehéz körülmények között levő vármegyéjét (Hamm Ferenc: A németek is elismerik őt annak! — Baky László: Azért a magyarok még nem ismerhetik el! — Egy hang a baloldalon: És Kacsóh!) Bocsánatot kérek, a legnagyobb vétség, becsületsértés, ha Deák Leót olyan emberrel merik összehasonlítani, aki közönséges bűncselekményt követett el. (Baky László: Ki az?) Itt magyar politikai becsületről van szó és nekünk, akik együtt harcoltunk vele, akár mint barátok, akár mint ellenfelek, kötelességünk megvédeni őt, mert Deák Leó magyarsága nemcsak kétségen felüli, hanem mindnyájunk felett áll! (Zaj a szélsőbalúldalon. — Palló Imre: Csak hogy ez a kérdés nem tartozik az appropriációhoz. — Baky László: Majd beszélünk még róla! — Palló Imre: Vannak itt fontosabb kérdések.) T. Ház! Sok szó esett a nemzetiségi kérdésről. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak a mi népünk hangulatát, lelkületét akarom ezzel ikapcsolatban megismertetni. Tény az, hogy a jugoszláv megszállás alatti magyarság a 23 év alatt államellenes vagy királyellenes vétséget nem követett el olyan százalékban, mint amilyen százalékban maguk az államalkotók elkövettek. A jugoszláviai magyarság nem szolgai lelkületből, nem gyávaságból volt törvénytisztelő, hanem vele született természetes érzése folytán. Az előbb vázolt revíziós gondolat általánosságban mutatja, hogy^ visszavágyódtunk és vissza akartunk jönni, ezeréíves történelemtiszteletünk azonban azt sugalta és az eszélyesség is azt diktálta, hogy engedelmeskedjünk és ne men. jünk erőszakkal a, kardnak, a pusztulásnak. A magyarság azt várná, hogy az ottani nemzetiségek, különösen a volt uralkodó szlávság nasonló eljárással viszonozza a magyarság lovagias gesztusát. A magyarságnak azon a vidéken az a felfogása,, hogy amikor a magyar állam és a magyar állam képviselői a szentistváni gondolat jegyében nemcsak ígérnek és biztosítanak teljes jogegyenlőséget, hanem azt lehetőleg' már most megadták, ugyanakkor teljes lojalitással .viseltessenek a nemzetiségek a magyar állam iránt, lesralább is olyan törvénytisztelottel, mint amilyennel mi viseltettünk az ő államuk iránt. A magyar kormány politikájában kétoldalú szerződést látunk, amely az egyik oldalon ígér és ad, a másik oldalon viszont. azt kívánja,