Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

400 Az országgyűlés képviselőházának 317* ü Egypár példát és adatot akarok felsorolni i a felszabadult Délvidékről, hogy mit kaptunk mi ez alatt a rövid idő alatt az anyaországtól. Zentán tüdőbeteggondozó, nemibeteggondozó és í zöldkeresztes egészségügyi intézmény működik* Topolyán, Óbecsén, Kulán és Palánkán tiüdőbeteggondozó,, Bácsföldvárom Bácskossuthfalván, Temerinben szülőotthon működik» az egész Bácskában 27 zöldkeresztes szervezet a legjobb eredményeket mutatja fel, a törvényhatósági jogú városokban, Szabadkán, Zomborban, Újvidéken komplett egészségház működik, anya-és csecsemőyédelemmeí, tüdő- és nemibetéggondozóintézménnyel. Ujabb egészségházakra a vármegye tekintélyes összeget f szavazott meg és kórházakat hoztak rendbe óriási állami támogatással. Ha tekintetbe vesszük mindezeket, tehát egyrészt a földhöz juttatást, másrészt azt, hogy a nemzet legértékesebb részét, r vagyis magát a népet karolja fel a kormány és a< szaporodá sát elősegíti, akkor mi — látó szemmel látván a magyar államnak ezen a, két kardinális mezőn való működését — azt mondjuk, hogy mi igenis* megkaptuk reális igényeink kielégítésével Magyarország részéről azt, ami a legfontosabb és igenis, igazolva látjuk a kormájiytámogató politikánkat. (Helyeslés a jobboldalon.) — Palló Imre: Nahát akkor jól van! Nincs semmi baj! —- Hokky Károly Hát van?) Elvégre nekünk jogunk van hitet tenni valami mellett (Ügy van! Ügy van! a Jobboldalon.) és kötelességünk hitet tenni. Amint az urak kitartanak a programmjük mellett és tiszteletet érdemelnek akkor, amikor egy eszmét követnek és becsületesen kitartanak mellette, éppúgy ha mi nem is igazolni akarjuk magunkat, de^ nem lehet , kifogása senkinek az ellen, ha a Délvidék öszszes képviselői az ottani magyarság legnagyobb részének képviseletében a kormányhoz csatlakoztak, ennek a csatlakozásnak reális voltát és értelmét látták és itt a Házban ennek kifejezést adnak. (Palló Imre: Vannak, «kik nincsenek e téren egy vélemény en magával! — Hokky Károly (Palló Imre felé): No öreg kuruc, mit szólsz hozzá? — Palló Imre: Majd hozzászólok a folyosón, itt nincs szavam!) Ezzel kapcsolatban meg akarok emlékezni valamiről, amire nem hallottam, hogy utalás történt volna itt a Házban. Ez a székelység visszatelepítése. (Halljuk! Halljuk!) A székelység visszatelepítése magyar nemzeti szempontból korszakalkotó jelentőségű. (Ügy van! Ügy van!) A liberális érának minden bűnét, a magyarság iránti közönyét, amelynek folytán milliószámra mentek ki a magyarok Amerika különböző részeibe és azt, hogy hallatlanná tette a székely magyarság szenvedéseit és elkülönítettségét, a magyar kormány most, a legnehezebb időben jóvátette. Talán kissé túloztak az embereink a Délvidéken, amikor féltek, Tiogy kevesebb föld marad, hiszen mindenki kapott oleget és ki tudtuk elégíteni az igényeket. Ma a . délvidéki magyarság testvéri szeretettel köszönti és öleli magához a székelyeket, mert magyar szempontból a

m székelység visszatelepítése nemcsak eszmei jelentőségű, nemosiak a «számuknál fogva fontos, hanem tudnunk kell azt is, hiogy a szaporodás szempontjából olyan példát mutat 'a nem egykéző. de mindenesetre abortáló és a szaporodást korlátozó bácskai magyarságnak, hogy ennek a példának közvetett haszna hamarosan meglesz. A székel y séget ép/óén ezért - - nem azért, mintha nekünk terbünkre vált volna — az egykés Somogyban és Baranyában kellett volna elhelyezni, hogy Illése 1942 december 1-en, kedÀsru sák ott is, hogy a székely anyák mernék szülni. (Palló ïmreï Ezt Bonczos csinálta» nem Báuffy!) Akárki csinálta, a magyar kormány képviseletében és akaratából csinálta és a kormányzópárt jóváhagyásával és dicséretével csinálta. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ne akarjanak a» Urak elvitatni a kormánytól olyan dolsrot amely a kormánynak feltétlenül érdeme. (Palló Imre: Én csak felvilágosítottam! !— Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vámos János: T. Ház! Erkölcsi szempont* ból kétségbeesetten láttuk a 'szerb éra alatt a hamis demokrácia és a szablaidkíművesszellem által vezetett iskoláikban fiaink teljes tönkre tételét. A tekintêlytiscateleteit lerombolták bennük, fegyelmezetlenek voltak mélg a legjobb családok gyermekei i

s és én azt tapasztaltam, hogy nem tudják a közönséges illemet sem. Kétségbeesve néztünk gyermekeink! jövője elé, mert az iskola megmételyezte őket. Magyarországnak azonban van egy intézménye, amellyel a világ összes népeit megelőzte, a leventeántéizmény. Mi azt láttuk, hoigy a mi neveletlen, tiszteletet nem tudó gyermekeink a lévenftefilntézmény bevezetése után félév alatt nemcsak a külső fegyelmiét, hanem a belső lelM. fegyelmet is megtanulták és ma büszkék vagyunk gyermekeinkre és» ez nekünk óriási érték, mert a nemzetnevelés van olyan fontos, mint a föld és az egészség. (Ügy van! Ügy van!) Amit a levenfeintézmény adott a mi gyermekeinknek, — a tisztességtudást, fegyelemtudást engedelmességet és mindazt, amit ma gyermeikjejiínknéli tapasztalunk — erkölcsi értékben, de annyi értékben is mindennel felér és ezt megint a régi, de az újabb magyar kormányoknak is köszönheti ük és itt hálásak vagyunk a leveniteintézménynek azért, amit gyermekeinken keresztül nekünk is adott. Mondhatom, azt, t. Ház, hogy 23 év alatt magyar község vagy város nem kapott össze*sen 50 ezer dinárt akkoriban, amikor dinárban beszéltünk, magyar célokra ezzel szemben az elmúlt másfél év alatt azt tapasztaltuk, hogy az Onesa.-segélyből 3 millió pengőt kapott Bácska. A magyar kormánynak anyagi gondosságát és a magyar érdekekre való különös figyelmét bizonyítja az, hogy a 3 millió pengőből Zenta viá|rosa 420.000, Magyarkánizsa városa 350.000 pengőt kapott, tehát több mint 700.000 nengőt. A magyar lakosságnak a létszáma 52.000 fő ezen a két helyen, tehát huszadrésze az egész Bácskának, viszont megkaptuk ennek a segélynek egynegyedészét és most építjük a, magyar életet azoknak az értékeknek a pótlására, amelyeket a szerbek! elvettek tőlünk és. amelyeket tulajdionképpen nem is tudunk soha teljesen pótolni! Azt látjuk, hogy a magyar kormánynak határozott magyar nemzetli politikája van a Délvidéken es hálával vettük mindazt, amit hivatalból iskolák átalakításával, a közigazgatás átreformálásával, kicserélésével értünk tett, különösen a magyar érdekekre való tekintettel. Azt látjuk, hogy a magyar kormány igenis önmagát igazolta a mi politikánkban ott, a Délvidéken és megtett mindent, amit a háború közepette várhatunk a magyar kormánytól. Nem dicsőítés akar ez lenni részemnről és nem behizelgés a pártnál vajgy a kormány egyes tagjainál. Nem azt tanultuk mi kisebbsége éveinkben. Mi "kemény, .határozott fellé-