Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Az országgyűlés képviselőházának 3Íf. sürgősen meg kell oldlani. Meg kell uldani azért is, mert amellett, hogy parcellázni nem engedik a földet, ugyanakkor magas gazdasági pozícióban lévő emberek, nyugdíjas tisztvise­lők hozzájutnak ezekhez a zsidó birtokokhoz, megveszik őket, átírják a nevükre és a végén oda fogunk kilyukadni, hogy mire à háború nak vége lesz, minden érdemes, jó, közleke­dési úthoz, vasúthoz közel álló birtokot át fog nák venni olyan egyének, akik nem földmi veló emberek, nem gazdák, hanem most ki­használva a helyzetet, üzleti_ célból veszik bir tokba a földét. (Úgy van! Úgy van! a szélső­balodalon.) A kormánynak ez ellen feltétlenül intézkednie kell éis meg kell tiltania, hogy bárki is földet vehessen ebben az országban addig, ameddig a fronton küzdőket és hozzá­tartozóikat, özvegyeiket, vagy árváikat ki nem elégítették. (Helyeslés a szélsőbaioldalonj Ha nem lehet most a háborúra való hivatkozással felparcellázni a földet, akkor ne lehessen eJ adni sem 300—400—500 holdas birtokokat, ne lehessen átíratni az ilyen birtokokat olyan egyének nevére, akik sohasem fognak abban a földben gazdálkodni és csak t azért veszik meg most, hogy tőkéjüket ' biztosítsák és valahova eldugják. (Ügy van! Úgy vom! a szélsőbalolda­lon.) T. Képviselőház! Nagyon kényes dolgok vannak itt, amelyeket sürgősen rendezni kell, mert a felelősség alól nem tud kibújni egy magyar ember sem, de nem tud kibújni maga a kormány sem akkor, ha nem fogja elkezdeni azíokat a reforimoika.t, amelyekre* " feltétlenül szükség van. Akkor, amikor árpolitikánk teljes csődbe került, gyökeres intézkedéseket kell sürgősen hozni gazdasági életünkben. A magyar gazda, a magyar parasztember, a törpebirtokos emel­lett az agrárpolitika mellett teljesen a tönk szélére fog jntni. Lehetetlen állapot, hogy amikor a magyar paraszt keservesen meg­termett búzáját 30 pengőben maximálják, ugyanakkor megengedjék azt, hogy^ az ipar­cikkek ára ezerszázalékos áremelkedést is mu­ta a son. A magyar paraszt ugyanis, ha valamire szüksége van, kénytelen azt búzából megvenni, ha van feleslege, kénytelen eladni állatját és esetleg kisebbet venni helyette, hogy meg­vehesse az iparcikkeket. A kormánynak feltét­lenül tennie kellene valamit, hogy az agrár­termékek és az iparcikkek között fennálló ha­talmas űrt valahogyan áthidalja és olyan ár­színvonalat állitson meg, amely mellett a magyar paraszt tényleg ruházkodhassék, gyer­mekeinek lábbelit vehessen, és ruházat nélkül ne kelljen rongyosan és mezítláb "tárnia. Akkor, amikor az iparcikkek ára ilyen óriási mértékben emelkedett, ugyanakkor emelkedett az adó is. A szegény parasztember kénytelen lesz készletét eladni, (hozzányúlni tőkéjéhez, hogy adót fizet he ssm, lábbelit és ruhaneműt vásároljon. Nem leihet az a cél, hogy ezeket a törpebirtokosokat ágy meg­kínozzuk, hogy azok pár esztendő alatt kény­telenek legyenek néhány hold földjüket el­ruházni, mert a termésből nem tudják fedezni mindennapi szükségletüket. T. Képviselőház! Óriási baj van a közellá­tás terén. Megjelent a kukorica- és a krumpli­rendelet, a kisgazdatársadalom azonban nine? kellően felvilágosítva arról, hogyan szólnak a rendeletek. A mi vidékünkön borzasztó hely­zet állott elő a krumli-rendelet miatt. Meg­jelent a rendelet, hogy holdankint 12 méter­KtPVISTXÖHÁZI XAPLó XVI. ülése 1^42 december i-én, kedden. 395 mázsa burgonyát kell beszolgáltatni. A pa­i rasztember elolvassa a rendeletet az újságból, , de nem olvassa el a Hivatalos Közlönyt, ahol a rendeletek teljes szövege megjelenik. Az új­ságok megírták, ihogy 12 métermázsát kell be­szolgáltatni, arról azonban nem írtak a lapok, : hogy a 12 métermázsának válogatott, étkezésre való burgonyának kell lennie, ha pedig a gazda vegyes burgonyát szállít, akkor nem. 12, hanem 16 métermázsát kell beszolgáltatni. Előállt az a helyzet, hogy a kisgazdák bevitték a 12 mázsa burgonyát a legközelebbi szeszgyárba s utána még négy métermáz?át követeltek tőlük. Ha a gazdákat felvilágosították volna arról, hogy vegyesen kell 16 mázsát és válogatottan 12 má­zsát beszolgáltatni, akkor a kisgazda ráért volna kiválogatni burgonyáját, maradt volna neki négy métermázsa etetésre szánt burgonya és a beszolgáltatott burgonyáért is többet ka­pott volna. Űgyis szűkében vagyunk most a takarmánynak, a kisgazdaságokban úgyis el kell adni az állatokat, mert nem lehet etetni, feltétlenül szükséges lett volna tehát kellően tájékoztatni a gazdákat arról, hogy miből mennyit és hogyan, kell beszolgáltatni, hogy a gazda olyan módot kereshessen, amely számára a legjobb. (Rapcsáriyi László: Nagyon helyes!) T. Ház! Mines rendezve a munlkáskérdé •; sem, különösen a mezőgazdasági munkások : helyzete teljesen rendezetlen. Vannak helyek, ahol a nyár folyamán 3—4 pengős napszámot fizettek, voltak ezzel szemben olyan helyek, ahol 10—15 pengőt is fizettek. Ebből azt a kö­vetkeztetést kell levonni, hogy a munkabér­megállapító bizottságok egyáltalában nem vál­tak! be, nem tudtak az országban olyan munka­bért megállapítani, ami körülbelül megfeleH volna a munkás életkörülményeinek, mert 3—4 pengős napszámból nem lehet megélni, 15 p«h gőt viszont nem bír el a kisgazdaság. Nincs rendezve az iparosság helyzete és a kisiparosság teljes elhagyatottságban sínylő­dik, mert nincs áruja, nyersanyaga, nem tud dolgozni. Feltétlenül kívánatos volna, hegy sürgősen teremtsék meg a nyugdíjalapot ár­nak a kisiparosságnak számára, amely becsü­letesen, lelkismeretesen dolgozik, lelkiismerete­sen végzi munkáját és igyekszik a legjobbat nyújtani a fogyasztóközönségnek, hogy annak a kisiparodnak, ha kiöregszik a műhelyből, ne kelljen kegyelemkenyéren családjánál laknia, hanem legyen olyan nyugdíja, amiből öregsé­gére, haláláig meg tud élni. T. Képviselőház! . Egy másik nagyon ké­nyes kérdés a magyar tanítóság helyzete. An­nak a tanítóságnak helyzete, amely kint a fv­lun eltemeti magát az iskola falai között és ott igyekszik a magyar parasztgyermekeket a betűvetésre tanítani. Ezeknek helyzetén is fel­tétlenül sürgősen segíteni kell, függetlenül at­tól, hogy háborúban vagyunk-3 vagy sem. A magyar jöyő gyermekeinek, a ^övő generáció­nak, amelyet a tanítóság van hivatva nevelni, feltétlenül olyan nevelésben keli részesülnie-, hogy bele tudjon illeszkedni az új Európniba és ott megállhassa a helyét. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Ahhoz pedig, hogy ilyen gyermekeket ne­velhasünk, feltétlenül sízükséges, hogy e<?y iis­kolában ne legyen összezsúfolva 80—100—120 gyermek. Lehetetlen ugyanis, hogv egy tanító ennyi gyermekkel úgy foglalkozhassék. hogy minden gyermeket pontosan megtaníthasson 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom