Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
392 Az országgyűlés képviselőházának $1?. délyi képviselők éppen úgy, minit Vozáry t. képviselőtársam, foglalkoztak a kisebbségi magyarság társiadalomszervezésénék' alakulásával az idegen elnyomás alatt. Igen, bennünket az ország szétdarabol ásaa nemzetszervezet terén tragikus hiély(zetben talált. Volt egy vezető rétegünk, amely helyen, kint hivatása magaslatán állott, de helyenként — mint a Délvidéken — ez nem mondható róla. Ez a vezető fléteg, amely képviselte a nemzetet, nemcsak ta tényleges, vezetés és irányítás, hanem az eszmei irányítás terén is éppúgy, mint a közhatalomra való befolyás gyakorlásában olyanokból sorozódott, akik bi-i zonyos vagyoni helyzetbe kerülve, műveltségük, összeköittéseilk. révén méltók voltak arra, hogy la vidéki vagy más kaszinók, olvasóikörök tagjai lehessenek. Ott, ahol fajmagyarokból, becsületes értelmiségi vaigy középosztályba tartozókkal rekrutálódott ez a vezető réteg, talán megfelelt hivatásának, különöisen akikor, ha az idegen elnyomás nem nehezedett rá, a Délvidéken azonban, ahol a (zsidóság és a nemzetiségek számuknál nagyobb arányban vettek részt ja közéletben, sőt döntően befolyásolták ennék a vezető rétegnek magatartását eis pártállását^ ez a vezető réteg a megszállás első napjaiban csődöt mondott. Köztük megállapították sokan, hogy nincs semmi közük a magyarsághoz, hogy más nemzetiségek fiai Amikor nemesiak a magyar állampolgárság jkjérdésében kellett döntenie mindenkinek, hanem ennél tovább kellett menni és a nemzetiségi kérdésben is kellett dönteni, abban, hogy hová tartozik, akkor fájdalmas, szívvel tapasztaltuk azt, hogy sokan azok közül, akik akkor, midőn a magyar nemzet a történelmi fejlődés napios oldalán járt, magyaroknak vallották magukat, és a magyarsággal, a vezető réteggel járó előnyöket élvezték, azután, amikor vállalni kellett volna a terhet, csúfosan otthagyták azt. Tapasztaltuk azt is, hogy a megszállás éveiben alapjaiból kellett felépíteni a magyar társadalmat, ki kellett építeni idegen elnyomás ellenére a magyar nemzetszervezetet. Tudnunk kellett azt, hogy kik a magyarok, hányan vagyunk és mit akarunk. Ez volt áz az óriási sziszifuszi munka, amelyet a megszállott terüLetek magyarsága úgy Csehszlovákiában, mint Romániában és Jugoszláviában kleresztülvitit és kiépített nemzeti és társadalmi szervezeitét, mdint legdrágább kincsét, áthozta a felszabadítás után hazánkba. Ez a kiépített társadalmi szervezetünk egészen más tényezőkből • állt, egészen más szempontok szerint tagozódott, mint amilyen a múltban volt. Hiszen az államhatalom velünk szemben volt, gazdaság, műveltségi nem számított, összeköttetés nem volt. Egyedül az számított, ki milyen helyet foglalt el a nemzeti társadálomban akkor, mikor ez a jogaiért, fennmaradásáért vívott harcában síkraszállt. Ráteirmettség 1 . becsületesség, áldoza|t|készség voltak azok a tényezők, amelyek egy társadalmi hierarchiát építettek ki a megszállás alatt. Kitermeltek egy társadalmat, amely az államhatalom törekvései ellenére is hinni tudott & feltámadásban, meg tudta őrizni a nemzetet a jövője számára, meg tudta őrizni a hitet és ki tudta termelni azokat az óriási értékeket, amelyek névén lelkiekben gezdagodva kerültünk vissza felszabadulásunk után. $n éppen erdlélyi képviselőtársaim törek« ülése 1942 december 1-én, keddefii veséhez, Vozáry ; képv/isie|lőtáirsam; áÜRÜJtásához csatlakozva úgy vélem, hogy ezt a nemzeitszervezetet, ezt az eigységetsen kiépített magyar társadalmait nem felbontani keid, hanem kifejleszteni ós azt fenntartani kötelességünk. Állítom, hogy a magyar társadalom, a peremmagyarság legalább is úgy szereti a magyar hazát, mint annak fizetett tisztviselői, csendőrei és rendőrei. Állítom, hogy igenis a magyar haza és a magyar nemzet törekvéseinek szolgálatában áll ennek a társadalomnak minden egy es tagja. Nem kell szétbontani, nem kell ráerőszakolni tőle idegen felfogásokat, új értékmérést, hanem a tisztult, az elnyomás éveiben, az elnyomás kohójában színarannyá vált erkölcsi értékmérést fenn kell tartani., Kérem a magyar társadalmat, kérem annak intéző tényezőit és a magyar kormányzatot, tegye lehetővé, hogy azok az erkölcsi értékek, amelyek olyan hosszú küzdelem és harc árán termelődtek ki, továbbra is "fennmaradjanak. Kérem a magyar intéző tényezőket, hassanak oda, hogy a kormány álláspontjának a délvidéki magyarsági osúcsíszervezetének, a közmű vieilődési szövetséignek kérdésében éírvényt is szerezzenek, nemcsak közigazgatási vonalon, hanem társiadalmi vonalon is. Nem lehet helyettesíteni sem műveltségi, sern^ var gyoni skálába való sorozással az értéíkmérósnek azt a módját, amely nálunk kitermelődött. Nem lehet a mai szerencsé seb b viszonyok köiött a megszállási éveiben a nemzeti érdekekért folytatott küzdelemben kifejtett munkásságot egyszerűen egy szivaccsal letörölni 3&aik azért, mert kellemetlen azoknak, akik abban a harcban részt nem vettek. Igenis, ez a heroikus, hősi küzdelem az az erkölcsi alap, xmely erkölcsi alapon tovább építve" képesítjük a peremmagyarságot, — arra, hoigiy teljedtse nemzeti feladatát sokkal súlyosabb viszonyok között, mint amilyen viszonyok között él i mi többi magyar testvérünk. (Úgy van! a Wzépen.) Áz erkölcsi alap, amely kell, hogy jellemezze állami életünket, társadalmi szervezkedésünket, annyira fontos, hogy erről letérni — különösen a magyar nemzet belső kiépítésében — nem lehet. Mert ha letérünk erről az aliaprói, akkor elő fog fordulni, mint természetes jelenség az, hogy egyáltalán semmi törvény, semminemű erkölcsi gátlás nem állna útjában még azoknak a törekvéseknek sem, amelyek kimondottan nemzetrombolók vagy arszágellenesek. Hogy mennyire mehet ez a felelőtlenség és erkölcsi alapról letért törekvés, amelynek egyedüli máza és egyedüli indoka a nyugalmi helyzet fenntartása, — bizonyos hátsó gondolatokkal — azt legjobban bizonyítja az, hogy a napokban egy Újvidéken megjelenő szerb lapban azt olvastam, hogy a szerb dobrovoljácok, akik a világháborúban a magyal hadsereg kötelékéből átpártoltak az ellenséghez és az ellenség soraiban küzdöttek a magyar haza ellen és akiket, mint ilyeneket a jugoszláv állam elismert és jutalmazott ezért a hazaárulásért: a magyar állam intézkedései folytán megmaradnak hazaárulásukért kapott földjeik birtokában. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon,) Áz ilyen felfogás, az ilyen erkölcsi nihilizmus, amely ebből a néhány sorból kitűnik, bizonyítja azt, hogy mennyire szükség van éppen arra az erkölcsi alapra, annak a múltnak a hangoztatására, amelyben a magyarság erkölcsi felfogás megtisztult é& amely erkölcsi alapon lehet felépíteni az országot. Mert el
