Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

384 Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1942 december 1-én, kedden. politikai meggyőződésünk, (hitünk és »becsüle­tünk diktálja? Eziek á mondatok állandóan, hétről-hétre (vitéz Imrédy. Béla: Egy pártrendszer akar lenni?) újabb és hiábavaló nyugtalanságot kel­tenek az országiban. Mi igenis világnézeti poli­tikának vagyunk a hívei, mert szent meggyőzc­dlésünk, hogy nem tud adni annyit az állam szo­ciálpolitikán keresztül, mint amennyire szük­ség volna ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek, hogy valóban együttéljenek, közösen éljenek és a nemzet nagy érdekeit megvédjék. Nem hisszük el, hogy ezt kisebb szociálpoliti­kai intézkedésekkel elf lehetne érni. Csák egy tökéletesen új rendszerrel, egy világnézeti po­litikával érhető ez el. A népi egység és a szo eiiáüsi ligazsági nem jelszó u mi számunkra, mert hiszen azt is mondotta az egyik minisz­ter úr a múltkoriban, hogy a kormányzópárt feladata megindítani a harcot a jelszavtak ßy len. Mi ez? Ha valaki nekem meg tudja mon dani, hogy mit jelenítenek ezek a nagy monda­tok, amelyekre jön a taps és utána senki sem tudjai, hogy miről van szó, (Derültség d szého­baloldalon.), akkor én rendkívül boldogi ember leszek. A népi egység és a szociális igazság számunkra nem jelszó, hanem hit és akarat, amielyet nem hangoztatni akarunk, hanem •— amint már mondottam — beleépíteni nem poli­tikái életünkbe, hanem elsősoriban a magyar élet társadalmi és gazdasági síkjába. (Ű9y van! tfgyy van! a szélsőbaloldalon*) Ahol pedig népi.,egység és szociális igazság van, ott meg­szűnik minden megszolgálatlan kiváltság, ott nincsenek főrendek születési jogon, nincs tör­ténelmi osztály sem, csak szép és gyönyörű emléknek; ahol népi egység és szociális igaz­ság van, ott brutális erővel érvényesül a köz életben a tisztaság törvénye, ott megoldják a munkáskérdést, biztosítják az egyforma indu lási lehetőséget minden egyes réteg fiai szá­mára, ott -védik a gyöngét és erősítik az erőst, hogy többet dlolgozhassék a, gyöngék érdeké­ben, ott megbecsülik a munkát, igiazságoisan osztják meg a javakat, az igazsággal szolgál­ják a munka fegyelmét és &, valóban közösen óhajtott, mindenki által óhajtott többtermelést. Ahol népi egység és szociális igazság van, ott igenis megszűnnek a beteges szélsőségek vagyon" ban műveltségben, életfelfogásiban és a dolgo­zók létekben közel kerülnek egymáshoz hazát, nemzetet és jövendőt építeni és vérükkel is megvédeni ezt a házát, amely nekünk boldoír­ság, becsület, élet és jövendő. Mondanom sem kell, hogy a megajánlási javaslatot nem fiogadom el. (Élénk éljenzés és tups a tfzélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Tncze Antal jegyző: Trischler József! Elnök: Trischler József képviselő urat illeti a szó. Trischler József: T. Ház! Mint a német nép­csoport egyik képviselője szeretnék a inemzeti­ségi és az azzal összefüggésben levő egynéhány aktuális kérdéssel foglalkozni. A költségvetési és megajánlási vita folyamán sok szónoka beszélt a nemzetiségi problémáról. Ha ezeket a beszé­deket hallom vagy olvasom és látom, hogyan pattanak egymásra a különböző nézetek, ha továbbá mint képviselő nap-nap után kényte­len vagyok számtalanszor egyes esetekkel fog­lalkozni és azokban különböző hatóságoknál eljárni, ezekből mindig újból és újból szemem elé tárulnak népcsoportunk megoldatlan kér­dései, úgyhogy felelősségem teljes tudatában meg kell állapítanom, hogy ezek a kérdések, éppen mert nehéz természetűek, még mindig csak a megoldás stádiumában állnak. Azt hiszem, hogy nem találok ellentmon­dásra, ha megállapítom, hogy az összes szóno­kok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, egyet­értenek velem abban, hogy ez^ a kérdés politi­kánk egy sarkalatos kérdése és hogy ennek jó vagy rossz megoldásától hazánk nyugalmas, felépítő és előrehaladó jövőjére nézve nagvon sok függ. E kérdésnek a t. Ház előtt való fejtegeté­sében mindenekelőtt az a tény kristályosodott ki, hogy ezt hazánkban a hivatalos tényezők megállapítása szerint nem lehet egy kaptafára húzni. Mi ezt tudomásul is vesszük. Méltóztassanak megengedni, hogy népcso­portunknak különösen délvidéki részével fog­lalkozzam és annak különleges helyzetére mu­tassak rá. A délvidéki németek a világháború előtt Magyarországon, azután Jugoszláviában és most ismét Magyarországon a inémet nép­csoportnak egy részét képezték és képezik ina is. Az ideiglenes idegen államban való bekap­csolódásuk azonban különös hatással és -be­folyással volt fejlődésükre. Jugoszlávia veze­tősége különböző eszközökkel kísérelte meg legalábbis a németségnek egy részét rábírni arra, hogy — horribile dictu — jugoszlávnak vallja magát. _ Ettől eltekintve azonban minden népcsoportbeli, tehát a magyar népcsoportbeli is abba a helyzetbe került, hogy a maga ré­szére el kellett döntenie, melyik nemzetiséghez tartozónak tekinti magát. Hogy a szerb kul­túra és az akkori jugoszláv állameszme, amelv közben csődött mondott, nem bírt vonzó erővel a_ németség számára, azt itt, remélem mem kell bizonyítanom. Sokan abban az időben az el­határozásuk kényszere alatt jöttek tisztába azzal, hogy sem nem szerbek, illetőleg jugo­szlávok, sem pedig nem magyarok a népessé güket illetőleg, hanem mérnetek. A világháború résztvevői közül sokan Ön­tudatos németként jöttek vissza, de már a világháború előtti német mozgalomból is jelentkeztek egyes lelkes vezető harcosok és lankadatlanul ébresztették in epünk öntudatát és így mindjárt kezdetben elejét vették a leg­kisebb mértékben való jugoszláv asszimiláció lehetőségének is. A népi öntudatra való ébredés azután oly csodálatossá vált népcsoportunkban az idegen új környezetben, még hozzá olyan időszakban, amikor a német népnek zöme történelmének egyik legnehezebb és legszomoirúbb időszakát élte, hogy az a népcsoportok történetében szinte páratlanul áll. Népcsoportunk akkor teljesen önmagára volt hagyatva, de akkori vezetői a német népnek sajátos szervezőképes­ségé vei kezdték el fáradhatatlanul és önfelál­dozóan felépítő, szervező munkájukat. Ennek a munkának az eredményei nem is maradhat­tak el. Akkor létesült kulturális téren a »Schwäbisch-Deutscher Kulturbund« sokoldalú feladataival, gazdasági téren akkor alakultak meg _ különféle szövetkezeteink, különböző köz­pontjaikkal, és politikai téren akkor lépett a porondra német pártunk, mely mindjárt az első választásoknál nyolc képviselőt küldhe­tett be a belgrádi országházba.. Akkor létp­sült 5 gimnáziumunk és több más iskolánk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom