Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 27 ni. A miniszter úr mindezt a rendkívüli nagy j jelentőségű teendőt 4,350.000 pengő keretei közt kényszerül elvégezni, (iíajniss Ferenc: Szép pénz az!) amiből személyi járandóságokra a nagyfontosságú feladatok, a propagandatevékenység elvégzése érdekében körülbelül 200.000 pengő jut, ugyanakkor pedig a meg nem jelölt tevékenységű tárcanélküli miniszter úr költségvetésében a személyi j árán dósa »ok 60.000 pengőt, tehát ennek majdnem egy harmadrészét teszik ki. Arról pedig semmi nyilvánvaló adat nincs, bogy ez az utóbb megjelölt összeg milyen tevékenységű személyzet megfizetésére szolgál. A propaganda-miniszter úr feladatköréhez tartozónak tekinti a társadalom szervezését és ai »Nemzetvédelmi propaganda' szolgálatra átalányként« címszó alatt a társadalom szerve•zéséről is beszél. Nem tudjuk, vájjon a fennálló törvényes rendszabályok keretei között ezt a társadalomszervezést elég nagy .hajtóerővel tudjare végezni, mert ha ezek a rendelkezések a propagandaminiszter úr tevékenységére nem hátnak korlátozólag, úgy érezzük, ezek nek törvényes alapra volna szükségük, már pedig ilyesmi eddig a törvényhozás munkájából hiányzott. (Rajniss Ferenc: Ne bíztasd! — Incze Antal: Még majd nem hagynak szervez kedni!) E percben tehát az a helyzet, hogy a miniszter úr hatalmas jellegű társadalomsz?rvezést végez, ugyanakkor pedig a fennálló rendelkezések értelmében a pártok szervezkedésére nincs mód. A nemzetvédelmi propaganda miniszter úr legutolsó rendelkezése; — amelyet mint osszminisztériumi rendeletet adott ki a ponyvairodalom megrendszabállyozása tárgyában, — az azóta bekövetkezett események tanúsága szerint nem tudta teljes mértékiben megoldatni ezt a kérdést. Igen szerencsétlen módon 3 pengőben állapította meg annak a kiadványnak asz árát, amelyen alul a kiadó kötelééi további engedélyt kérni s a ponyvaellenes cenzúrának magát alávetni. A miniszter úr is jól tudjai, hogy ai rendelet kiadása napján egyik nagy kiadóvállalatunk 3.20 pengős regénysorozatot indított meg és ez a sorozat a 20 filléres felár révén már elkerülte azt, hogy a miniszter úr rendeletének hatálya^ alá essék s ime most 1 pengős ár helyett 3.20 pengős áron, de nem kisebb példányszámában, hanem sokkal nagyobb terjedelemJben ismét viszontlátjuk régi kedvenceinket, a »Piszkoskezű Fred«-et és társait.^ (Antal István nemzetvédelmi-propaganda miniszter: De 90% --ban nem olvassák, mert csak a 20 filléres regényt olvassák!) Akkor 20 fillérben kellett volna megállapításai az árhatárí (Antal István nemzetvédelmi-propaganlda miniszter 'közbeszólj legalább is ennek az indokolásnak az alap j ám Meggyőződésem, hogy a propaganda jelentőségét és fontosságát ennek a Háznak a falai között senki sem vonhatja kétségbe és túlnyomórészt egyetértünk abban, hogy e költségvetés dotációja az óriási feladatokhoz viszonyítva végtelenül kicsiny. Igazán nem lehet csodálni, ha e kereteken-béliül a: miniszter úr szembetűnő tevékenysége főleg a vasárnaponkinit elmondott nagyjelentőségű, de bizonyos kormánypárti íziben tartott beszédekben nyilvánult meg. (Palló Imre: Ez a baj! Sok pártpolitika van benne! — Ellenmondás^k jobb fejtől. — Elnök csenget.) , A propagandaminisztérium feladatai között n helyes tájékoztatást, a köznyugalom fenntartásút, a rémhírek terjedésére alkalmas légkör megszüntetését és más hasonló jelentőségű dolgokat is odatartozónak tekint. Ezzel szemben • azt látjuk, hogy a propaganda miniszter úr munkássága nem teljes mértékben felel_ meg ennek a célnak. így példának okáért kifogásolom azt a sok esetben előálló és helytelennek minősülő titkolódzást, amellyel egyes t jellenségeket nem engednek az újságokban kiírni, holott éppen a titkolódzás folytán álll elő egy olyan fülledt légkör, amely alkalmas a rossz hiiszeműeknek, vagy tájék ozatlanóknalk lafrxa, hogy rémhírek telítésével izgalmat idézzenek elő. Itt beszélek, — mert beszélnem kell — az elmúlt időkben nemrég bekövetkezett katasztrófáról, amely szerencsére tudomásom szerint emberi áldozatot nem követelt, a Király gőzmalom összeomlásáról. Mindnyájan tudják a városban ennek a katasztrófának a történetét, mert naponta sokszáz ember utazik el előtte. Kizárólag épitkozéstechnikaá okokból, sokak által előre látott módon, állott elő ez a baleset. A Király malom hat emelete ugyanis emeletenkint összeesett, összezuhant. Mindnyájan emlékszünk, hogy a boldog békeidőkben is volt már hasonló építészeti technikai okokból beállott katasztrófa, mégis háború idején úgy tartották helyesnek» hogy ez az újságokba ne kerüljön bele. Ugyanakkor lazonban természetesen az egész város megtudta, mert hiszen látta. Erre megindult a suttogó propaganda, hogy itt szabotázs volt, hogy itt robbantások voltak, hogy itt ez volt, meg az yolt. Úgy érzem, hogy a helyes módon alkalmazott.nyíltság és felvilágosítás, ha nem is mindenkit, de összehasonlíthatatlanul nagyobb százalékát győzte volna meg a tájékozatlanoknak afelől, hogy itt semmi titkolni való nem.volt, itt semmi aljas dolog nem volt, hanem csiak egy sajnálatos, időnkint bekövetkezni szokott katasztrófa történt. (Rajniss Ferenc: Azt mondják, hogy a, zsidók felrobbantották, pedig nem igaz! Hát én aztán megvédem a másik oldalt! — Zaj. — Elnök csenget!) Ennek 'kapcsán kénytelen vagyok egy ehhez hasonló, de lényegében más kérdésről, az általános cenzúráról szólni. A cenzúráról e ház falai között már olyan sokat beszéltünk. (Rassay Károly: Miért nem szabad a panamákat megírni? Ezt nem tudom! —R a jniss Ferenc: Ügy van! — Az elnök csenget.) Annak idején, amikor a legelső cenzúrfaellenes felszólalások voltak, az akkori miniszterelnök úr, néhai gróf Teleki Pál azt válaszolta, hogy a cenzúra egyelőre még rosszul dolgozik, de néhány hónap kell csupán és a cenzúra bele fog jönni ebbe a munkába. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Alánosán belejött! — Mozgás és derültség a szélsöbaloldalon.) Azóta már sok esztendő telt el, és mi erről az oldalról éppen úgy tudjuk, mint a másik oldalról is tudja mindenki, hogy a cenzúra intézménye nem felesleges és hogy a háború alatt erre megfelelő formában' és megfelelő biztosíték mellett feltétlenül szükség is van. Azonban a cenzúra alkalmazása, olyan módon történik. hogy három esztendő óta gróf Teleki Pál néhai miniszterelnökünk ígérete ellenére nemcsak hogy nem javult az állapot, haaaem még rosszabbodott. En az esetek sorozatát tudnám felhozni ennek bizonyítására, — már már uníalmas is ez, mert annyifen szóltunk már erről és hoztuk ezt elő, de mégis a legutóbb történt esetet meg kell említenem. (Rajniss Ferenc: A panamákat törlik ki elsősorban.) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, ne, zavarja a szónokot. (Rassay Károly: Nemcsak a Király-malom, hainem az őskeresztény mat> 4*
