Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Az országgyűlés képviselőházának 816. ség gondolatának nagyszerű reneszánsza nélkül. És ebből a jogegyenlőségből a hazai zsidóságot sem rekeszthetjük ki. (Baky László: Szóval ne legyen zsidó munkásszázad! A zsidó munkásszázadokat szüntessük meg! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezért, mint régi szegedi fajvédő nem tudtam és nem tudok egyetérteni sem az első, sem a második zsidótörvénnyel. (Baky László: Volt fajvédő! — Zaj.) Azok alapelveit elhibázottnak tartom mind a magyar história, mind a ma gyár szellem, minid a magyar alkotmány szemszögéből. Az én megítélésem szerint nincs magyar alkotmányosság és nines szentistváni birodalom a jogegyenlőségnek nemcsak egyszerű európai, hanem kifinomult magyar érvényesítése nélkül. (Felkiáltások a szélsőbalold a lon: Kifinomult? — Zaj.) Mihelyt letérünk erről az útról, államiságunk életgyökereit vagdaljuk el. De a magyarság minden ellenkező romantikus pogánykodás és Szent Istvánnal szemben való koppánykodás ellenére igenis, nagyon a mellére szívta a kereszténység legtiszitultlalbb szemléletét. Ez nem volt nehiez számára, mert a lelki előkelőséget, a mélyen átérzett emberséget és az egyéniség 'szabadságának ösztönét a mi népünk nem itt tanulta Európában, hanem a keJeti pusztákról hozta magában. És ez a nép, meggyőződésem szerint a m agai fönségének bélyegével sohasem fog ellátni olyan intézményéket, amelyek a jogegyenlőséget, a keresztény vallás és erkölcs alapvető tételeit és az ősi magyar emberséget, lelki előkelőséget megtagadják. De ha letérve az elvi meggondolások síkjáról, a gyakorlati hasznot és eredményeket nézzük, végeredményben akkor is ugyanide torkollunk bele. (Zaj a szélsőbalold a lon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Miféle megoldás» az a zsidókérdésnek amely nem a magyar milliók életének egészségesedését, gyarapodása* szolgálja? Nézzünk széjjel az országban: miben gyarapodott, gazdagodott a vérbeli magyarság % két zsidótörvény nyomán? (Ilovszky János: Már eddig is sok milliánddial !) Talán az úgynevezett őrségváltás hozott valami különös erőgyarapodást az igaza magyarságnak? (Iloyszkv János: Hoz. Már hozott!) Majd egyszer gióros^ alá kerül ez az őrségváltás és akkor napfényre 'derül, mennyire a vérbeli magyarság félreállításával történt. (Baky László: Az is. hogy miért mondotta el ezt a beszédeit!) De kérdem mi volt a cél: az-e, hogy a 12 milliós magyarság ós a majdnem 14 milliós hazai kereszténysésr gyarapodjék a zsidóság rovására, vagy pedis hogy néhány ezer vagy tízezer ember nyerjen jó és könnyű exisztlenciát? Ez utóbbi sikerült, az előbbi nem. Megállapítom a két zsidótörvény teljes cső'djét, az őszinte és tiszta magyar fajvádelem szempontjából. Ez a csőd akkora ; hogy már nemcsak eredménytelenségekben nyilatkozik meg, hanem pozitív irányban egy csomó igen szomorú és vészes jelenségben, rossz eredményekben is. (Baky Lásziló: Nagy zsidó fajvédő!) Ilyen: gazdlalságii életünk belső erejének és ellenállóképességének meglazulása, éppen a legveszedelmesebb időkben. Ilyen: egy úi kontárság és új parazitizmus kitiermelődése, amiről már at. kormány tagjai is gyakran panaszkodtak. Ilyen: a gazdiasági jogrend kötelékeinek általános megereszkedése, a jogrendbe vetett hit és bizalom vészjósló meggyengülése. Ilyen: bizonyos rablóösztönök akaratlan felébresztése azzal, hogy az emberek csak úgy ülése 1942 november 27-én, pénteken. 351 könnyűszerrel beleülhetnek más ember vagyonába. (Baky László: Szép kormányzat, amely ezt engedi!) Baljóslatú jelenségek ezek, főleg a közeljövő veszedelmei szempontjából. De ez a csőid természetes is. A zsidóság nem valaminő törvény segítségével • nyerte el a maga túlzott, aránytalan, egészségtelen és tűrhetetlen érvényesülésiét a magyar társadalomblan, szellemi és gazdasásri téren... (Folytono? zaj. — Rupert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert Rezsiő képviselő urat kérem maradjon ösenidben. Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... hanem a magyar társiaidíaloim szervi hibái, a múltbeli magyar politika sokféle gyöngesége és tökéletlensége és a vérbeli magyar társiaidalom ön tudatlansága és szervezetlensége' miatt. (Zaj. — Ilovszky János közbeszól. — Rupert Rezső (Ilovszjêy János felé): A zsidótörvénybe ütköző vétség miatt intézze el a dolgát!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben. Ha még egyszer közbeszólkénytelen leszek rendreutasítani. Bajcsy-Zsilinszky Endre: S ha e szervezetlenséget vizsgáljuk: hát nem az a helyzet ma is, hogy a magyar parasztság, főleg annak munkásrétegei alig tudnak komolyan, erőteljesen, a maguk osztály ere jenek megfelelően szervezkedni? Hát nem a jobban szervezett és fölfokozotti magyar erő latbavetésével kellett volna megkísérelni a zsidókérdés megoldását? Más szavakkal: nem egy nagyszabású és egészséges gazdasági és szociálpolitika, tökéletesebb emberi éntékkiválasztás^ s a magasabb erkölcsi mérték intézményes érvényesítése útján? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy nagyszabású adóreformmal elsősorban, mely nem a kisexisztenciát sújtja s amely megszüntet minden kedvezményt a tőke és a nagybirtok javára. Igazságos adórendszerrel, mely mentesíti a törpe jövedelmet és alaposan sújtja a nagy jövedelmet, elsősorban természetesen az aránytalan zsidó nagy jövedelmet. (Ügy van! balfelöl.) Egészséges vámpolitikával, mely nem intézményesíti a agrárollót a földmívesmilliók rovására. Egészséges árpolitikával, amely nemcsak a búza és a kukorica árát maximálja, hanem gondoskodik arról is, hogy minden egyéb mezőgazdasági és ipari termék ára is ezekhez harmonizálódjék. Nagyszabású földpolitikával, amely gyökerében javítja meg mezőgazdasági lakosságunk szörnyű elproletarizálódásának mértékét. Nagyvonalú szociális politikával, elsősorban szigorú munkásvéd elemmel, amely megszünteti a munka kizsákmányolását. A parazitizmus kérlelhetetlen, intézményes büntetőjogi és társadalmi üldözésével, amely természetesen a zsidó parazitizmust is sújtja. (Meskó Zoltán: Elsősorban!) De miért kell a zsidó parazitizmust külön üldözni, miért inem a többivel együtt? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Miért nem minden 1 parazitizmust? (Nagy László: Mindegyiket kell üldözni!) Olyan művelődéspolitikával,, mely továbbviszi Bartók és Kodály zenei forradalmát és a mi népünk csodálatos géniuszára szabja egész kultúrpolitikánkat. Általában olyan belpolitikával és külpolitikával, amely érvényre hozza a magyarság őseredeti szellemének minden szépségét, fényét, igazságosztó és hódító erejét. (Nagy László: Bartók éhezett, amikor Zerkovitz százezreket keresett) Ami hiba történt — rengeteg hiba történt 49*
