Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Az országgyűlés képviselőházának 310. ütése 1942 november 20-án, pénteken. 25 szilmiláció nemtasak a magyarság javára, hanem rovására is törtémt. Éppen Pestkörnyéken vannak községek, ahol a magyarság teljesen felszívódott a német tengerben. Itt van például Törökbálint község', ahol viszont az itt telepe^ dett szerbség / szívódott fel teljesen az utóbb letelepülő németségbe. Az pedig nem vitás, hogy a Felvidéken a tótság és mint itt számos példát hallottunk, Erdélyben az oláhok javára szívódott fel és asszimilálódott, németség és a magyarság. (Ügy van!) Az asszimiláció tehát természetes folyaimat és a magyar asszimiláció nem volt erőszakos, nem is volt soha kormány-, program. Ami pedig a hazai németség asszimilációját illeti, ezzel szemben ugyancsak az a vád jelentkezett, hogy erőszakos volt és hogy ez az asszimiláció: az 1867-es liberális korszaknak volt a szüleménye. Nem helytállók ezek az állítások. Ugyanis a németség asszimilációja a városokban nagyi-észt már 1867. előtt befejezést nyeri Viszont ennek az asszimilációnak tulajdonképpeni előidézője az a küzdelem, az a politikai és gazdasági hare volt, amelyet a magyarság Ausztria, illetőleg Bécs ellen folytatott. Ebben a küzdelemben hazai németség a maigyarság szabadság küzdelmében a haladást látta, az európai fejlődöttebb emberi gondolatot látta, viszont a kizsákmányoló osztrák és cseh ipar elleni 1 , a gazdasági függetlenség iránti küzdelemben maga is, mint ipart űző városi polgár^ ság érdekelve lévén, saját érdekeinek védelmét is látta. A hazai németség tehát igenis, amikor a magyarságba bekapcsolódott, asszimilálódott, akkor nem a népiségét tagadta meg, hanem szembefordult azzal az osztrák reakciós rendszerrel, amely a magyarságnak egyik legnagyobb ellensége volt. (Ügy van! jobbfelől.) Ugyanezt tette az abszolutizmus' alatt is, ami ugyancsak siettette az asszimilálódást. Ez a tulajdonképpeni története az asszimilációnak, amely tehát nem volt erőszakos, hanem természetes és kölcsönös volt. Sehol semmiféle vonalon nem volt az, mert a magyarság ebben a hazában sohasem uralkodott, hanem vezetett, az erőszakot nem ismerte és nem ismerte r az elnyomatást sem. (Földesi Gyula: Azért bírta ezer évig!) Az asszimilációs mozgalom most, bizonyos mértékben a népi gondolat előretörésével megállt. Ezt a magyarság nem kifogásolja, elismeri ennek létjogosultságát mindaddig, míg ez a magyar állam egységét nem veszélyezteti. Ez felvető, azt a gondolatot, viajjon a magyarságnak egyáltalában szüksége van-e erőszakosan asszimilált emberekre (Felkiáltások jobbfelől: Nincs!), vájjon szüksége van-e ennek az államfenntartó nemzetnek stréberekre, akik az asszimiláció hangoztatásával akarnak ebiben a« országban boldogulni és szerephez jutni. (Földesi Gyula: A csehek is ezen buktak meg!) A magyarság ezer éven át a maga lábán is meg tudott • állni és ezeknek az elemeknek a megszerzésére a jövőben sem helyez semmiféle súlyt. Azok közeledjenek a mar gyiareághoz. akik szívben-lélekben velünk éreznek, lakik vállalják a magyar sorsközösséget és azért ki is állnak az egész vonalon, sőt ha kell. életüket is áldozzák érte. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A hazai németség egyik iránya a Volksbundban egyesült és azon a vonalon halad, hogy a siaját népi életét kívánja élni. A németsés!' másik része az, amelv a magyarsággal karöltve kívánja további boldogulását KÉPVISELŐHÁZI XAPL6 XYl, ebben a hazában biztosítani. Ez a második rész szerencsés és értékes szerepet töllt be, mert hiszen közvetítőképpen lép a magyarság és a tőle elkülönülő németség közé, ami igen helyes, mert a teljes elkülönülés túlságosan nagy szakadást idézhetne elő. (Ügy van!) Mindkét iránynak megvan tehát létjogosultsága és mind a kettő nagy szerepet tölthet be a (nemzet leletében. Míg ugyanis a Volksbundban tömörített németség közvetítőként szerepelheti a birodalmi németség felé, addig a;z azoni kívül álló német rétegek 3 magyarság felé teremthetik meg a kapcsolatot. Ezzel mindketten olyan egységes frontot, olyan megértő összefogást tudnak teremteni, amely mind. a maigyar, mind a német népet a további küzdelemre csak erősíti és képessé teszi. Az asszimilációval kapcsolatosan még csak egy körülményre legyen szabad rámutatnom. Az asszimiláció a német oldalon nem jelent veszteségeit a Birodalom számára, mert a német vérnek ilyen erőteljes mértékben való felszívódása a magyarságba, megLg!yŐ7Ő'lésem szerint, egyik legbiztosabb garanciája annak, hogy a magyar és a német nép mindlen időben találkozik és hoey a sorsközö?'séí? tu dalt a val ósággal él bennük és cselekvőleg hat majd a történelem során, a legválságosabb időkben is. T. Ház! Ezekben szögeztem le a nemzetiségi politikának azokat az elveit, amelyeket ezidőszerint szem előtt kell tartanunk. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében rámutatott a nemzetiségi kérdés kapósán jelentkező nagy feladatokra, ungvári bestédében pedig a feladatok megoldását a magyarnak abban a tulajdonságában látta, hogy szereti az itt) talált, behozott és beengedett népeket. A kormánynak és a társadalomnak *'kötelessége ennek a szeretetnek a hétköznapi életben kifejezést adni és nemzetiségeinkre vár e példa nélkül 1 álló barátságos kijelentésre megfelelő, méltó feleletet adni. (ŰU\y van! ügy van! —) Benkő Géza: Cselekedetekben!) Ettől függ további sorsuké Minthogy a m inis'ztiereInök úr nemzetiségi Programm ja alkalmas arra, hoay a visszatért nemzetiségek jogos kívánságai az állam egységének veszélyeztetése nélkül kielégíttessenek és ilyenmódon a tartós és békés együttélés feltételei megteremtessenek, azt bizalommal üdvözlöm. Mivel pedig a legteljesebb bizalommal vagyok a miniszterelnök úr személye iránti, a tárca költségvetését mind a üárt, mind a magam nevében elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps « jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nagv Ferenc jegyző: Demkó Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs jeleni, feliratkozása töröltetik. Több vezérszónok nincs. Szólásra, következik? Nagy Ferenc jegyző; Kóródy Tibor! Elnök: Kóródy Tibor képviselő urat illeti szó! Kóródy Tibor: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam főleg nemzetiségi problémákkal foglalkozott és mivel a mai költségvetési vita során a szónokok nagyobb része ezzel a kérdéssel foglalkozott, én egy más kérdést szeretnék szóvátenni. Ez a miniszterelnökségi tárca keretében tárgyalt úgynevezett kisebb tárcák .és tárcrinélküli miniszterek ügye-
