Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Az országgyűlés képviselőházának 316. horvátokkal éppen úgy» mint a szerbekkel. A magyar állam jövő kibontakozásának nincs is érzékenyebb pontja, minit ez a déli batár, mind Horvátország, mind Szerbia felé, Itt kell megtalálni a békés megegyezés formáit és módjait, idejében. A magyar állam sorsa elválaszthatatlan a horvát és szerb (területek és népek elhelyezkedésétől és boldogulásától. (Incze Antal: Nem igaz! — Baky László: Most nem Bajcsy beszél, hanem Zsilinszky! • — Zaj. — Elnök csenget) Itt kell keresni a kibontakozás útját (Zaj. — Elnök csenget.) és a mi pártunk egyik fontos hivatásénak érzi, hogy ezen a déli magyar-délszláv határon (Nagy Iván: Mért említi a délszláv határt? Van horvát határ és van szerb határ! Jugoszláviád akarja feltámasztani'? — Zaj. — Elnök csenget,)^ segítsen megtalálni a szabad .és őszinte kibékülés, az őszinte megértés, a jövendő együttműködés útjait és módjait azok között ;a népek között, — szerbek és magyarok, horvátok és szerbek. magyarok és horvátok között — amelyeknek egyetértése nélkül nem lehet épkézláb középeurópai kibontakozást elgondolni, s amelyeknek összefogása eldöntheti — és igenis el kell, hogy döntse — a dunai Közép-Európa sorsát. llománia katonai és politikai magatartása irányunkban olyan tény, amellyel számolnunk kell. Etekintetben nincs helye semmiféle mes-terkélt kendőzésmek. (Nagy Iván közbeszól, — Zaj. — Elnök csenget.) Nem mi provokálunk, bennünket provokálnak és ha ez meg nem szűnik, akkor végül mégis csak a magyar katonai erőre hárul a feladat, hogy elintézze NagyRomániát, legalább nyugat felé való nagyzoló hóbortjában. (Helyeslés a baloldalon.) Nem azért, mert mi akarjuk, hainem azért, mert ők készítik elő, nyilvánvalóan és úgy látszik, mindéin áron. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) A magyar-szlovák kérdés egészen más természetű. Itt az én megítélésem szerint a békés megegyezésekre igenis lehetőség kínálkozik. De még sokkal fontosabb a magyar-horvát és a magyar-szerb viszony tisztázása. Ha történteik is^ magyar részről^ túlkapások, a magyar törvényt sértő kilengések. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Nagy Iván: Nem történtek! — Zaj. — Elnök csenget.) A miniszterelnök úr maga, ismerte el. (Nagy Iván: Jött volna a képviselő úr oda a megszállás alatt és védte volna ott a magyar ügyet! Látta volna, hogy a megszállás alatt mit szenvedtek! — Baky László: Igaza van Nagy Ivánnak! — Nagy Iván: Miért nem ítéli el a esetnikgarázdálkodást ? — Zaj. — Elnök csenget.) Ha voltak kilengések, elsősorban a mi derék bácskai szerb lakosságunkkal szemben, — mint ahogyan történtek ilyenek, hiszen a miniszterelnök úr maga is elismerte, amikor ia képviselőházban megígérte aJ bűnösök elleni szigorú megtorlást — akkor ezen a megtorláson és az utána következő nagylelkű jóvátételen keresztül kell keresnünk, a magyar töltény szigorának (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) kérlelhetetlen és hiánytalan érvény esi lésével. (Füssy Kálmán: A magyarokat védje! i— Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A magyar hősi halottakat védje!) ismétlem, a magyar törvény szigorának kérlelhetetlen érvényesítésével, a magyar jogrend -százszázalékos helyreállításával a bácskai szerb lakosság lelki megbékítését és ezen a megbékítésen keresztül egy jobb magyar-szerb megértélat. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) ülése 1942 november 27-én, pénteken. 347 ELnök: Kérem Zsilinszky képviselő urat, méltóztassék figyelemmel lenni arra a fokozott felelősségre, ami háború idején a használt kifejezések gondos megállapítását teszi szükségessé. Méltóztassék folytatni beszédét. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztelettel meghajlok az elnök úr enunciácioja előtt, csak hangsúlyozni szeretném, hogy nem mondtam többet, mint maga a m. kir. miniszterelnök úr. (Felkiáltások a szélsöbaloldtílon; Nana! Maga nem miniszterelnök. I— Boezonádi Szabó Imre: Sokkal többet mondott!) Egy békés szerb-magyar megértést akalrok a távolabbi magyar jövő érdekében. Dél félé a magyar politikai géniusz minden erejét igénybe kell venni, hogy öszimte és szilárd megegyezést teremtsünk szerb és horvát szomszédainkkal. Ez a legsebesebb pontja a magyar államnak. Itt kell latba vetni minden teheteéget, erőt, de minden magyar emberséget is és ezen a ponton és ebben . a kérdésben olyan megoldást kell találni, ami a mai nehéz és bonyolult viszonyok között megvalósítja (Baky László: Adjuk oda a Bácskát 1 ?!), vagy legalább megalapozza a magyarok és a délszláv népek további évszázadokra szóló összefogását. Mert az én meggyőződésem szerint (Baky László: Nagyon szerény!) sem ezeknek a) délszláv népeknek szabadságát és önálló állami érvényesülését, sem a magyar szentisítváni állam újból váló felépítését nem lehet józanul elképzelni magyarok és horvátok, magyarok és szerbek őszinte és becsületes kiegyezése és együttműködése nélkül. (Incze Antal: Csetni1 kekkel?) A magyar hivatalos külpolitika nem reánk tartozik, de van egy nemhivatalos miagyar külpolitika is, ez az örök idők feletti magyar nemzet dolga' és ebbe nekünk is beleszólásunk van, (Rapcsányi László: De nem ilyen formában! — vitéz Nagy Iván közbeszól. — Zaj.) Nagyon nyomatékosan szeretném felhívni ezekre a sorsdöntő kérdésekre a t. kormány figyelmét, tudatában annak, hogy nekünk, ellenzéki magyaroknak, éppen ezt az örök mar gyár külpolitikát és annak szempontjait kell képviselnünk, ha kell, • életünk latbavetésével is. (Níigy László: A dobrovoljácok javára. — vitéz Nagy Iván: Ha ezt a komitácsikkal is elfogadtatja, akkor rendben.van, — Rupert Rezső: Majd hozok egy községi bizonyítványt arról, hogy valaki valamikor nem vallotta magát magyarnak. — Felkiáltások a baloldalon: Mdjd idehozzuk. — vitéz Nagy Iván: Jól van!) Mindjárt szerényebb lesz, T. Ház! A második nagy probléma, melyről szólani szeretnék, a nemzetiségi kérdés. A magyar nemzetiségi politikának évezredes múltja, távlata, hagyományai, alapelvei, gyakorlata van. Deák Ferenc és Eötvösi József műve, az 1868:XLIV. te, a nemzetiségi törvény nem valami újdonság a magyar Corpus Jurishan szelleme és alapelvei szerint. Hanem csak deákferenci bölcseségű és tisztaságú öszszefoglalása az évezredes magyar nemzetiségi szemléletnek. Ez a szemlélet soha sem volt és soha sem lehetett — a jövőben sem lehat — sem germán-, sem szlávellenes. Ebben; az egy mondatban felelek Rajniss t. képviselő úrnak. (Palló Imre: Nagyon kedves, hogy így megtisztel bennünket.) Hiszen bölcsen tudja nemzetünk Szent István óta, hegy ezek között a népek között, sőt jórészt ezekkel együtt kell élnünk és a reális erőviszonyok szem előtt tarI tásával kell megfogalmaznunk nemzeti cél'
